A kisl�ny halkan h�pp�g�tt egy m�sik mellett aki a falfel� fordulva b�multa a s�t�ts�get. Ez voltam �n. A kisebb, h�gom, halkan s�rdog�lt, remeg� v�llai alig-alig emelkedtek �s l�legzet�t visszafojtva hallgatta amikor kintr�l egy-egy hangosabb, b�nt� sz�t halott. Hirtelen hangosabban felzokogott. Mi�rt? – Tette fel mag�nak a k�rd�st imm�r sokadszor. A zokog�s halkult, majd a k�nnynek m�r hangok n�lk�l folytak le a barna hajjal keretezett arcon. Lassan elszenderedett �n pedig fel�ltem �s a falnak vetettem a h�tam. K�nnyes szemekkel n�ztem a kis arcra, akivel annyit veszekedtem �s amelyik most megt�rten aludt. �n tiszt�bban halottam ahogy a nagysz�leim veszekszenek.

- Megint r�szeg. – Suttogtam �s megszor�tottam a h�gom kez�t. Beleb�multam a s�t�ts�gbe �s �reztem ahogy egy forr� k�nnycsepp lefolyik az arcomon. M�r nem kellett er�snek mutatnom magam, m�gis: A k�nnyek nem j�ttek. �reztem ahogy valamif�le p�nt szor�tja kegyetlen�l a sz�vemet �s a s�r�s a torkomat mardosta, de nem ment. �letemben nem volt m�g olyan, hogy nem tudtam s�rni. Mi�rt kell ezt nek�nk v�gig b�rni? A feln�ttek n�ha a nyugodt hallgat�st �s nem t�r�d�ms�get v�lasztj�k a probl�m�k megl�t�sa helyett. �s mi? N�h�ny gyermek lelke m�r eg�szen kiskor�ban megt�rik… A sz�l�k, veszeked�se, alkohol izmus, v�l�s… A leg�rtatlanabb l�nyek a vil�gon t�bbet szenvednek mint b�rki m�s. Hiszen mind �gy sz�let�nk: tabula rasa, a tiszta lap. Azt�n a leggonoszabb teremtm�nyekk� v�lunk akik �nn�n tudatok b�rt�n�ben menek�lnek az �let�k a hazugs�gok el�l. A gyermekk�nnyek egy-egy dr�gak� a l�lekb�l amib�l egyre kevesebb van �s ami k�ny�rtelen�l em�szt fel mindent. Mi�rt n�zik m�gis t�tlen�l az emberek, ha egy gyerek s�r? Jobb e nem tud�st v�lasztani? Nem eml�keznek arra, hogy mi t�rt�nt vel�k… Elfelejtik azt, hogy minden gyermek s�r. Az emberis�g gazdag lenne, ha minden gyermek k�nnye igazgy�nggy� v�ltozna, de tudatban szeg�ny, m�g most is. Azt hiszik okosak, val�j�ban egy kisgyermek sokkal t�bbet �rez mint �k. Mindenki sz�v�ben ott lakik a d�mon: �nmaga egy elfeledett darabja aki ilyenkor el�t�r �s szavaival m�rgezi a sz�vet: hagyj szenvedjen � is. A h�gom s�rt. �lm�ban zokogott �s halottam cs�ndes, szinte nem is l�tez� szavait: - Ne… k�rlek sz�pen, hagyd abba. El�g ebb�l… Ne b�ntsd… - Zokogta, mik�zben �n v�gigsim�tottam az arc�n. Egy k�nnycseppje megcsillant a gy�r hold f�ny�ben �s egy pillanatra mintha v�r�s, majd ez�st lett volna amely alig, hogy le�rt szab�lyos gy�nggy� v�ltozott.

- A l�lekk�nnye… - Suttogtam. Nem hittem, hogy ilyen val�ban l�tezik �s most a szemem el�tt szakadt meg a h�gom lelke.  R�borultam a kisl�nyra �s zokogtam. Mekkora v�ltoz�s ez? Nem tudtam felfogni. Eleinte nem tudtam felfogni. Azt�n hirtelen minden m�s lett. � m�r nem s�rt, ha a nagysz�l�k veszekedtek; elfordult, l�tsz�lag tudom�st sem v�ve a dologr�l,pedig a k�nnyek �gett�k a tork�t, azt�n mikor azt hitte, hogy alszom felzokogott. Kis�t�lt a szob�b�l egyenesen a konyh�ba. Meg�llt az ajt�ban �s csak s�rt. Nem sz�lt semmit �s a s�s cseppek �lettelen�l zuhantak a k�padl�ra. Megfordult �s visszafek�dt mell�m, hogy egy �jabb, f�jdalmas l�lekk�nnyel tegye szeg�nyebb� azt a vil�got amely a gyermekl�t tisztas�g�nak v�g�t hordozza a k�reg alatt…

Lehetetlen dolgok amik az �letet rejtik magukban. Egy-egy l�thatatlan k�nny amivel az ember csak bel�l k�nnyezik. Egyre kevesebbek vagyunk �s a gonosz egyre t�bb. A gyermekek lelke a f�jdalom m�zeuma �s durv�n ak�r egy koncentr�ci�s t�bort is hordoz mag�ban. Visszafolytja az �let�ben bek�vetkezett �sszes b�ntalmat ezzel �nmag�t l�kve be a s�t�t szakad�kba: sz�ve jeges lesz �s az �letet m�r nem szeretve t�nkre teszi a test�t is amely tal�n m�g sz�p volt a lelki �sszet�rts�g ut�n.

 Tudom el�g h�ly�n hangzik, de err�l mind tehet�nk. T�nkre tessz�k azt amit nem k�ne, �s meg�rizz�k a rosszat. Ez az �r�s egy �zenet amit mindenkinek �rtenie �s tennie k�ne. K�sz�n�m ANGYALK�NAK, Macsomnak �s Srenemnek, mert �k, �s tal�n m�sok is akiket nem ismerek, �rtik �s �rzik mindazt amit le le �rtam.