Hangos ricsajra �bredtem. El�sz�r nem tudtam hova tenni az �v�lt� hangot, amely m�ly �lmomb�l oly kegyetlen�l vert fel. Akkor azt se tudtam, hol vagyok, csak azt k�v�ntam, hogy sz�nj�n m�r meg… de az m�gsem akart, al�bbhagyni sem. F�jdalmasan d�bbentem r�, hogy reggel volt �s m�r r�g ki kellett volna kelne az �gyb�l. A szemeim m�g mindig csukva voltak, s kezemmel az �jjeliszekr�nyen vis�toz� �r�t pr�b�ltam kikapcsolni. Kev�s sikerrel, mert a hadon�sz�somnak az lett a v�ge, hogy levertem… de legal�bb elhallgatott… A teljes cs�nd alig p�r pillanat�ra �jra aludni kezdtem, m�r �pp az igazak �lm�t aludtam volna, amikor hangos kopog�s �s ajt�nyikorg�s r�ntott vissza a val�s�gba… A betolakod� halkan osont az �gyamhoz �s az �ltalam kev�sb� kultiv�lt, m�r-m�r fontoskod� hangon megsz�lalt.

- Ideje felkelni �s �sszepakolni a m�g kint hagyott dolgaidat – mondta any�m cseppet sem meg�rt�en. Parancs�ra csak egy mordul�ssal v�laszoltam, kelezve, hogy vettem �s majd meg is teszem amit mondott. Az �v�lt� n�mas�gt�l a hideg r�zott, meg sem v�rta a reakci�mat, f�nnyel �rasztotta el a szob�m, ler�ntotta a meleg, otthont ad� takar�m… ord�tani tudtam volna, de bel�mfolytotta azt is.

- K�sz a reggeli, igyekezz, mert kih�l! – hadarta �s nyitva hagyta ajt�m, hogy m�g visszasz�ljon, ha nem �szlel v�ltoz�st. De be kellett l�tnom, hogy nem gy�zhetek, s megadtam magam. Kik�sz�l�dtam �lmaim b�lcs�j�b�l, hogy emberi form�t �ltsek, de az�rt nem hajszoltam hal�lra magam. Nyugodt, megszokott temp�ban lelket vertem magamba �s alig f�l �ra alatt a halban �ltem a t�bbiekkel �s reggeliztem.

- �sszeszedt�l mindent? – k�rdezte kiss� elhal�an ap�m.

- Igen, de ne v�gj ilyen k�pet, mert nem �r�kre megyek el �s nem a vil�g v�g�re, ahol nincs telefon!

- �n csak agg�dtam…

- Tudom, de nem kell, mert ha tudlak minden nap felh�vlak titeket. – f�llentettem.

- Rem�lem is… sz�val, ha befejezted, akkor hozd le a dobozokat a szob�db�l, hogy ne az utols� pillanatban kelljen… - osztotta az �szt any�m. H�t igen ez az any�m… , nem is �rtettem, hogy tudott ap�m mellette maradni, hiszen anyu olyan volt, ak�r egy kik�pz�tiszt. Apu… igen, apu vil�g �let�ben egy �rzelemgazdag �s kedves ember volt. � m�r akkor hi�nyzott, mikor m�g el sem indultam. Azon az id�n kereszt�l, m�g le �s fel j�rk�ltam a f�ldszint �s az emelet k�z�tt, h�l�t adtam az Istennek, hogy �rzelmi t�ren apuk�mra hasonl�tok. Amikor az utols� dobozzal �gyk�dtem lefel� elborzadtam. Akkor tudatosult bennem igaz�n az, hogy k�lt�z�m. M�r csak egy, maximum k�t �r�m volt az indul�sig. Minden att�l f�gg�tt, hogy milyen gyorsan pakolnak. Szerencs�mre h�rom id�sebb fazon cipelte a holmijaimat. Ezalatt az id� alatt csak �ltem a konyh�ban �s b�multam magam el�. H�t elj�tt. Sz�vem szerint lef�jtam volna az eg�szet, hiszen m�g egy te�t sem tudtam rendesen megcsin�lni, akkor egy lak�sban teljesen egyed�l hogy boldogultam volna?!? Gondolataimb�l ap�m z�kkentett ki, oly kedvesen, amelyen csak � tudott, mosolyogva, rem�nyt adva nekem, hogy menjek.

- Tudod, hogy mi a v�lem�nyem �s azt is, hogy a legkev�sb� akarom azt, hogy elmenj. De egyszer ennek is el kell j�nni. B�rmilyen akad�ly �lljon az utadba gy�rd le! Rendben?

- Persze – mondtam mosolyogva, m�gis s�rva – hi�nyozni fogsz… - suttogtam ing�be, hogy senki m�s ne hallja.

- Te is nekem – motyogta alig hallhat�an. Ott voltunk ketten a konyha kell�s k�zep�n, apa �s l�nya. N�m�n suttogtunk egym�snak az elv�l�s pillanat�ig, addig, m�g any�m v�get nem vetett az �rzelmi kit�r�seinknek. Neh�z sz�vvel n�ztem a t�volod� h�zat az aut�b�l… csak n�ztem �s k�nnyeztem, m�g az el nem veszett az �bredez� v�ros forgatag�ban…

Rohantam a vesztem fel�…