|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.07.08. 16:47
(Szemszögváltás. Alexa átmegy mesélőbe.;) )
- És te ezek után vele maradtál?- döbbent meg Sziszi.- Megcsal téged, ráadásul pont a Vikcsykével, erre te megbocsátasz neki? Ismerlek én téged?
- Nyugi, nyugi! Megbocsátásról szó sincs! Csupán…
- Nem költözik el, mert felesleges bonyolítania az életét albérlettel. Maradunk együtt, mint két barát. – ült le mellénk Bence. Bólintottam.
- Én ezt akkor sem akarom elhinni. Ekkora bunkósá…
- BENCUUS!!!
- He?- a fiú értetlenül fordult hátra. Bencus? Csak egyvalaki szólított így… Na ne… - gondolta, miközben felállt, és arcára kiült a boldogság mosolya.
- Klau!- majd szorosan magához ölelte a nyakába boruló lányt. Alig lehet több 16 évesnél, de nagyon csinos lány, meg kell hagyni. – gondoltam, és gyorsan átültem Petra mellé.
- Ki ez?- kérdezte a lány. Széttártam karjaimat. Mit tudom én.
Bence elengedte a lányt, aki boldogan mosolyogva karolt bele. Háta mögött két hatalmas bőrönd várakozott. Atyaég, lakótárs vagy mi a frász?
- Lányok, bemutatom nektek…
Feszült csend. Nyögd már ki!
- A húgomat, Klaudiát.
- A húgod?- visszhangozták a többiek.
A húga?! Oké, nyugi, ne látszódjon hogy megkönnyebbültél. Alaposabban megnéztem a lányt. Kissé alacsony volt, hosszú, derékig érő, festett fekete haja arcába hullott. Kék szeme, és csillogó fehér fogsora vakított a napfényben, hosszú lábait keresztbe téve állt bátyja mellett. Napbarnított, kerek babaarca volt. Így másodszorra megnézve, nagyon szép lány. Milyen gáz lett volna ha a volt csaja és velünk lakik? Smaci éjjel nappal? Fúj.
- Hali. - mosolygott ránk a lány. Petra és én kényszeredetten visszavigyorogtunk rá, Sziszi ellenben igen barátságosan nézte. Hékás! Te nehogy itt barátkozgassál a konkurenciával! A… mivel?!
- Sziszi vagyok. Gyere, ülj le hozzánk!- állt fel, és kezet nyújtott neki. Na, szép.
- Köszi, de csak ha nem zavarok. – mondta zavartan Klaudia. De igen, kisanyám, zavarsz. – Egyébként hívjatok Klaunak. Minden barátom így szólít. – Áh, szóval máris barátok lettünk. Apám…
- Sziasztok! Többiek?- egy álmos hang zökkentett ki gondolataimból, aki mögöttem állt. Hátrafordultam, és Soma kótyagos arcát pillantottam meg közvetlen arcom előtt. Sikkantva ugrottam hátra.
- Na, azért ennyire nem vagyok ijesztő. Csak sármos. – húzta ki magát Soma. A többiek dőltek a röhögéstől. Ó, hogy az a jó édes … ágyad essen szét alattad!
- Richi, Zsuzsi, Dima és Marci lent verekednek a kajáért, Réka stopperrel méri hogy melyikük esik össze először, mi pedig dumálunk. – vázolta fel Sziszi a helyzetünket. – Ja, és új csapattagunk van. – Csapattag?! Megölöm…- Bence húga, Klaudia.
Nos, ha létezik szerelem első látásra, akkor ez tutkó az volt. (Ha nem, szólok Somának hogy menjen még egy kört a csaj előtt.) Csak álltak egymással szemben, Soma zsebre tett kézzel, szokásos kissé görnyedt testtartással, ámulattól csillogó szemmel. Klau haja arcába hullott, zavartan pislogott a földre, majd eltűrte a tincseket szeme elől. Előre lépett és kezet nyújtott a fiúnak.
- Halász Klaudia. – motyogta csak úgy magának. Soma elmosolyodott. Jesszus de jól néz ki ha mosolyog! Ránéztem barátnőimre, akik ugyanolyan csillogó tekintettel bámultak rájuk. De édesek! Hajrá Soma, csak keményen!
- Herczeg Soma. – kezet rázott a lánnyal. Ú öregem… Kezelésbe kell vennem a csajt. Bence húga vagy sem, ezek után tuti nem utálom. Áldani fogom ha összejön Somával. Ugyanis drága focicsillagom nemrég szakított a barátnőjével.
***
Somikám, egészen megtáltosodtál! Eddig is ő volt sokszor a társaság középpontja, de most! Ráadásul nem is rossz a humora. Ha ezzel nem veszi le a lábáról a csajt, hát semmivel…
Egy hatalmas sikításra kaptuk fel a fejünket.
- Letört a körmöm! Rohadékok! Gyere ide Dima, ó ha egyszer elkaplak, felnyomom a kókuszgolyóidat az orrodba! Gyere ide te szemét! Miattad letört a körmöm! – Zsuzsi üvöltve eredt a srác nyomába, aki ekkor már biciklijénél járt. Gyorsan Richi kezébe nyomta a dobozt. Na, ezt buktad haver. Richi fel fogja zabálni, és akkor Zsuzsi ezért is felnyom neked valamit. De hogy mit és hová…Öhh… Lényeg hogy nem lennék most a helyébe. ^^”
- Atyaég. Kik ezek a marhák?- kérdezte nevetve Klau.
- Áh, csak a haverjaink. – jegyeztem meg gúnyosan. Majd látva a lány szabadkozó tekintetét, felnevettem. – Nyugi, ekkora barmokat az életben többet nem látsz, úgyhogy most nézd meg őket!
A biciklirallyt egy öreg néni állította le, aki csúnyán leszólta Dimát, amiért elütötte a szatyrát, és kigurult belőle két uborka.
- Hát bocs nagyi, ma este mással kell szórakoztatnod magad… Mármint evés terén, hülyék.- tettem hozzá, mikor észrevettem, hogy drága barátaim fantáziája hullámzásnak indult. Bár más is hullámzana! Máig sem értem hogy hogy tudnak ezek boldogulni az életben, vonalzóval rajzolt agyhullámokkal. Na mindegy.
- Egyébként, Klaudia – fordultam oldalra- akkor ugye most nálunk fogsz lakni?
A lány értetlenül meredt rám.
- Hogy érted hogy nálatok? – majd bátyjára nézett. – A barátnőd?
- Volt. – mondta neki lehorgasztott fejjel. Klau mintha csak kitalálta volna mi történt.
- Te megint mit műveltél? Megcsaltad? Megcsalt, ugye? Meg hát. Amekkora bunkó vagy, bátyó… Már kiskorunkban is ilyen volt!- fordult hozzánk, szeme villámokat szórt. – Amikor barbiztunk, mindig ő volt Ken, én pedig Barbie, és együtt jártak a babák, erre ez a hülye – mellbe bökte a vörös fejjel fütyörésző Bencét- elővette a másik lány babát, és eljátszotta a nagy drámát, hogy Kenny megcsalta Barbie-t Stacyvel! Aztán mint aki jól végezte dolgát, elmentél matchboxozni. Utáltalak is ezért. – ült le duzzogva a padra. Láthatóan felzaklatták az események. Mellettem ülő társaim hasukat fogták a röhögéstől, és nekem is nevethetnékem támadt, ahogy ránéztem exemre, aki már nem tudott hova süllyedni.
- Te… te… barbiztál?- vihogott Soma.
- Klau 4 éves volt, én 7, valamivel le kellett foglalnom!- mentegetőzött a srác.
- Mármint Klaut vagy magadat?- kérdezte Petra két roham között.
Bence vissza akart vágni, majd mikor látta hogy a helyzet reménytelen, lemondóan sóhajtott, és lement megnézni, hogy Dimát ki verte meg: Zsuzsi vagy a nagyi.
- Gyerekek, lassan dél lesz. Nem kéne indulni? Kettőkor kezdődik a temetés. Mit is mondott Zsuzsanéni mikorra kell ott lenni? – kérdeztem.
- Asszem’ fél kettőre a suli előtt. Mindegy, induljunk. Valaki akiért jönnek? – állt fel Petra.
- Elvileg értem. De fel kell hívnom apát. Hazavigyünk?- nézett rá Soma.
- Hát, jó lenne…
- Oké. Valakinél egy mobil?- kiabált le Soma.
- Aha, nálam! Gyere le érte!- kiáltott vissza Zsuzsi. Soma komótos léptekkel megindult le.
Klaudia rám nézett.
- Bocsi, de milyen temetés? – Ja tényleg. Új csajszikánk nem is tudja.
- Öhm… Ez most kicsit így hosszú lenne, de.. A lényeg hogy meghalt egy osztálytársunk, és neki lesz ma temetése.
- Oh… Sajnálom.
- Miért? Te ölted meg? – néztem ijedten. Ő értetlenül pislogott rám, majd leesett neki és elvigyorodott.
- De hülye vagy, ez rossz vicc. Na, megyek megkeresem az én legb … Szóval Bencét.- sóhajtotta, majd maga után húzva két óriási bőröndjét. – Te nem jössz?- nézett vissza rám. Megráztam a fejem.
- Még maradok. Le kell ugranom papírzsepiért. De menjetek előre, és szólj Bencének hogy nem vittem kulcsot. - Klau bólintott, és elindult tesója után. Sóhajtva fordultam meg, pát intettem az induló Petrának és Somának, az álldogáló Rékának, a kergetőző Zsuzsi- Dima- Marci édeshármasnak, a várakozó Sziszi- Richi duónak, és elindultam a CBA-ba. (Ez volt a reklám helye.;) )
***
A temetés egész szépen ment, még a fiúk is bírtak magukkal. Ami meglepő, ismerve a mi drága Dudinkat, ha összekerül a Tilingerrel… Isten irgalmazzon akkor nekünk! Mindenki némán állt és hallgatta a papot, ahogyan a békéről beszél. Gondolatban huszonhatszor bocsánatot kértem Vivitől, és megígértem neki hogy kijövök majd hozzá, de most valahogy nem tudtam a papra figyelni. Tulajdonképpen az egész temetést letojtam magasról, hiszen sosem foglalkoztam Istennel és az ő magányos lelkivilágával (bocs Krisztus, ezért elmegyek egyszer egy misére), mindig abban hittem hogy ha az ember meghal, és nem reinkarnálódik, akkor nyugiban pihizik a felhőcskéken ülve, szőlőt szemezget, és Adonisszal társalog, meg ilyenek. Sorry gyerekek, ateista vok, de néha azért szólítom az urat, és felmenőit… Értitek.
Sokkal jobban foglalkoztatott jelenleg Soma és Klau dolga. Ahogy figyeltem a srácot, egyfolytában azon gondolkodtam, hogyan hozhatnám össze őket. Elvégre én, mint jövőbeli hivatásos kerítőnő és bolti eladó, nem nézhettem tétlenül, ahogy ez a két embernek titulált gyermek szerencsétlenkedik egymással… Neeem, felejtsék csak el, nem játsszuk el megint azt amit a Szisziéknél… Bár a hintához kötözést még mindig jó ötletnek tartom… Na de vissza.
A pap beszédéből csak hangfoszlányok jutottak el hozzám, mint „életünkben”, „felnövünk”, „megedződünk”… Megedződünk? Edzés! Óóó, pap bácsi, lávollak de nagyon! Kedvem lett volna odarohanni hozzá és ledönteni a lábáról, de kérem, mégis csak temetésen vagyunk… Úgyhogy csak csendben vigyorogtam rá, mint a vadalma. Miért is nem jutott ez előbb eszembe? Elviszem Klaudiát Soma edzésére, elvégre a srác baromi jó focista. No akkor, Alexa összehozza Klaut és Somát, csapó 1!
***
- Fel vagyok pörögve srácok! Menjünk bulizni! – sikítottam, és ledobtam magamról ünneplőcipőmet.
- Alexa, nyugi már, most jöttünk ki egy temetésről. – szólt rám megrovóan Zsuzsi.
- Milyen te… Ja, igen, egy temetésről! – Basszus, lehet hogy mégiscsak kellett volna néha figyelni kedvenc papocskámra… Na de majd legközelebb.
- Szerintem jó ötlet. – mondta Gabi. – Mindenki olyan lehangolódott, ami igazából érthető, de akkor is…
- Épp ez! Unatkozok. – mondta Marci. – Ki az, akinek nagy a háza, és a szülei beengednek egy pár barmot?
- A Sziszi. – fordultunk egy emberként drága barátosnémhoz. Sziszi némán és kétségbeesetten rázta a fejét, de Richi odament hozzá, és valamit a fülébe súgott.
- Oké, jöhettek. –adta be a derekát. –De előbb felhívom anyut.
- Oks, mi meg hazacaplatunk, átöltözünk, és repülünk hozzád! – mondtam, és elindultam- volna. Ha Lucám drágám nem kapja el a karom.
- De basszus és velem mi lesz? Basszus anyám nem jön értem, busszal megyek haza, és nem érek vissza, mert a nővérem megint nem vesz emberszámba és …
- Luca kuss!- szóltam rá, mielőtt nagyon belelendült volna a beszédébe. Köztudott hogyha Lucusom beszélni kezd, három napig nem hagyja abba. – Jöhetsz hozzánk, csak fogd be.
- Kösziii!- ugrott a nyakamba, és (Hála a jóságos istennek! Ugrott még egy vasánapom…) az út további részét csendben tette meg.
***
- Hali Dalma!- hajoltam le a dalmatához. Sziszi kutyája, Szinatkasz Dalmatina alias Husigombóc. Cuki kutya.
- Aucs!- Oké, cuki kutya visszavonva. Csak akkor cuki ha nem harapja ki a kaját a kezemből. Luca előreszaladt, és felmérte a terepet, majd kiszólt nekem, mivel én még mindig Dalmával vesződtem.
- Itt a Marci, a Dima, a Richi, a Sziszi.
- Ez mind? – kérdeztem meglepetten. Elég kevesen vagyunk. Ekkor becsapódott mögöttem a kapuajtó, és két viháncoló csajszi táncikált be rajta. Zsuzsi és Gabi. Ki hitte volna…
- Helló lányok!- nézett ki Sziszi, kezében egy tál chipsel.
- Azt dugd el mielőtt Soma ideér! – szólt oda neki Zsuzsi. – Tényleg, Klau és Bence? – fordult hozzám.
- Beugrottak kajáért, jönnek. Csak gondoltam ne jöjjünk üres kézzel.
- De már van nálad kaja. – dugta ki a fejét az ajtón Marci.
- Jó, de ez kevés!- néztem rá megrovóan. Egy „okéokétetudod” kíséretében visszament a nappaliba, ahol Dima a kanapén terpeszkedett, Richi pedig jó szokásához híven a zenét állította be.
Egy fél órán belül teljes volt a banda. Soroljam? Najó, de csak hogy ne unatkozzatok. Nagylelkű vagyok, igaz? Tehát:
Sziszi, Zsuzsi, Gabi, Luca, Marci, Dima, Richi, Soma, Rebe, Klau, Bence, Tili, Dudi.
Sziszi szülei elhúzták a csíkot, mondván színházba mennek. Ja, persze. A mozi nem minősül színháznak, Ági néni… :)
- Sziszi, imádom a szüleidet. Mindig lelépnek. – dőlt hátra Dudi a fotelben.
- Én sajnálom hogy elmennek. – nézett fel Zsuzsi. – Apukád fel tudná dobni a hangulatot egy kis tánccal, nem Szicc?- vigyorgott, majd csettintett egyet. Hej!
- Még csak az kéne!- kapta fel a fejét a lány. Richi leült mellé, és átkarolta a vállát.
- Nem megyünk ki a kertbe? – a lány bólintott, majd elhagyták a nappalit. Rebe elvigyorodott, és rám nézett. És is nevettem, majd Zsuzsira és Lucára néztünk, és mind a négyen egyszerre egy szivecskét rajzoltunk a levegőbe. Gabi eközben Tilingerrel dumált, és szemmel láthatóan jól érezték magukat. Soma Klau mellett ült az asztalnál, és mindenféle fura elméletével szórakoztatta a lányt. Elégedetten hátradőltem a kanapén. Bejött. Mindenhol dúl a láv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
