Mr. Pryde kicsit tétovázott, de aztán kinyitotta a szertár ajtaját. A könyvek többsége a földön, a különböző felszerelések a földön. Illetve az ezek alatt és felett fetrengő négy fiatal, akik éppen a kiborított gyöngyöktől próbáltak szabadulni, ami rendíthetetlenül ömlött rájuk.
- Na ez szép! Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy rakjanak rendet. Jól emlékszem?
- Igen, Mr. Pryde. - felelte Matt, aki az egyetlen volt, aki fel tudott állni. Sheryl nyöszörgött néhányat, hogy mindenki tudtára adja: Jól, van és köszöni az érdeklődést, de nem is figyeltek rá. - Csak tudja… kiszabadult az egyik sikló…
- És ő rendezett ekkora felfordulást? - húzta fel szemöldökét. - Mindenesetre most menjenek haza! Holnap kitakarítják a szertárt!
- Igen. - nyögte. Felsegítette Lonniet, hogy ki tudja húzni barátját. Sheryl önerőből mászott ki. Neki nem segített senki. Kissé bosszankodott, de aztán csak felállt. Ő, Lonnie és a másik két lány hagyta el legelőször a termet.
Gabriel és Matt is igyekezett, de nem eléggé. A férfi még utánuk szólt.
- Nos, szerintem ügyesen pedáloznak a kirúgatás felé. - jegyezte meg, igen komoly tekintettel, és mindenmondóan Gabriel szemeibe nézett, tudatva vele, az a megállapítás inkább neki szól. A fiú pedig fogta az adást és szemtelenül biccentett, vigyorgott és laza stílusban kivonult a teremből.