|
CSAK EGY TÖRTÉNET... by Rhea
Rhea 2007.07.05. 19:45
Nincs semmi ötletem.- sóhajtotta fáradtan Hanna
- Az baj…
- Mondjuk… mi lenne, ha…
- Ha? - kérdezte a körülötte keringő férfi.
- Ha mondjuk, lenne egy kártya… és azt valaki megtalálná.
- És mégis milyen kártya lenne az?
- Nem is tudom. Talán valami… misztikus - mondta mereven, az asztalon fekve és mélyen magába merengve.
- És mit tudna?
- Hát… valamit tudnia kell, nem? És mi van, ha nem tud semmit, csak egyszerűen… ritka… értékes, vagy csupán valakinek roppant fontos.
- És kinek ennyire fontos?
- Gondolom a gazdájának.
- Ki a gazdája?
- Egy hetvenéves fószer, hatalmas házzal, műbajusszal és miniszoknyás cselédlányokkal.
- Most a bácsikádról beszélsz? - firtatta kíváncsian a férfi, majd még mielőtt meghallotta a választ elmosolyodott.
- Jah. De miért is ne lehetne ő a gazdája?
- Jó legyen… és ki találja meg?
- Bob - sóhajtott mosolyogva.
- Ki az a… Bob?
- A macim- jegyezte meg kissé szemtelenül és feltápászkodott az asztaltól. Odament az ágyhoz és rádőlt.
- Értem… szóval megtalálja egy férfi a kártyát. Gondolom valahogy vissza, kellene kerülnie a tulajdonosához.
- Persze. Hiszen a fószer minden egyes cuccára alkoholos filccel rávési a nevét és lakcímét. Ez biztos valami mánia… gondolom.
- Hanna ne hülyéskedj! Holnapra ígértél egy történetet teljes karakterelemzéssel… nem fagyhatsz le most. Ha ez bejön sikeres is lehetsz.
- Aha, persze… akkor a papi jelleme már meg is van… hiszen ismered a bácsikám… rémes egy alak. Többet piál, mint egy iszákos… és bűzlik is tőle rendesen. Aztán ott vannak még a szőke, kis francia szobalányok is. Bámulatos, hogy mennyi pénzt keresnek. Az lenne a legjobb, ha felhagynék a mostani életemmel és inkább a drága bácsi nyakába varrnám magam, mint szobalány… elmegyek, szőkére festetem a hajam… aztán meg majd dől a lé… na mit szólsz?
-Neil!...elmentél? - pillantott az üres szobán körbe- Úgy is jó! Vissza se gyere… megvagyok én nélküled is- morogta - ha a bácsi nem is vesz fel, az üdvhadsereg biztosan!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
