|
IF YOU WANNA BREAK OUT THIS WORLD by Yoru
Yoru 2007.07.05. 18:59
If you wanna break out this world
Ha ki akarsz törni a világból
Amikor 10 éves voltam, el sem tudtam képzelni, miért akar valaki öngyilkos lenni.
Most, lassan 16 éves fejjel már értem.
4 éves voltam, amikor anyuék elváltak. Ez után apám mondott valamit anyámnak, ami a késõbbi életemre is rányomta bélyegét:
-„Remélem, tudod, hogy más is tud nekem gyereket szülni.” Ezt mondta.
Nekem valahogy úgy hangzik, mintha megtagadott volna. Ezt, akkor kb. 7-8 éves fejjel fel sem tudtam igazán fogni.
Apámmal 5 éve nem találkoztam. De nem is vagyok kíváncsi rá. Most én tagadtam meg õt. ’ az az ember, akit igazán GYÛLÖLÖK.
Most tíz éve, hogy az apai nagyanyám meghalt. ’ az az ember, akinek a halálát a mai napig nem tudom feldolgozni. De talán soha nem is fogom tudni.
A nõvérem szinte beleõrült. Nagyon szerette ’t. Az utóbbi idõben látom rajta, hogy legszívesebben sírna.
De nem csak õ.
Én is.
Van egy nagyon jó barátnõm, Szandinak hívják. Az utóbbi idõben… Mintha megváltozott volna.
Régen sülve-fõve együtt voltunk, most meg mintha idegenek lennénk. Nem is tudom mikor beszéltem vele utoljára.
Egyik nap az egyik barátom felhívott, hogy megyek-e velük pizzériába.
Végül is lett volna kedvem, de amikor megtudtam, hogy a Szandi is megy, valamiért ideges lettem. Bár a mai napig nem tudom, hogy miért. A srácot elküldtem melegebb éghajlatra, és lecsaptam a telefont. Késõbb a Szandi hívott, hogy menjek ki, de egy „nemmegyek” kíséretében lecsaptam a telefont. Szerintem kissé meglepõdött…
Mint ahogy késõbb én is.
Este 11 tájékán a Dorina bejelentkezett msn-re, és kérdezte, hogy miért nem mentem, és hogy mi bajom a Szandival. Egy kisebb vita után õt is elküldtem a p*csába, mint aznap elõtte még sok mást is.
Egész éjszaka sírtam.
Másnap reggel iwiw-en láttam, hogy kaptam egy levelet. Elolvastam.
A Szanditól kaptam. Elég kiakasztó levél volt az én amúgy sem stabil lelki állapotomhoz.
Régen gyûjtöttem a tõröket. A hideg csillogásuk elbûvöl.
Aznap épp kapóra jött. Az egyiket úgy a falba állítottam, hogy késõbb alig bírtam kiszedni.
A másikat fogtam, és leültem vele az ágyra. Bár a könnyektõl alig láttam, a csuklómhoz szorítottam, és jó erõsen meghúztam elõtte.
Láttam, hogy csorog a vér a csuklómon, és eléggé fájt, de ez semmi volt ahhoz képest, amit a mellkasomban éreztem. Mintha kitépték volna a szívemet. Az elkövetkezendõ percekben még jó néhány vágás került a csuklómra. Már nem éreztem semmit, csak azt, hogy a könnyek még mindig szaporán folynak le az arcomon, le az ölembe. Én csak ültem az ágyon a fal tövében és zokogtam, majd inkább végignyúltam az ágyon. A tõr a fejem mellett volt, láttam a vadító csillogást, de semmi nem érdekelt. A zene hangosan hallatszott a fülemben. Valószínûleg elaludtam.
Késõbb, amikor felébredtem, nagyon fájt a fejem a sok sírástól. De mintha álmomban is ezen gondolkodtam volna, döntöttem: félreteszem a büszkeségem, és megbeszélem mindenkivel, azt amit kell.
A találkozót fél órával késõbbre beszéltük meg, de Szandi szólt, hogy hamarabb is mehetünk. Menet közben Dorina is csatlakozott hozzám. Villám gyorsan bocsánatot kértem, és õ szerencsémre megbocsátott.
Szinte éreztem egy mázsás szikla gördülését a mellkasomban.
Miután átértünk Szandihoz, mindent megbeszéltünk.
Azóta én is, és õk is változtak egy keveset.
***
Most itt ülök a kanapén ölemben a gépem. Annyit írnék még, de nem tudok. Fájnak az emlékek.
Lerakom a gépet az asztalra és nyúlok a cigimért. Miközben nyúlok a dobozért a pulcsim ujja felcsúszik és kilóg belõle a csuklóm. Még mindig látszanak a fehér forradásnyomok.
Pedig már vagy egy hónapja történt.
Veszem a számba a cigit, és gyújtanám meg, amikor eszembe jut a tegnapi Dorinának tett ígértetem :
-„Nem fogok rászokni, mert nem vagyok gyenge.”
Leteszem a cigit az asztalra, és elmélázva hallgatom a zenét, amit nagyon szeretek. A Kill Bill-bõl van, About her a címe. Nagyon megfogott a hangulata.
Most az elõttem álló hétvégékre, és a nyárra gondolok. Ezeket a napokat azokkal az emberekkel fogom tölteni, akiket a legjobban imádok: a barátaimmal, és a családommal.
A nézeteltérések elsimultak, ismét békés minden.
És az utolsó könnycseppet is letörlöm az arcomról… Miközben eszembe jut az egyik „kedvenc” angol mondatom:
I can’t be perfect
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
