- Jó reggelt – Kelly ledobta táskáját egy székre, szinte egyszerre apjával
- Sziasztok! – köszönt vissza az asztalnál lévő férfiak egyike, a lány keresztapja. Az asztalnál ülő, körülbelül 15 ember, reggelizett.
- Dave! – Kelly felkiabált az emeletre, ahonnan szintén egy szőke hajú fiú dugta ki a fejét.
- Dobom!
A lány megállította zuhanó táskáját a levegőben, majd a nappalin keresztül a fürdőbe vonult.
- Csajszi! – épp időben fordult hátra, hogy elkapja a felé dobott almát. Nevetve harapott bele. Az ajtó előtt lerakta a táskáját. Bezárkózott a fürdőbe és nyakig merült a bátyja által engedett forró vízbe. Játszani kezdett a rengeteg habbal.
- Kelly?
- Apa? Gyere be!
A lány apja benyitott.
- Minden oké? – kérdezte aggódva.
- Persze!
- Akarsz beszélni róla?
- Nem – vállat vont – Mennyi időm van még?
- 10 perc
- Á! – fáradtan sóhajtott. – Sietek!
Alaposan megmosakodott, eltávolította a megalvadt vért, amikor egyedül maradt pedig kiszállt. Fölvette a mosógépre rendezetten kikészített ruhákat. David nagyon jó testvére volt. Kilépve az igazgatóba botlott.
- Jó reggelt! – köszönt vidáman. Udvariasan viszonozta – Bejössz ma?
- Igen. És tudom, már késésben vagyok.
- Siess is! Lassan két hete nem voltál.
- Tudom. Elég zűrös a helyzet odabent – eltüntette az almacsutkát.
- Látom kihasználod az engedélyed – nevetett Dervish Hassel.
- Hát… - a mondatot két hatalmas ásítás keretezte.
- Milyen óráid lesznek ma?
- Mágia elmélet, történelem, számtan, dupla bájitaltan, rajz…
- A rajzórát jómagam sosem díjaztam – rákacsintott és elment.
Kelly fölkapta a táskáját és a nappaliba jó nagy tömegbe keveredett.
- Jó reggelt.
- Sziasztok!
- Este jövök!
És ehhez hasonló hangfoszlányokat lehetett fölfedezni.
- Jó reggelt – mondta Kelly is egy magányosan álldogáló fiatalembernek.
- Szevasz! – a férfi megölelte
- Mi újság Mike? Sikerült végeznetek?
- Persze. Mindent megcsináltunk.
- Hány embert vertél le? – nevetett rá a szőke lány.
- Csak kettőt. De az ipse már megint meglépett.
- Se baj! Majd holnap.
- Kelly! Gyere már! Nem akarok késni! – a lánynak nem volt más választása, elköszönt barátaitól és indult is.
- Jó rég voltam bent – sóhajtott pici mosollyal Kelly.
- Épp itt az ideje – az apja becsukta mögötte az ajtót.
- Na jó, én hunyok egy kicsit – jelentette be még mindig mosolyogva és így is tett. Hátradőlt és lehunyta a szemeit. A hosszú éjszakának köszönhetően, csak mikor lefékeztek ébredt fel.
- Legyetek jók! Aztán este találkozunk. Kelly! 6ra mennek érted. Sziasztok!
- Szia apa! – David elrohant a parkban várakozó barátai felé. Közülük az egyik mosolyogva integetett a lánynak, aki az apjához fordult.
- Aztán nem feltűnően aludni! – puszit adott a homlokára, majd elhajtott.
Kelly Whatson belevetette magát a forgalmas iskolai életbe.