|
A TÜNDÉRMESÉK MÖGÖTT by Asha
Asha 2007.07.07. 14:28
Nem sokat teketóriáztam, felkötöttem a nyakamba a lepotyogott medált, és kinyitottam a láda tetejét. Hatalmas porfelhő teríttet be, én köhögve, és káromkodva elugrottam. Mikor kiszitkozódtam magam, ismét a láda fölé hajoltam.
Még régibb, és még porosabb papírok voltak elhelyezve, és egy fekete kis könyv. Szerintem a helyemben mindenki az érdekesebb dologért nyúlna, vagyis a kis könyvért. Kezembe vettem és letisztítottam a bőrkötésű tetejét. Mintha arany, vagy más metálos fényű anyaggal lett volna ráírva tünde betűkkel egy mondat. De amit jelentett, az egy egyszerű kis szó volt: Napló.
Heh, de tömören. Ismét egy Mindegy jön. Szóval kinyitottam, és rögtön az első sort kezdtem olvasni. A cím nem hazudtolta meg a tartalmat, tényleg egy tünde emlékiratait tartottam a kezemben. Az elején afféle rizsa volt, hogy „Kedves olvasó, aki e soraimat olvasod épp”, és olyanok, hogy” E könyvben, melyet Sylon nemes földjén készítettek a Ninor tó partján növő nádból, és a legerősebb bőrű Abrokat állatból (Pfuj!), az életemet fogja szavakba önteni”
Megjegyz.: Az Abrokat egy kemény bőrű emlősállat, testét fekete, áthatolhatatlan kemény hártya fedi, köbö egy méter magas, farka végéből tüskék állnak ki, melyek, ha az állat ivaréretté válik, mérget fecskendez támadója felé. Ezt nem én találtam ki. Ez egy Tünde kötet megfogalmazása. –Hozzáteszem rusnya egy dög, aki találkozik vele rendszerint hányingert, kap a bűzétől-
Szóval ez a sok marhaság, amikkel ki akarta szúrni a szemem ez a tünde, nem nagyon érdekelt, ezért gyorsan a végére lapoztam (rendszerint ott vannak az érdekes dolgok.)
Tintapacák, és elmosódott betűk voltak csak a papíron, meg egy megsárgult boríték. Gyorsan kivettem, és kiszedtem a tartalmát. Egy csomó rózsaszín szárított virág pottyant a lábamra, és a padlóra, egy levél kíséretében.
Ez állt benne:
„Lisilsä Ovelinё Iláni Lisim- nek szólnak e sorok.”- vagy is nekem- „ Te vagy az ősi medál őrzője, s e feladat komoly nehézségekkel jár. Mindig résen kell lenned, mert sötét erők fogják megkísérelni eltávolításod, amint ráeszmélnek, mekkora erőt birtokolsz.” –Az első felére rájöttem magamtól is, köszike. Na de hogy nagy erőm lenne? Ja, hol a kamera??- „ Fontos dolgokat kell megtudnod eme ékszerről, mely csodás dolgokra képes, többre, mint az éjkövek legnagyobbika. Külön akarattal rendelkezik” –tiszta gyűrűk ura, jajj nekem!- „ és irányít is téged, ha kell. Jelez, ha démoni erők közelítenek feléd, ez mára már bizonyosan tapasztaltad. De egy dolgot biztosan nem tudsz, és ezt más tünde sem ért igazán. Miért is kell a démonoknak, és más sötét teremtménynek e érték?
Azért, mert oly nagy erőre tehet szert az, aki feléleszti az örök mágiáját, hogy az, az egész világ ura lehet. Te kaptad ezt a feladatot, hogy őrizd. Kemény munka lesz, ezért szükséged lesz támogatásra! „
Nos ennyi. Ennyi. ENNYI?! Oké, oké, lehiggadok. A fenébe! Ezek után még egy kisregényt írt, csak valaki ráöntött valamit, ezért olvashatatlan lett. Hát, egy dolgot tehetek. Vagyis utazok Sylonba! Döntöttem el a kérdést, ezért becsuktam a ládát, és lerobogtam a szobámba. A levelet zsebre tettem, és kivettem a fiókomból egy zöld, ezüstláncra font követ. Megdörzsöltem, és elmotyogtam a kapunyitó igét: „ëyonáet gil’oet éyiun” Erre zöld fény villant előttem, én pedig „beleugrottam” Pár perc múlva kivilágosodott előttem minden, és a hatalmas fehér fákkal benőtt erdő felé vettem az irányt. Ó, el ne feledkezzek róla, hogy valahogy itt jobban érzem magam a bőrömben, ugye érthető okok miatt. Hmm, szóval kicsit megigazítottam feltűzött hajamat, és az összegyűrődött ingemet is kicsit egyesíteni próbáltam, kevés sikerrel.
Az erdőben, befelé haladva megpillantottam tünde társaimat. Egy kislány ámulattal mutatott rám, mintha ismerne. Talán megelőzött a medálőrző hírem?
Anyukája mérgesen letolta kezét, mondván nem kéne mutogatni. A lányka hegyes füle mögé tolta kékes haját, és bűnbánó nagy szemeit anyukájára emelte. Vajon én is hasonlóan néztem ki?
Nem néztem tovább őket, pedig kíváncsi lettem volna rá, mit hogy csinálnak errefelé. Szóval folytattam utamat a középpont felé, amely egy nagy tisztás volt, emlékeim szerint, ahol a Birodalmunk uralkodói székeltek.
Hamar odaértem, mivel a tündék nagyon gyors léptűek, és magasak is, szóval nem nehéz a séta. A tisztás közepén két tündöklő fehér fából faragott szék állt, az egyikben a számomra már ismert királynő. Úgy tartották, ő a legszebb egész Sylon-ban. A király valószínűleg „házon kívül” volt, mert nem ült a helyén. Most szúrt szemet, hogy egy ezüstös, lassú folyású patak csörgedezett körülöttem. A királynő elé léptem, de nem térdeltem le, csak fejet hajtottam előtte. Ő kérdőn nézett rám, bár szerintem felismert.
-Miben kéred segítségünket Lisilsä Ovelinё Iláni Lisim? – Kérdezte dallamos hangján. A környéken sündörgő tündék, és az „őrök” kíváncsian közelebb jöttek. Utálom, ha ENGEM bámul mindenki, és ha kiejtik nyilvánosan a TELJES nevemet.
-Üdvözlöm úrnő. –Honnan tudta, hogy segítséget kérek?- megjegyz.: tuti azért, mert önszántamból általában azért vagyok itt. Nafene.) – Megtaláltam ezt a levelet, és sok lényeges információt tartalmaz. Sajnos a legérdekesebb része nem látszik, valamilyen oknál fogva eltűntették. Kérem, ha lehetséges tegye láthatóvá.- Kértem tőle, szerintem kicsit bunkó voltam. Bocsika.
Intett, hogy adjam át a papírt, én eleget tettem a kérésnek. Vizsgálta, hosszú percegik csak némán ráncolta a homlokát, majd szólt az egyik őrnek, hogy vigye el a levelet.
Én közbeszóltam, hogy „Bocs, de az nekem még kéne” de nem hatotta meg, csak annyit mondott, hogy:
- Majd megkapod, ha a mágusok átvizsgálták.
Ok, ok, de azért jó volna tudni. Kicsit sok energiát emészt fel a hülye világutazás, csak teljes erővel tudnék röhögve elengedni ennyit. De azt valamiért nem adják oda
Búcsút intettem, és gyorsan visszautaztam a földre. Mondanom se kell, hogy ez a kis negyedórás kiruccanás olyan szinten elfárasztott, hogy nem volt már szinte semmi erő bennem. Ólmos fáradság nehezedett rám, és legszívesebben rögtön aludni rohantam volna, de erőt vettem magamon, és kimentem az emeleti fürdőbe.
A szüleim, meg a három tesóm már hazaért, ami egy dolgot jelentet: Kezdődik az állandó szekálás. Van egy huszonöt éves bátyám, aki csak azért jött haza, mert szünet volt. Amúgy általában az egyetemen van, de most volt szíves és haza jött. Utána jön a tizenkilenc éves nővérem, aki „szerencsére” itthon lakik. És még van a tizenhét éves bátyám, aki mindig itt lakik, és ráadásul egy gimibe jár velem. Csakhogy ő két évvel fölöttem, jár. Már a hangszigetelt fürdőből is hallottam a nővérem és a legidősebb bátyám eszeveszett vitáját, és elég idegesítő volt azt hallgatni, hogy: -Húzd el a rohadt segged el a helyemről- meg azt, hogy- Nem vagyok buzi!
Ez egy átlagos, családias este. Ó, és ha már a drága tesóimról van szó, megemlítem, hogy mi mind örökbefogadott tesók vagyunk. Hát igen. De neme azért szívatjuk a másikat, csak csupán a tesók szokásos, bár durvább kiadású heccelése folyik itt.
De ha már itt tartok, megemlítem őket részletesebben is:
-Tom( Alias Tommy, Tomikám, stb.) – 25 éves, azt hiszi magáról, ő a legjobb baratyó a világon, pedig nem:P elég bunkó, folyton minket cseszeget.
-Alexandra (Alias Lexi, Sandra, Plüss Brad Pitt) -19 éves, a szobája ki van tapétázva az épp aktuális szépfiú poszterével. (ezért érdemelte ki a Plüss B.P. nevet, mivel épp a Pitt korszakban van:S) Elég Ego-s a lány, de NÉHA megértő tud lenni.
-Jack (Alias Tündérke, Jackie, Balett Baby, kis buzi) – Fú, na ő a család kemény rokker tagja. A kedvenc sportja engem szekálni, és a gitározás. Neveit kapta: tündérke, B.B, kis buzi azok az általunk kitalált csúfnevek. Mindenki azzal piszkálja, hogy homokos, mert
a) nyelv pearcing-je van
b) tényleg az( amúgy nem.)
c) egyszerű szívatás
És vagyok én. A neveim: Lisi, Liza, Lizó, Mizó, csöves csaj ( a szakadt kesztyűm, a sok nyakláncom, és a fonott karkötőim miatt. Ja, és mától a szakadt farmerom miatt is)
Lezuhanyoztam gyorsan, felkaptam egy sima pólót a szekrényemből, meg a szokásos háló gatyámat. Ledobtam magam az ágyamra, és szinte rögötn el is nyomott az álom.
(F.K.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
