|
ESZTER by Kelly
Kelly 2007.07.02. 13:21
Amikor hazaértünk, már este volt. Mozi után elrángatott magával a kilátóhoz, én meg levittem a Duna partra.
- Rendelünk kaját? – kérdeztem, de már a kezemben volt a telefon. Én baromi éhes voltam, szerintem ő is. Haza fele jövet azt beszéltük, hogy pizzázunk valahol, de én már nyűgös voltam ahhoz, hogy emberekkel legyek.
- Naná. Nem lenne érdekesebb, ha összeütnénk inkább valamit?
- Miből? – nevettem – Inkább rendeljünk. Kérlek!
- A hűtőn vagy…
- Mi? Én itt vagyok – megint nevettem. Kész ez a pasi!
- Jó, félre mondtam. A hűtőn van a kajalap.
- Pizza, pizza, pizza! – ezt az egy szót kántálva vonultam be a konyhába. Nagyon nagyon jó kedvem lett. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy leellenőrzöm, a kedvenc pizzámnak itt is az-e a neve, mint máshol. De Kristóf…
- Te mit kérsz? – kérdeztem picit hangosabban, mert azt hittem kint van.
- Először is azt, hogy ne kiabálj. Hm… Hawai-t. Az a kedvencem – mögém lépett, és ujjával megkereste, amit keresett. Én háttal álltam neki. Hirtelen megkívántam. Mi? Megfogtam a kezét és szembefordultam vele. Ő a kezünket nézte én meg… már nem is emlékszem. Valahogy azon kaptam magam, hogy a száját csókolom, puhán és ő nem csinál semmit. Se nem viszonozza, se nem tol el. Hagyta, hogy azt csináljak, amit akarok. Bár ne tettem volna…
Megnyaltam a száját, ezzel arra késztettem, hogy viszonozza. Átkaroltam a nyakát és megéreztem a nyelvét, amely az enyémet simogatta. Finoman, és odaadóan.
- Szép, mondhatom – odakaptam a fejem és Katával találtam szembe magam. Borzasztó volt ránézni. Ugyanabban a cuccban volt, mint 2 napja, haja kócos volt, szemei kisírtak. Mintha magamat látnám… otthagytam Bauert és hozzá mentem. Már elindult a szobájába.
- Hagyjál – sziszegte dühösen, de nem hagytam.
Hiába. Az elmúlt napokban bármennyire utáltam is, most valahogy minden más lett. Tudtam, hogy szüksége van valakire és ezt a szükséget most ki más biztosíthatná neki? Visszafordultam és egy pillanatig néztem Bauert, hogy visszateszi a telefont a helyére. Háttal állt nekem. Fölszaladtam Kata után.
- Mi van veled? – kérdeztem kedvesen.
- Hagyjál már! – újra bőgni kezdett. Majdhogynem egy világ omlott bennem össze. Ő? Akire az utóbbi egy hétben úgy felnéztem? Jaj ne! Ez lehetetlen!
Lerogyott az ágya tövébe, én melléültem, átkaroltam és ringatni kezdtem.
- Mi történt? Mi a franc történt veled?
- Nem akarom elmondani – zokogta. Nem erőltettem, tudtam, hogy én sem beszélnék. Csak Bauernak…
Rá gondolva lassan én is bőgni kezdtem és együtt bőgtünk kb. másfél órát. Még nem tudtam, hogy fogok reggel Kristóf szemeibe nézni, tippem sem volt. Miért vagyok én egyáltalán ilyen szerencsétlen? Miért kellett ezt csinálnom? Bár lehet ő sem gondolta komolyan… de én sem gondoltam komolyan?
Mi van itt? Érzelmi dilije van mindenkinek?
A beszélgetés alatt mind a ketten önkívületi állapotban voltunk és egyszer csak azt vettem észre, hogy hallom megerőszakolásom történetét. Alig telt el pár másodperc mire rájöttem, hogy az én szám kotyogja el a dolgokat. Nem tehettem mást, befejeztem. Azután ő jött. És az, ami miatt kibukott. Na hát ezen én is kibuktam! Ha a jelek és a tesztek nem csalnak…
Kata terhes…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
