|
CSAK EGY TÖRTÉNET... by Rhea
Rhea 2007.07.05. 19:47
Tehát milyenre szeretné a haját? - mosolygott a fodrász a tükörből.
- Szőkére.
- Mégis mennyire szőkére?
- Baromi szőkére! És vágjon is belőle egy picit… amúgy meg mindegy. Azt tesz, amit akar… de ne legyen nagyon rossz. - mondta Hanna végső elhatározásként. Hátradőlt a székben és lehunyta szemeit. Legközelebb csak akkor nyitotta ki, amikor már végeztek a frizurájával.
- Te jó Isten!- nyögte meglepetten- Ez ki? - mutatott a tükörből visszanéző szőke bombázóra, aki mellesleg ugyanazt tette, mint ő.
- Tetszik? Örülök - vigyorgott a fodrásznő.
- Hát, tudja kicsit szokatlan, de nem is olyan rossz. Maga szerint?
- Tökéletes. - még mindig vigyorgott
- Akkor örülök. Amúgy meg nem értem a maga haja miért olyan madárfészek, ha ilyet tud csinálni. Na pá! A pénz ott van az asztalon - Huncut mosollyal nyugtázta, hogy a nő arcáról mostmár lehervadt a mosoly. Nem akarta megbántani, de aggódott, nehogy úgy maradjon a szája. Tulajdonképpen mégiscsak egy gonosz kis játék volt…
Nos Hanna épp a bácsi hatalmas kertjét csodálta, miután átvergődte magát a városon miniszoknyába és magas sarkúban. Na meg persze minden bunkó egyből utána fütyült. Úgyhogy nagyon élvezte az utat.
A házból egy idősebb, szálfaegyenes hölgy jött ki kosárral a kezén. Azért merem hölgynek nevezni, mert valami báli ruhaszerűséget hordott, amit valószínűleg a középkorból halászott elő. Kezén hosszú, fehér kesztyű. A ruha nyaka elég magas volt. Hanna rögtön következtetett ezekből és nem felejtette el észjárását közölni a hölgyeménnyel.
- Jó napot! - köszönt csilingelő hangon. A nő lenéző tekintettel rá tekintett, felvonta szemöldökét, majd köszönt
- Jó napot!
- Ekcémás tetszik lenni? - kérdezte egy gyerekhez mérhető ártatlansággal
- Az meg mi? - bámult rá a hölgyike megfeledkezve "rangjáról".
- Bőrbetegség - újságolta, mintha csak egy könnyű csevelyről lenne szó - A megtámadott testfelület úgy néz ki, mintha enyhén penészes és könnyebben leprás volna. Tulajdonképpen apró hólyagok, amik hámlanak és nedveznek…
- Na de kérem! - kelt ki magából az asszony. Néhány másodpercig lilult arccal gondolkodott, hogy visszavágjon-e és ha igen akkor mivel. Aztán ráeszmélt kilétére: felvonta szemöldökét és elsietett a lány mellől.
- Pedig nem is fertőző - vakargatta az új haját.
A következő szembejövő egy férfi volt. Fekte ruhát viselt… papnak nézett ki.
- Jó napot!- köszönt neki is Hanna.
- "Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is, ha nem élnek már benned
Remények és csodák." - felelte erre átszellemült tekintettel.
- Öh… persze! Igaza van! Mondja csak… merre kell mennem, hogy megtaláljam a főnököt? Tudja még új vagyok itt - mosolygott. Valójában tényleg idegen volt. Bácsikájánál életében, ha egyszer járhatott és akkor is sötét volt. Így hát vette a bátorságot és a fura szerzeményt, kérdezte ki. Sajnos a válasz kiábrándító volt…
-"Régi harcok,
régi kopott könyvek.
Mosoly, derű
néha fájó könnyek.
Múlik minden,
rohannak az évek.
Búcsút intünk
múló diákévek."
- Áh! Mr. Hemingway! - köszönt egy gyönyörű lány kertészruhában. Lerakta a kis kerti kapáját és a ledermedt lány és a vidám lelkész felé sietett.
'Talán ő értelmes!'- reménykedett Hanna
- Hello - köszönt másképp, hátha eddig az volt a baj. - Tudna nekem segíteni?
- Persze - mosolygott - Egy pillanat - kacsintott oda. - Mr. Hemingway úgy tudom magának sietnie, kell - tolta arrébb a papot, aki egy újabb idézet mondásába kezdett.
- Hello - köszönt - Ashley Links vagyok a kertész! Miben segíthetek?
- Mr. Hemingway? - Nézett zavartan a távozó pap után. Aztán észbe kapott és a lány felé fordult - Én Hanna vagyok. Szobalánynak szeretnék jelentkezni… csak nem tudom, hol kell…
- Majd én elkísérlek - mosolygott.
- Köszönöm… mondja Ki volt ez a fura szerzet?
- Nyugodtan tegezz. Mr. Hemingway egy tényleg fura pap. Minden nap beköszön, de nem szól egy értelmes szót se. Folyton Hemingway idézeteket mormol. Innen a neve is.
- Persze - mosolygott Hanna zavarában.
Keresztül-kasul bóklásztak a kertben, mire Hanna kezdte azt hinni, ezzel a nővel sincs minden rendben. Pedig teljesen normális volt a növényimádatától eltekintve. Ezt ki is fejtette, miközben bóklásztak…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
