Nagypapa �s Nagymama

- Anyu! Siess m�r! �gy soha nem �r�nk fel! – nevetett boldogan egy apr�cska kisl�ny. Nem lehetett t�bb �t �vesn�l. Hossz� barna haja lobogott ut�na, mik�zben felfel� szaladt a r�gi k�l�pcs�n, apr�cska kezeivel a magas, poros kov�csoltvas korl�tba kapaszkodva. Nagy �zike barna szemei boldogs�got sug�roztak, ugyan�gy, mint minden alkalommal, amikor szeretett nagysz�leihez mentek. Nem laktak messze, hiszen Mama �s Papa lak�sa Budapest belv�ros�ban, m�g az �v�k� a k�lv�rosban volt, kocsival alig f�l �r�ra, ha nagy is volt a forgalom. �desanyja, a kor�t meghazudtol� fitts�ge ellen�re is alig b�rta k�vetni. Szerette boldognak l�tni kisl�ny�t, mint minden m�s anya a vil�gon. Nem sokban k�l�nb�z�tt ragaszkod�sa l�ny�hoz, mint m�s any�k� a saj�t gyermek�kh�z, m�gis mintha egy kicsit jobban k�t�d�tt volna le�ny�hoz. Egyszer m�r elvesztette egy m�sik gyereket a megsz�let�s�n�l, ez�rt kisfi�t, majd k�s�bb m�sodik gyermek�t m�g a sz�lt�l is �vta.

-          N�zd csak, Cirmi megint el�nk j�tt! – mosolyodott el az anya a sz�rke, f�lszem� kand�r l�tt�n.

-          T�nyleg! Szia, Cirmi! R�g l�ttalak. – simogatta meg a cs�pps�g nagymam�ja macsk�j�nak fej�t.

Id�k�zben fel�rtek a legfels� emeletre, ahol az ajt�ban nagysz�lei m�r mosolyogva v�rt�k �ket.

-          Mama! Papa! – szaladt boldogan nagysz�lei karjaiba a kisl�ny.

-          Szervusz Kincsem! – mosolygott az �reg h�lgy. – Gyere, k�sz�tettem neked lekv�ros kenyeret. �gy, ahogy szereted: katon�kra v�gtam. Na, sipirc befel�, kis hadvez�rem.

-          Anya, elk�nyezteted!

-          �n is mondom neki, de soha nem hallgat r�m. – morogta az orra alatt Nagypapa.

-          Te besz�lsz, te v�n csavarg�! M�r megint h�nyadik kazett�t vetted meg neki? – dorg�lta meg j�t�kosan f�rj�t Nagymama.

-          Mindketten elk�nyeztetitek. – sz�lt r�juk l�nyuk. – Anya, indulnunk k�ne a temet�be, hatalmas a forgalom. Ha m�g ma oda akarunk �rni, meg vissza, akkor sietn�nk kell.

-          Egy pillanat, csak hozom a gerebly�t.

-          Anyu! Mama! – futott ki a kisl�ny a nappalib�l. – A B�tyushoz mentek?

-          Igen, Kincsem. Addig te itt maradsz a Pap�val. Este �rted j�v�k, rendben? – simogatta meg l�nya arc�t az anya, majd belekarolva �desanyj�ba lesiettek a l�pcs�n.

B�tyus Nagymama �s Nagypapa k�z�ps� gyermeke volt, de h�szas �vei elej�n elvitte a sz�vbaj. Pont abban az �vben, amikor legfiatalabb l�nyuk fia, a kisl�ny b�tyja megsz�letett. A legid�sebb testv�r Budapest mell�, egy kisebb v�rosba k�lt�z�tt m�r �vekkel ezel�tt a saj�t csal�dj�val, �gy sz�lei csak a legkisebb testv�rt �s k�t gyermek�t l�tt�k rendszeresen, b�r az id�sebbik m�r kij�rta a gimn�ziumot. A fiatalabbik gyermek �ppen az eb�dl�asztalra k�sz�tett t�ny�rb�l majszolgatta a baracklekv�ros keny�r-katon�kat.

-          Kicsim, kimegyek bag�zni, itt leszek az ajt� el�tt, ha kellek. – egy nagy k�rfolyos�s h�z volt, ahol a Nagysz�l�k laktak. Nagypapa egyik kedvenc elfoglalts�gai k�z� tartozott a folyos�n val� cigarett�z�s.

-          Papa, nem szabadna ilyen sokat bag�znod! B�d�s is, �s beteg is lehetsz t�le!

-          Ejha, mikor lett�l te ilyen okos, kicsi l�nyka? Nem lesz t�le semmi bajom, ne f�lj! – mosolygott kedvenc unok�j�ra az ap�ka, majd kil�pett az ajt� el� �s r�gy�jtott. Nem sokkal ezut�n unok�ja is k�vette.

-          Papa, elmegy�nk ma s�t�lni? �s a cukr�szd�ba?

-          Persze, hogy elmegy�nk! Edd meg sz�pen a kenyeret, mert Mama meg fog r�m haragudni, ha nem eszel eleget, azt�n elmegy�nk, �s kapsz fagyit, rendben?

-          Rendben! - nevetett fel boldogan a kisl�ny �s m�r bent is volt a konyh�ban.

Nem sokkal ezut�n m�r egy, a cukr�szda fel� vezet�, hatalmas zebr�n keltek �t. A kisl�ny szorosan kapaszkodott Nagypap�ja kez�be, mik�zben a jobbj�ban egy r�gi, f�b�l k�sz�lt botot szorongatott, arra t�maszkodva.

-          Nemsok�ra itt a H�sv�t. Milyen kazett�t szeretn�l aj�nd�kba? – n�zett kedvesen unok�j�ra, egy CD bolt el�tt elhaladva.

-          Hm… nem is tudom. Mondjuk a Piroska �s a Farkast!

-          Akkor ezt megbesz�lt�k.

A kisl�ny szeme �r�mt�l csillogott. Im�dta a Pap�j�t �s ez ford�tva se volt m�sk�nt: Nagypapa kedvenc unok�ja a kisl�ny volt. Senki nem tudta, hogy mi�rt pont � a rengeteg unoka-, �s d�dunoka k�z�l, b�r sokan �gy gondolt�k, hogy tal�n az�rt, mert m�g kicsi �s nem tud visszabesz�lni. Ezek a v�dak m�g a k�s�bbiekben is nagyon rosszul estek a l�nynak, de a sz�ve m�ly�n mindig is tudta, hogy tal�n m�gis igazak. Ki tudja?

Id�k�zben meg�rkeztek kedvenc cukr�szd�jukba �s el is foglalt�k a t�rzshely�ket. A felszolg�l� kisasszony m�r mosolyogva j�tt is oda hozz�juk, �dv�z�lni �ket.

-          Cs�kolom, J�nos b�csi! Szervusz, picike. Mit tetszenek k�rni?

-          �n egy k�v�t szeretn�k k�rni, a szok�sost, az unok�mnak pedig egy j� nagy adag fagylalt kelyhet.

-          Abb�l is a szok�sosat? – mosolyogott kedvesen a pinc�rn�.

-          Igen! – rikkantott boldogan a kisl�ny is.

K�s� �sz volt. A kisl�ny ism�telten Nagysz�lein�l volt. Csak Nagymam�ja tart�zkodott otthon, Nagypap�ja m�r az �rkez�sekor se volt ott.

-          Mama! – ment ki a konyh�ba a l�ny. – Hol van a Papa?

-          Kicsik�m, a papa k�rh�zban van. – sz�lt szomork�san az �reg h�lgy.

-          De mi�rt? Beteg? Ugye meg fog gy�gyulni?

-          Persze, hogy mg fog gy�gyulni, kincsem! – mosolyodott el Nagymama, majd visszaterelte kis unok�j�t a szob�ba, a r�gi j�t�kokhoz, hogy � nyugodtan meg tudja f�zni az eb�det.

-          Ott vagyunk m�r, Mama? – k�rdezte a kisl�ny Nagymam�j�t, �tban a k�rh�z fel�.

-          M�g p�r perc, kincsem.

P�r percen bel�l val�ban megpillantott�k az eg�szs�g�gyi l�tes�tm�ny a nagy forgalomb�l kimagasl� hatalmas �p�let�t. Egy hatalmas kerten kereszt�l v�gtak �t a k�rterem fel�. Janu�r eleje l�v�n, �s az elolvadt h�t�l minden nedves volt. A kisl�ny k�v�ncsian forgatta a fej�t m�g akkor is, amikor bel�ptek a szob�ba, ahol Nagypapa fek�dt. Nagymama leseg�tette r�la a kab�tot, hogy majd mikor kil�pnek �jra a hidegbe, unok�ja ne f�zzon meg.

-          Szia, Papa! – rohant oda a szob�ban l�v� egyetlen �gyhoz a kisl�ny.

-          Szervusz, �n kicsi Csillagom! – v�laszolt er�tlen�l az �gyban fekv� f�rfi.

-          Papa, j�l vagy? Mikor engednek v�gre ki? Ugye, majd ha hazamehetsz, akkor elmegy�nk fagyizni?

-          Persze, hogy elmegy�nk, dr�g�m!

M�g egy ideig besz�lgettek, mikor Nagymam�ja fel�llt, hogy ideje indulni. J� alaposan fel�lt�ztette unok�j�t, hogy ne f�zzon, elb�cs�ztak Nagypap�t�l, majd �jra kil�ptek a hatalmas kertbe. Ott a kisl�ny egy fa alatt megl�tott valami lila vir�got �s r�gt�n odasietett. Nagymama r�gt�n ment is ut�na.

-          Mama, mama, n�zd! Ez milyen vir�g?

-          Ez, kincsem, az �v els� iboly�ja. Furcsa, ilyen kor�n m�g nem szokott ny�lni.

-          Bevihetem m�g gyorsan Pap�nak?

-          Persze, de siess�nk.

Mikor �jra benyitottak a k�rterembe, m�r senki nem volt ott.

-          Biztos, csak WC-re ment. Ugye, Mama?

-          Igen, biztosan… Tedd le sz�pen az �jjeliszekr�nyre, biztos megtal�lja majd.

Az �ta a d�lut�n �ta m�r eltelt nyolc �v. �t ember egy nagy m�rv�ny s�rk�vet �ll k�r�l. Mindenki k�nnyezik. A s�rban h�rom ember fekszik: egy h�zasp�r �s a k�z�ps� gyermek�k. A m�sik kett� egym�s v�ll�n s�r. Egy hossz�, fekete b�rkab�tos, - garb�s, - szokny�s – bakancsos, barna haj� l�ny r�juk n�z. G�nyos mosolyra h�zza ajkait. „Bezzeg ilyenkor nem veszekszenek. Mindig az ilyen pillanatok hozz�k �ssze a n�ha oly’ rosszban l�v� embereket. Fura…”Mostm�r tudja, hogy Nagypap�ja azon a bizonyos est�n halt meg, amikor �k bent j�rtak n�la a k�rh�zban. Csontr�kja volt, v�gzetes. M�r nem lehetett rajta seg�teni. �desanyja �s Nagymam�ja csak a temet�s ut�n h�rom nappal mondt�k el neki a sz�rny� h�rt. Akkor bement a szob�j�ba �s elkeseredetts�g�ben torka szakadt�b�l �v�lt�tt – m�r � se tudja, hogy kivel – �s zokogott, mik�zben az �gy�t p�f�lte apr�cska �kleivel. Nagymam�ja belebetegedett a gy�szba �s ezel�tt valamivel t�bb, mint egy �vvel, egy novemberi d�lel�tt�n � is t�vozott az �l�k sor�b�l.

N�gyen megt�rlik szem�ket, majd elindulnak egy aut� fel�. A l�ny leteszi az �ltala k�l�n vett v�r�s r�zs�t a s�rra. Egy k�nny csordul le feh�r arc�n, majd ell�p a hideg k�t�l, �s � is a kocsi fel� veszi az ir�nyt. Bent sz�k�s a hely, ez�rt szinte az ablaknak pr�sel�dik, mikor becsukja az ajt�t. A motor felberreg, majd b�tyja a g�zra l�p, �s sz�pen, lassan elt�volodnak a s�rt�l.

A l�ny m�g egyszer utolj�ra visszan�z, majd feltekint az �gre. Csendben elerednek a k�nnyei.

„Szeretlek, Titeket, Mama �s Papa. Hi�nyoztok…” – gondolja, majd lassan visszaford�tja figyelm�t az egyre felszabadultabb t�rsalg�sra.