|
A TÜNDÉRMESÉK MÖGÖTT by Asha
Asha 2007.07.07. 14:29
Másnap pontosan hétkor ébredtem, pedig nagy szó volt, ha én ilyen hamar, és magamtól felébredtem. Felöltöztem, és összeszedtem a mai cuccokat, amik a suliba kellettek. Eszembe jutott, a tegnapi levél, és kicsit mérges is voltam magamra, amiatt, hogy nem kunyeráltam vissza. Most már teljesen mindegy volt, de szerencsére volt egy bé tervem, ami nem volt más, minthogy a suli zárolt könyvtárába besurranok, és ott kutatok. Persze, a könyvtár kettő, avagy a stréberek lexikontára részlegben találtam egy kis mágiát is. Vagyis pontosabban hallottam róla, hogy egy csaj már bement oda, és talált fekete mágiával kapcsolatos könyveket is. Akkor remélhetőleg találok valamit ott arról a medálról.
Felkaptam a táskámat, és lesétáltam a nappaliba. Már megint a szokásos káosz volt az úr, odalent. A nővérem, és a bátyáim megint marakodtak valami hülyeségen, asszem azon, hogy melyik TV adót nézzék. Elég idegesítő erre elaludni, és erre ébredni, de az biztos, hogy nélkülük nem lenne ilyen érdekes az életem.
Fél nyolcra Jack is elkészült, és mehettünk a suliba. Tom felajánlotta, hogy elvisz minket a menő sportkocsijával, és erre mi nem mondtunk nemet.
-Én ülök elől! – kiáltottam, amikor a kocsi felé rohantunk.
-Aha, letehetsz róla Lis, mert az, az én helyem! – Tiltakozott Jack. Okos enged, szamár szenved, de persze én nem engedtem, szóval beültem az anyósülésre, Tom mellé. A tündérem kénytelen volt elfogadni, hogy ma én nyertem, ezért duzzogva, de megadóan hátra ült. Persze egész úton a hátamat rugdosta, de csak azért is alapon nem szóltam egy kukkot sem.
-Szia Lis!- Köszönt Ashley, amikor beléptem a suliba. Érdekes volt ez az iskola, mert helyproblémák miatt a diákokat két csoportra osztották. Volt egy délelőtti tanítás egyig, és egy délutáni tanítás, kettőtől. A két tanítás között volt egy félórás „szünet” ilyenkor mehettünk kajálni, és ilyenkor váltottunk osztályt. Szóval érdekesen volt berendezve, és ami a legjobb volt, hogy akármikor mehettünk suliba. Tehát minden nap muszáj volt bemenni, de választhattál. Én nagyon szeretem ezt a tanítási módszert, na meg azt, hogy vannak szekrényeink, és nincs külön osztály.
-Heló Ash. – Köszöntem vissza neki. Odasétáltunk a szekrényünkhöz, és kipakoltuk a szükségtelen cuccokat. Maradt a matekfelszerelés, első órára.
-Juj, utálom a matekot.- Jegyeztem meg. Ash nevetve megveregette a vállamat. Felsétáltunk a harmadik emeletre, a matekterem elé. Az osztálytársaim már ott ültek a terem előtt, és már csak a becsöngetést várták. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, de nevetgélés helyett én gondolkozással töltöttem a szünet utolsó perceit.
Eldöntöttem, hogy tanítás végén megyek a könyvtárba, mert olyankor még a tanárok is a Tanáriban pofáznak, és senkit sem érdekel, hogy mit keresek a harmadik a kis mellék folyosón.
Amint becsöngettek, megérkezett a matektanár is, akit mellékesen utálok . Kinyitotta az ajtót, mi húszan meg indultunk elfoglalni a helyünket.
-Az óra menetét most is előre elmondom.- Kezdte Miss Watson. – Először adminisztrálunk, tegye fel az a kezét, aki nem készített házi feladatot, vagy otthon hagyta a tankönyvét. Ezek után kiosztom a múlthéti dolgozatokat, és az óra végéig a tankönyvből dolgoztok önállóan.
Ó, hogy is felejthettem el azt a hülye dogát… Istenem, ha ez szar lett, engem megölnek otthon… Vagy pedig majd egyszer a démonok. Na mindegy, így-is, úgy-is meg kell tudnom, hányas lettem.
Csak ketten jelentették a házihiányt, ezért gyorsan letudtuk a dolgot. Most következett a legrosszabb, amikor megtudom, hogy kettest, vagy hármast kapok matekból. A tanár lassan, artikuláltan ejtett ki minden nevet, és… akkor következett az enyém. A padomhoz lépett, és mintha direkt, fejjel lefelé tette a padomra a dolgozatot. Idegesen, és a legrosszabbra számítva megfordítottam, és…
-Ötös?! – Szólaltam meg hangosan, és döbbenten. El sem hiszem, megcsináltam! Király! Na, akkor ezt ki is pipálhatom a listámról!
-Igen, Miss Lisim. Örülök, végre úgy tesz, mintha érdekelné is ez a tantárgy.- Felelte enyhe mosollyal az arcán a tanárnő.
***
Amint kicsöngettek az utolsó óráról, ami sajnos biosz volt, elköszöntem Ashley-től, és szóltam neki, hogy várjon meg az ebédlőben, de nem biztos, hogy ott leszek. elhangzott a csengő, amit akkor szoktak megszólaltatni, amikor enni megyünk, és ez egy dologgal volt azonos: a suli hosszú folyosói teljesen kiürültek. A táskámat a vállamra vettem, és becsuktam a szekrényemet. Megvártam, míg az utolsó ember is kimegy az ebédlőbe, és akkor a harmadik emelet felé vettem az irányt. Nem akartam végigsétálni a sok kilométer hosszúságú folyosót, ezért inkább a lépcsőkhöz futottam, és így értem el arra a bizonyos harmadik emeleti folyosóra. Ez volt az egész suliban a legtitokzatosabb hely, és a legrémisztőbb. Úgy tartották a többiek, hogy egyszer itt megöltek egy diákot, és a szelleme most is itt kísért. Ha, persze, élénk fantázia…
Végigsétáltam a kőpadlón, és a lelakatolt vaskapu előtt megálltam. Körülnéztem, és egy könnyed varázslattal kinyitottam az ajtót. Nem szeretem azt, amikor a varázslás elveszi az erőmet, de ezt, muszáj volt. Koromsötét volt a helyiség, az ablakok mocskosak voltak, és fekete függönyök takarták el a kinti világosságot. Kis lámpások kölcsönöztek derengő fényt a polcoknak, amik beterítették a termet. Milyen címszóval kereshetném? Vagy használjak mágiát? Fárasztó lesz, de megéri.
A medálom meg sem mozdult, csak nyugodtan ült a nyakamban. Szóval nem gáz, hogy varázsolok, oké. Elmotyogtam egy ősi szót, ami elvileg megmutatta volna, hogy hol van az, amit keresek.
Kék fény világította meg a helyet, és körös-körül focilabda méretű fénygömbök cikáztak. Az egyik hátsó polcról három vastag, és két vékony, füzetszerű könyv repült oda hozzám, és elém esett. Vagy is pontosan a lábamra, és tornacipő volt rajtam, szóval megéreztem. Káromkodva felnyaláboltam a köteteket, és az egyik asztalhoz sétáltam velük.
-Hé, fiam, gyere ide! –Kérte a fizikatanár egy fiútól. A srác eleget tett a kérésnek, és odament a tanárhoz.
-A harmadik emeleten egy lány ólálkodott a könyvtár körül, a portás látta. Kérlek, hozd ide a tanári elé, és kérdezd ki, hogy miért volt ott.- Utasította a tanár. A fiú bólintott, és felsétált a harmadik emeletre.
Letettem a negyedik könyvet is. Az égvilágon semmi sem volt benne, ami érdekelt volna. Az ötödik, igen elnyűtt példányt vettem a kezembe, és a tartalomjegyzéket néztem… volna meg, ha lett volna. A medál enyhén világítani kezdett, és kicsit lehúzta a fejemet.
-Tehát ez lesz az…- suttogtam. A medál sosem hazudik. Csörömpölést hallottam kintről. Ijedten felkaptam a könyvet, és kimentem a könyvtárból. A hírtelen fénytől kicsit homályosan láttam, de azt meg tudtam állapítani, hogy a bal oldali lépcsőn egy fiú fut fel, egyenesen felém. Megéreztem a „veszélyt” és a másik irányba kezdtem futni. Pár lapot el is ejtettem, mert kiestek a könyvből a nagy rohanásban.
-Hé kislány! Nem rohangálunk a folyosón!- Kiáltotta, és utánam rohant, könnyen utol is ért, és a vállamnál fogva megállított. Nem volt nehéz elkapnia, a hosszú lábaival, és még ki sem fáradt a futástól. Bezzeg én, a mágia használata miatt is fáradt voltam.
-Mit akarsz?- préseltem ki magamból.
-A tan… a tanárok küldtek. Azt akarják, hogy vigyelek oda hozzájuk. Várj csak… mit kerestél itt?- felelte.
-Semmit. –Hazudtam, de tudtam, hogy tudja, hogy hülyeséget mondok, mivel a szeme az arcomról a kezemben tartott szétesett könyvre vándorolt. Én kihasználtam a hatásszünetet, és jól végignéztem. 180 centi biztosan volt, mert nagyon magas; Göndör, kicsit hosszabb haja, és kék szeme volt.
A körülményektől eltekintve egész jóképűnek találtam, de ezt gyorsan ki is söpörtem a fejemből.
-Figyelj, nem adlak fel a tanároknak.- Mondta kedvesebben. Elengedte a vállamat, és a lépcső felé bökött.
Szó nélkül bólintottam, és elindultam mellette.
-Szóval, mit kerestél itt?
-Csak egy könyvet kerestem. Azért mentem be a könyvtárba.- Válaszoltam, egy nagy sóhaj közepette.
-Jól van. – Elhaladtunk a tanári mellett, de nem állt meg, pedig tudtam, hogy oda kellett volna vinnie. Kisétáltunk a suliból, amikor felharsant a becsöngetést jelző csengő.
-A francba.- Káromkodta el magát a srác, és elfutott a suliba. Biztos ő délutános. Még nem találkoztam vele, pedig szerdán tovább vagyok bent. Útközben tanulmányozni kezdtem a könyvet, amit a könyvtárból szereztem. Végignéztem a fejezeteket, de a cím alapján nem volt benne semmi, számomra érdekes információ.
Már szinte otthon voltam, amikor leesett, hogy lehet, hogy a kiesett lapok között volt a fontos rész.
(Folyt. Köv.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
