|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.06.30. 12:33
- Na jó... Szerintem én lelépek. Tanulnom kell holnapra, és ki kéne kicsit takarítani. Te még maradsz?- Bence felvette pulcsiját a padról.
Alexa bólintott.
- Akkor otthon találkozunk. Sziasztok!- a fiú csókot nyomott kedvese homlokára, majd elsietett.
Richi felállt.
- Srácok, ne dekkoljunk már folyton itt a játszón! Állandóan ugyan az a program: fagyi, játszó, fagyi, játszó, meg egyszer-kétszer becsúszik egy pizza. Uncsi!
- Jó, de hova menjünk?- fészkelődött Zsuzsi.
Richi színpadiasan felállt a padra, Buzz Lightyear (vagy hogy írják^^") pózba:
- A végtelenbe és még tovább!
- Magyarul?
- Magyarul fogalmam nincs.- mondta, miután átesett a pad háttámláján, és a pázsiton landolt.
- Uhh, öcsém...- csapott a homlokára Dudi. - Ennek is annyi esze van mint egy sültkrumplinak. Haver, ha 1-gyel több lenne az IQ-d, lehetnél akár kutyaszar is!
- Köszi!
- Az király!- nézett fel Zsuzsi.- Akkor én szedlek majd fel!
- Huh?
- Életcélom: a SZÁKOM.- mondta a lány.- Kukás leszek, és egy napon én leszek minden kukás legkukásabb Kukakirálynője! Csak nem tudom milyen szakon kell ehhez tanulni...
- Hát, ha ez létezésed értelme, szerintem elég lesz neked a 8 általános is...- jegyezte meg Luca, mire Dudi felnevetett. A lány elfordította a fejét, hogy ne lássák arcán a pírt.
- Naná! Peace, srácok! Majd nyitunk egy fagyizót, jó Luca? Zsucc pedig előtte fog sepregetni!- vigyorgott Alexa. Zsuzsi felkiáltott.
- Ooo igen! Szart fogok söpörni, imádom az életem! Imádlak Alexa! Oooo, érzem ahogy párolog az agyam!
Dudi felállt.
- Na én megyek. Amióta veletek beszélgetek 30-cal csökkent az IQ-m.
- Nulla alatt is csökkenhet?
- Naná Luca, tudod, IQ felhő a béka segge alatt!- nevetett Alexa. Dudi pát intett, majd elsétált a buszmegállóhoz.
- Csá, neked is. Én is megyek, segítek Bencének kitakarítani. Sziasztok! - intett Alexa, és táskájával a kezében elindult haza.
Útközben azon gondolkozott, mit főzzön szerelmének. "Nemsokára szülinapja is lesz! Keresnem kell valami ajándékot neki... Valami szépet, és különlegeset, hogy érezze, szeretem... Mert szeretem..." - morfondírozott magában. Hamarosan arra eszmélt fel hogy lakásuk ajtaja előtt állt. Odabentről mintha dulakodás hangjai szűrődtek volna. A lány gyorsan előszedte kulcsát, és kinyitotta az ajtót- bár ne tette volna...
- Mi a... - belépett, és becsapta maga mögött az ajtót. Bence és egy lány teljesen egymásba feledkezve csókolóztak. Az ajtó hangjára felkapták a fejüket, így Alexa láthatta, ki a másik.
- Viki?- hangjában döbbenet csengett. - Ho...M...Miért?
- Azt hiszem, jobb lesz ha megyek. Szia, cukimókus.- mondta a lány, és elégedetten kislisszolt Alexa mellett az ajtón. "Nincs hiszti, nincs jelenet, nem sírsz!"- mondta magának Alexa, majd felszegett fejjel, amennyire csak tudott stabil léptekkel bement a nappaliba, és leült a fotelbe, a kanapé mellé.
- Várok. - jelentette ki méltóságteljesen. Ez az, csak így tovább, büszkén és nyugodtan- győzködte magát. Már átélte néhányszor ezt, pontosan ezt, hogy a barátját elvették tőle, mindig jött egy másik, egy szebb, egy jobb csaj, és a nagy szerelemből semmit nem lett, mintha nem is létezett volna. Elhatározta, abban a percben, ahogy meglátta Bencét osztálytársnőjével, hogy sem sírni, sem jelenetet rendezni nem fog. Nem lesz hisztérika, nyugodt, és méltóságteljes magatartással viseli el a sors újabb csapását.
- Alexa, hidd el, ez nem az aminek...
- Jaj kérlek... Ne gyere a szentbeszéddel, hogy ez nem az aminek látszik! Félévente járok szemészhez, megnyugtatlak, a látásom 105%-an tökéletes, láttam amit láttam. Tehát, várok. Magyarázatra. Nem sóderre, hogy de nem én tehetek róla...
Bence leszegte a fejét.
- Viki felcsengetett, hogy nálad maradt valami könyve. Bejött, és incselkedett, hogy mi lenne ha az ő barátja lennék. Aztán megcsókolt. Leblokkoltam pár percre, gondolkodtam hogy mit csináljak. És akkor jöttél be. Időm sem volt még, hogy elhúzódjak, vagy ilyesmi. Kívülről nyilván másnak látszik- jegyezte meg apró gúnnyal a hangjában.
Alexa felállt, kiment a konyhába, és ivott egy pohár vizet. Megpróbálta csitítani zakatoló szívét, rendezni kusza gondolatait.
- Tudod mi a te legnagyobb szerencséd?- kérdezte, miközben visszasétált. Megállt Bence előtt. A fiú esdeklő tekintettel nézett fel rá.
- Az, hogy Vikiből- sajnos- kinézem, hogy ilyet tesz. És mert bízom benned, elhiszem amit mondtál. De!- mondta, mert Bence már fel akart ugrani hogy átölelje.- Béke MÉG nincs. Majd lesz, ha...
- Ha? Bármit a...
- Nyugi. Lesz béke, ha kitakarítasz, kimosod a ruhákat, és ma este te főzöl vacsorát, holnap pedig ebédet. Vedd ezt... vezekelésnek, vagy büntetésnek, ha úgy tetszik.
Bence bólintott, majd egy halk "szadista" kijelentéssel kivonult a konyhába, nekiállni a főzésnek .
***
- Mi van?!
- Jaj Zsuzsi… Hányszor magyarázzuk még el? Na jó, utoljára. Van egy titok, mi se tudjuk mi az, ami hétpecsétes, és azért hétpecsétes, mert 7 törpe van, meg a gonoszok is heten vannak. És akkor a Luca rájött, hogy a 7 törpe a hét gonosz, és ők heten őrzik a hétpecsétes titkot, mindegyiknek egy pecsét. Abból a 7-ből én vagyok Vidor. – magyarázta Petra a lánynak. Zsuzsi bambán nézett, de lassan mintha kezdte volna felfogni. (Szőke nő hajában barna csík- reménysugár )
Luca leült Petra és Réka mellé.
- Én meg Hapci vagyok. Réka pedig Szundi. Te meg legyél Kuka! Úgyis SZÁKOM-fan vagy.
Zsuzsi arca felragyogott.
- Megvan! Ha Petra Vidor, ő lesz a Kergemarhacore, Luca lesz Madárinfluenza, Réka pedig Kóma. Én, mint Kuka, leszek Szákom!
- Ja! És te tudsz legjobban titkot tartani, mert megszólalni sem tudsz! Mert kuka vagy! – nevetett Petra. – Gyerekek ez király.
- Ennyi hülyét egy helyen…- jegyezte meg Gabi, és leült a padra Luca mellé. Zsuzsi felkapta a fejét.
- Na mivan? Ennyi volt a romantikálás? – kérdezte vigyorogva, mire kapott egy rúgást Gabitól.- Oké, befogtam.
- Milyen romantikálás?- kérdezte Réka. A kis kíváncsi…
Gabi küldött egy rosszalló pillantást Zsuzsi felé, mire a lány önkéntelenül is arrébb húzódott az esetleges rúgások elkerülése végett.
- Semmi, csak a Dudás hülye.- morogta Gabi, és felállt. - Asszem indulok, félkor jön egy busz.
- Szia! Szóval, milyen romantikálás?- kérdezte izgatottan Petra Zsuzsitól, miután Gabi sziluettjét elnyelte a kipufogófüst.
- Hát úgy kezdődött…
***
- Bence! Lemegyek a boltba, elfogyott a papírzsepi. Negyed óra.
- Oké! – kiáltott ki a fiú a konyhából, s miután hallotta az ajtó csukódását, kijött a konyhából, és telefonja után nyúlt.
- „Halló?”
- Szia Viki. Elment, beszélhetünk.
- „Sejt valamit?”
- Kettőnkről? Szerintem nem. Beetettem hogy te támadtál le, és nem volt időm ellenkezni. Azt mondta kinézi belőled.
- „Ó, a kis… Na mindegy, végülis igaza van. Te meg ne vigyorogj.”
- Honnan tudod hogy vigyorgok?
- „Hallom a hangodon drága. Na figyu, akkor holnap? A temetés után lesz valami kajálás, de én arról eljövök. Alexa tuti marad. Találkozunk?”
- Persze, majd hívj. Na megyek takarítani, csak akkor lesz béke.
- „ Oh, a mintapasi.”- kuncogott a lány. „Na akkor holnap. Csók.”
- Ciao!- a fiú elégedetten letette a telefont, majd elindult hogy befejezze a félbehagyott mosogatást.
- És te még csak nem is sejted…- mondta gúnyosan Bence, mikor meglátta Alexa fényképét.
- Mit nem sejtek drága?
Bence úgy ugrott meg, mint aki tüzes parázsra lépett. Alexa mögötte állt, az ajtófélfának támaszkodva, arcán megvetés tükröződött.
- Figyelj ide Alexa…
- Nem. Te figyelj ide!- kelt ki magából a lány.- Megcsalsz? Miközben én érted élek, te a hátam mögött Vikivel kavarsz? Vikivel??? Az osztálytársammal? Van bőr a képeden minden este azt hazudni hogy szeretsz, miközben minden szabad percedben az ő lábai közt lóg a fejed? Ne merészelj mentegetőzni! A szemembe hazudtál te rohadék! Hitegettél! Mióta megy ez így? Ha? Hány napja, hete, ne adj isten hónapja?!
Bence lehajtott fejjel állt előtte.
- Három hete.
Alexa mély levegőt vett.
- Három hete. Remek. És szándékodban állt volna valaha is elmondani, hogy „Hé, figyi, csallak a barátnőddel, csak gondoltam szólok.”, vagy hasonló? Vagy folytattad volna ki tudja meddig míg rá nem jövök? Hát peched van, rájöttem. És tudod mi a legszánalmasabb az egészben?- Bence megrázta a fejét. Alexa sóhajtott.- Hogy nem nézel körbe a lakásban mielőtt titkos telefonálgatásokra használod a mobilom.
Bence felkapta a fejét, és döbbenten nézte a kezében levő telefont. Alexa mobilja!
- A francba…
- Bizony, a francba. Csak ezért jöttem vissza. De még jó hogy visszafordultam. Különben most már útban lennék az ajándékboltba hogy megvegyem neked a legszebb, legédesebb, legjobb ajándékot amit valaha születésnapodra kaptál. – a lány arcán egy könnycsepp csordult végig. Bence megsemmisülten állt, szemeiben megbánás csillogott. Tudta, hogy semmi értelme megszólalnia, mentegetőznie. Elszúrta.
Alexa félretűrt egy arcába lógó tincset, és felnézett.
- Keresek egy albérletet. Legkésőbb holnapra eltűnök innen, ne aggódj, két nap múlva már felhozhatod Vikikét is. Ezt pedig kérem vissza, ha megengeded. – kikapta a srác kezéből telefonját, és becsapta maga mögött a hálószoba ajtaját. Bence bekullogott a nappaliba, levágta magát a kanapéra, és bámult a semmibe.
„Hisz én nem akartam megbántani! (De sikerült.) Sikerült, észrevettem. Mi a francért kellett neki visszajönnie? Miért hagy mindig itthon mindent? (Ne mentegetőzz. Szánalmas vagy.) Nem vagyok szánalmas, és nem is mentegetőzöm! Nem az én hibám. (Ó, persze. De várj csak: ki is csalt meg kit?) Hát… De… Most a telefonról volt szó! És… Különben is! Te ne szólj bele Zsuzsee, te csak az irónő vagy, gépelj és pofa be! (Oké, oké, bocs, kussolok…De attól még igazam van…)”
Bence még vissza akart szólni nekem, de hál’istennek ( meg annak hogy ezt írtam^^) Alexa robogott ki a hálószobából, kezében egy takaró és egy nagypárna volt.
- Mi ez?- kérdezte Bence, miután a lány ledobta lábai elé az ágyneműt.
- Nos, gondoltam viszonzom a kedvességed, és ma este alhatsz itt a kanapén.- mosolygott bűbájosan Alexa.
- De ez az én lakásom!- pattant fel füstölögve Bence.
Alexa vállat vont, és elindult vissza a hálóba.- Meg az én telefonom. – mondta, majd bezárta maga után a szobaajtót.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
