|
ESZTER by Kelly
Kelly 2007.07.02. 13:24
Becsuktam a hűtőt, és mint akit hipnotizáltak ültem le az asztalhoz vele szembe. Hosszú pulcsimat felhúzott térdeimre húztam, ujjaimmal hajamat a fülem mögé simítottam. Töltött nekem inni. – Jól aludtál?
- Úgy is tudod, hogy nem – motyogtam. Minden csodálatom az övé volt. Olyan, mintha tökéletes útmutatót kapott volna hozzám.
- Hm. Mi baja?
- Magázol?
- Katának! – jaj! Éreztem, hogy elpirulok. Nem szól mindig minden rólam!
- Nem mondhatom meg – erre felvonta jobb szemöldökét és gúnyos mosolyra húzta a száját. Válaszul megráztam a fejem, jelezve nem tágítok.
- Te tudod! – végtelenül hálás voltam neki… na meg a nem-létező útmutatónak is. – Mit akarsz ma csinálni?
- El megyek – válaszoltam lassan. Az ötlet kezdett lassan egészen formát ölteni.
- Hová? – de kis kíváncsi! De ez most pont kapóra jön.
- Nőgyógyászhoz – félrekortyolt a teájából. Ezt onnan tudtam, hogy köhögni kezdett. Elképedve nézett rám.
- Baj van? – kérdezte két köhögés között.
- Nem. Csak fő a biztonság, nem?
- De, igazad van – megvárta, amíg csillapodik a köhögés. – Akarod, hogy elkísérjelek?
- Nem köszönöm, Kata elkísér. Ez azért mégis csak olyan csajos dolog – húztam el a számat. Bevette. Kérem alássan az a nagy tervem, hogy elráncigálom Katát egy ilyen dokihoz, aki majd 100 százalék biztosan megmondja, hogy terhes-e. Vicces lenne, ha kiderülne hogy én vagyok és nem is ő. De az lehetetlen!
- Beviszlek titeket kocsival ha gondoljátok, úgyis be kell mennem a városba – ajánlotta fel. Fölállt, és a mosogatóba rakta a poharat. Én is fölálltam.
- Hová mész? – tényleg érdekelt.
- Korrepetálnom kell az egyik tanítványomat.
- Mi? – hűltem el. Az nem lehet! Miért? Eszter! Olyan gyagya vagy! Bauer Kristóf egy matematika tanár. Simán lehetnek magántanulói. – Veled mehetek?
- Nem! Te szépen nőgyógyászhoz mész!
- Jaj tényleg! – fintorogtam. Rám nézett, megtörölte a kezeit egy törölközőben, majd egész közel jött hozzám.
- Valamikor le kéne ülnünk beszélni – a hangja nagyon kedves volt. A szemeiben viszont nem tudom eldönteni mit láttam.
Több dolgot kérdezhettem volna egyszerre: Miről? Hol? Mikor? Miért? De csak bólintottam.
- Baj van?
- Nem tudom – hozzá akartam érni. Olyan esetlenül állt ott… szimplán magamhoz öleltem. Én fölnéztem, ő pedig lenézett rám – Nem hiszem.
- Mivel kapcsolatos?
- Szerinted? – újabb puszit adott a számra. Ne nézzetek hülyének, de kezdtem úgy érezni ezeket a kis puszikat és öleléseket, mint valami ajándékokat. Ezt úgy értem, mint ahogy ha a kutyának azt mondod fekszik, és ő tényleg lefekszik, akkor adsz neki jutalomfalatkát. Na! Én is így érzek… vagy valahogy így.
- Mikor indultok?
- Nem tudom. Telefonálok egyet.
A telefon elég gyorsra sikeredett. Most van 10, az időpont pedig fél 12re szól. Addig elmegyek lefürödni, meg hasonlók. Tudjátok milyen kedves a barátnőm? Ennyire:
- Komolyan gondolod? Nem vagy normális! Dehogy kísérlek el! Már a gondolattól is irtózom, hogy én oda beteszem a lábamat! Kizárt dolog!
Nem kedves? Végül elrángattam. Egy farmer volt rajtam, fekete toppal és citrom színű hosszú ujjú felsővel. A pulcsi alól kilógott a fekete topp. Ez az első merészebb ruhám pontosan egy hete. De nem érdekel. Van egy Bauer, aki furikáz . Kitett minket a rendelő előtt, megdumáltuk, hogy majd hívom hányra jöjjön értünk. Kata már kiszállt a kocsiból, én még nem. Aggódó szemekkel nézte ahogy kicsatolom az övemet és ártatlan puszit akartam adni az arcára. Finoman megfogta az állam, a szemembe nézett és lágyan megcsókolt. Nem tartott hosszú ideig, kíváncsi volt mit szólok hozzá. Apró puszival zártam le (a szájára), majd kiszálltam.
- Minden jót – elhajtott. A váróteremben foglaltunk helyet. Nem volt csúszás, az ajtó 11 óra 28 perkor kinyílt.
- Fondor Kata – olvasta a nevet a nővér egy kartonról. Kata elhűlve nézett rám.
- Mit műveltél?
- Muszáj túl lenned rajta! Na gyerünk! – élvezettel löktem be az ajtón, ami bizonyára megváltoztatta az életünk…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
