Riadtan ébredtem másnap. Egy pillanatra kétségbe estem, hogy még mindig éjszaka van, de aztán az éjjeliszekrényre néztem és megnyugodtam. 10:23.
Oldalra fordultam és nem találtam magam mellett Bauert. Nem. Nincs többé Bauer, csak Kristóf van. Elgondolkoztam azon, hogy mennyire furcsán alakultak a dolgok. Alig 3 napja jöttem össze Kristóffal és úgy érzem, megszűnnék nélküle. Ezt neki mondtam már? Különben is! Most hol van? Nyűgös vagyok. Nem akartam fölállni, tudom mi lett az eredménye a múltkor is. nem kellett sokat várnom, amíg visszajött.
- Jó reggelt! – köszönt, én egyből magamhoz húztam és megcsókoltam. Akartam őt. Bebújt mellém.
- Kristóf! Mit akarsz te tőlem? – szegeztem neki a kérdésemet. Furcsán nézett rám.
- Szerelmi vallomást akarsz? – mosolyodott el cinkosan.
- Nem tudom – suttogtam. Újra megcsókoltam. Félig rámásztam és úgy csókoltam tovább. Kigomboltam az inge felső öt gombját, de megállított.
- Szerintem inkább az a kérdés, hogy te mit akarsz tőlem? – komolyan nézett rám.
- Veled akarok lenni.
- Most. És később?
- Akkor is! Ha… te is – elpirultam.
Erre ő megcsókolt. Ezek után pedig szerintem mindenki tudja, hogy mi történt. Egy csodálatos napot töltöttünk együtt.
Ezek után köztünk minden helyre jött.
Kata elvetette a gyereket, közösen döntöttek így az apával. 4 év múlva viszont, kislányuk született.
Bauer és én tökéletes harmóniában éltünk. Fölmondott a gimiben, és magántanár lett belőle. Én óvónőnek mentem. Nem tervezünk még gyereket.
Az erőszakolómat elkapták, mint kiderült Kristóf egyik volt legjobb barátja. Életfogytiglant kapott, mert több ember halála volt a számláján.
Köszönöm, hogy velem tartottatok és végig olvastátok életem egy meghatározó emlékét:)

By: Eszter