|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.06.18. 14:33
- Jó reggelt kishercegnő!
Alexa felmordult, és a fejére húzta a párnát.
- Hahó! Ébresztő! Fél 7 van.
- MI?! Fél 7?? Mondtam hogy hatkor kelts fel!- ugrott ki Alexa az ágyból. - Még meg kell csinálnom a hajam, kaját kell csinálnom, a ruhámat előkeresni...
- Nyugi, csináltam kaját.- állt fel Bence az ágyról.- Ami pedig azt illeti... Pontosan 6:00 óta próbállak felkelteni.
A lány elpirult.
- Hát igen... Sosem voltam egy hajnali pacsirta... - mosolygott, majd a szekrény elé állt.
- Hétfő, hétfő... Milyen óráim is lesznek?- a szekrényajtóra ragasztott órarendre pillantott.- Tesi, tesi, angol, számtech, irodalom, kémia. Hm... Akkor ez lesz a jó.
Kivett a szekrényből egy barna sokzsebes nadrágot, egy terepmintás pólót, és a fürdőbe indult. Útközben egy gyors csókot lehelt szerelme ajkára, aki rögtön utána előkotorta saját ruháját, ami egy fekete pólóból, és egy farmerból állt. Micsoda változatos stílus^^"
Alexa becsukta a fürdő ajtaját, és gyorsan lezuhanyozott. Megtörölközött, felvette ruháját, majd haját a feje tetején lófarokba fogta. Sosem szeretett sminkelni, ám most már volt kinek tetszeni, ezért egy gyors és laza sminket készített. Alapozó, halványzöld szemhéjpúder, kis szájfény. Szuper-gondolta a lány, és kilépett az ajtón. Bence épp a kaját rakta el a táskájába, ám mikor meglátta a lányt, keze megállt a levegőben.
- Wow...
Alexa incselkedve elsétált előtte.
- Csukd be a szád.- mosolygott, és megcsókolta a fiút. Amaz átkarolta szerelmét, és visszacsókolt. Pár percig álltak így, mikor Alexa eltolta magától Bencét.
- Menni kéne.- mondta, és felvette cipőjét. A fiú bólintott, hátára csapta táskáját, és szerelme után kisétált a lakásból. Bezárta az ajtót, majd mindketten lementek a kocsihoz. Kb. 10 percre laktak a sulitól- mármint Alexáétól. Bence sulija közelebb volt, de mivel Alexát kocsival vitte, ezért visszafelé már nem otthon parkolt le, hanem a saját sulijával szemben.
- Vigyázz magadra, fél háromra érted jövök, szeretlek.- Bence megcsókolta a lányt, majd elhajtott. Alexa még utánanézett, majd elindult be az iskolába. Mellette pár kisfiú toporgott- nem tudták kinyitni az ajtót. Alexa rájuk mosolygott, és beengedte őket maga előtt.
(Mielőtt furcsállnátok hogy mit keresnek kisfiúk erre, elmondom:ez a suli általános iskola és gimnázium is egyben- az elsősöktől a tizenkettedikes gimisekig minden van erre.)
- Hé csajszi! Várj meg!- Alexa megfordult. Gabi loholt mögötte, majd mikor beérte, vállára tette a kezét, és kifújta magát.
- Láttam Bence hozott el.
- Aha.- bólintott Alexa, és elindultak fölfelé a lépcsőn. Az ő osztályuk a 3. emeleten volt. Az osztály ajtaján egy A/4-es, nyomtatott kép hirdette: ANALFABÉTÁK OSZTÁLYA. (Nos igen... Találó.)
Mikor beléptek az osztályba, a szokásos kép fogadta őket: Dima Robinával beszélgetett (Robina egy középmagas, rövid barna hajú lány), Matyi épp Vikiről másolta az irodalom házit (Matyi egy magas, vörös hajú, izmos fiú, Viki egy alacsony, hosszú szőke hajú lány), Zsuzsi pedig a padján ült és elgondolkodva nézett maga elé.
- Helló!- köszönt vidáman Gabi, és betáncolt az osztályba. - Mi ez a punnyadás? Nem örültök hogy hétfő van?
- Nem látod? Baromi lelkesek vagyunk.- mondta Zsuzsi, és ásított egy hatalmasat. - Wazz, leszakad a hátam.
- Megint az edzés?- kérdezte együttérzően Alexa, és lepakolt a padjára.
- Jah.- sóhajtott Zsuzsi, és felállt. Tesicuccát kitette a padjára, majd a nagytáskáját betette a szekrénybe. Alexa és Matyi követték a példáját. Mivel a hétfői duplatesi a sportcsarnokba van, a táskájukat nem szokták elvinni magukkal. Gabi és Alexa beültek Zsuzsi mellé, és beszélgettek. Közben szép lassan megjöttek a többiek (utolsóként természetesen Pozsi jött- Pozsi, egy középmagas, szőke hajú, rettentően vékony és halk hangú lány- ), majd leballagtak az aulába, hogy megvárják a tesitanárt, és lemenjenek a buszhoz.
- Dudás te barom, mit dumálsz már megint rólam?- Tilinger idegesen állt barátja előtt.
Dudi megvonta a vállát.
- Hát én semmit, csak amit a Soma mondott, amit neki a Zsuzsi mondott, neki meg a Luca, hogy smároltál a Gabival.- elvigyorodott.- Igaz?
Tili megfogta a srác nyakát, és megszorította (satuba fogta, magyarul).
- Kussolj hülyegyerek, nem rátok tartozik, világos?- elengedte a fiút, majd elsétált tőlük. Megállt Zsuzsi előtt, és meglökte a lány vállát.
- Mit keménykedsz, ha? Ha? Asszed olyan kemény vagy?- mondta neki Tili, miközben löködte a lányt. Zsuzsi pár perc után megunta, elkapta a kezét, és nekilökte Matyinak.
- Tili állj le. Ma nincs türelmem hozzád.
- Jaj ne keménykedj itt, asszed olyan menő vagy?- vigyorgott, mert elérte a hatást. A lány Gabi kezébe nyomta táskáját, és a fiú után rohant, pár kör után elkapta, kigáncsolta, a szájába nyomott egy papírzsepit, összecsapta tenyerét, majd mint aki jól végezte dolgát, visszament a lányokhoz.
- Jó reggelt, fiúk lányok, indulás!- jött le a tesitanár a lépcsőn, kezében az osztálynaplóval.
- Csókolom Zsoli bácsi! Ugye nem futunk 800 métert?- lépett mellé Zsuzsi.
A férfi a hajába túrt.
- Hát, 800 métert nem futunk...- megkönnyebbült sóhaj mindenhonnan- De 900-at igen.
- Mi?!
- Tuti hogy nem...- mondta Rebe.- Zoli bácsi csak viccel. Remélem...
Az út további része zökkenőmentesen zajlott, leszámítva a félreérthetetlen beszólásokat a fiúk felől. Dudi és Tili nem feladva jó szokásukat, Lucát cseszegették, Marci Zsuzsit piszkálta, Gabi pedig idegesítette a környezetét. Tehát egy szokványos 5 perces buszút.
Mikor leértek a sportcsarnokba, a fiúk a fiú-, a lányok pedig a lányöltözőbe vonultak. (minő meglepetés...) A lányoknál az öltözőben toporgott már Petra, Sziszi, és Réka. (Réka egy középmagas, szemüveges, hosszú barna hajú lány).
- Héj Szifi!- ült le barátnője mellé Luca.- Futjuk együtt a 100 métert?
- Miért? 100 métert futunk?- kérdezte a lány, és összefogta haját.
- Aha, Zolibá a buszon mondta.- dobta le táskáját Zsuzsi, és átöltözött, ahogyan a többiek is.
5 perc múlva az egész osztály teljes 27 fős létszámával ott toporgott a kinti salakos futópályán, ami egy futballpályát vett körbe. Hagyományosan ha jobb idő volt, kint tesiztek. Jelen esetben persze nem lehetett több 15 foknál (hiába van jó idő, reggel hűvös a levegő), így fiúk-lányok egyaránt készültek megfagyni. Főleg a srácok a rövidnadrágban.
- Sorakozó!- kiáltotta a tanár. A sorrend a következő volt: balról kezdve az alacsony lányok, szépen lassan növekvő sorrendben, középen Zsuzsi állt, mint a legmagasabb (legszélen gondolom nem kell említeni hogy Petra állt:P), Zsuzsi mellett a legmagasabb fiú, Marci, és mellette csökkenő sorrendben a fiúk. Ott a legszélen holtverseny alakult ki Dudi és Soma között:)
- Jelentést!- kiáltotta Zolibácsi. Zsuzsi és Marci egymásra néztek.
- Kezd te!- mondta a fiú.
- Kezd inkább te!
- Te!
- Te!
- Kezdje Zsuzsi!- vetett véget a vitának a tanár.
- Fuh... Szóval.- kezdte a lány.- Lányok létszáma tizen... tizen...
- 8!- súgta valaki.
- Ja igen... Tehát, lányok létszáma 18, ééés... Hiányzik valaki? Tegye fel a kezét aki hiányzik!- kiáltott a mellette álló sorra Zsuzsi. - Akkor úgy tűnik nem hiányzik senki.- tette hozzá, mivel senki nem jelentkezett (nahát...).
- Jó...- sóhajtott Zolibácsi.- Marci?
- Fiúk létszáma 10, mindenki itt van.
A férfi összecsapta a tenyerét.
- Na akkor, elmondom a mai menetet. Tehát, bemelegítés után, párosával lefutjátok jegyre a 100 métert.
Jobbról-balról nyögések. Hát igen, mindenki imádja a 100 métert...
- Remek, látom mindenki örül neki! Akkor mehet a bemelegítés, 2 kör ! - jelentette ki a tanár, miközben Dudiék már elindultak elöl. Mögöttük a többi fiú, utánuk Petra, és végül a többi lány. Utolsónak Zsuzsi és Anita maradt (Anita egy magas, rövid, szőkésbarna hajú lány), akik a leglassabban szoktak futni.
Mire mindenki sikeresen beért, és megtörtént a gimnasztika, valamint a futóiskola, nekikezdtek a 100 méternek. Több-kevesebb sikerrel egész jó eredmények születtek, fiúknál az átlag kb. 14-15 mp, lányoknál 16-17 mp.
- Akkor, egészségetekre!- szólt óra végén Zolibácsi. Mindenki megkönnyebbülten futott be az épületbe, az öltözőkbe. Érdekes... Ilyenkor mindenki tud futni...
Zsuzsi és Luca sétáltak a folyosón, mikor kintről egy hatalmas ("Cseszd meg Tilinger!") sikítás hallatszott.
- Gabi.- szóltak egyszerre, és visszafutottak. Kint a lépcső előtt Gabi ült a földön, hajában föld és fű. Minden jel szerint a csupa jószándék Tilinger által kerültek oda.
- Mi a franc van itt?- kérdezte érdeklődve Zsuzsi. Tili vörös volt az elfolytott röhögéstől.
- Gabi szereti a természetet.- nyögte ki végül, és nevetni kezdett. A lány idegesen a fiúhoz vágta az első kezébe kerülő dolgot, ami jelen esetben egy falevél volt.
- Azta Gabi... Ez aztán fájt neki.- mondta vigyorogva Luca. Gabi fújt egyet, felállt, és kirázta hajából a dolgokat, majd dühösen betrappolt a csarnok épületébe, az öltöző felé.
- Megint bunkó napod van?- kérdezte gúnyosan Luca, és bement barátnője nyomában. Zsuzsi csak feltartott hüvelykujjal jelezte véleményét, majd ő is bement, nyomában a fiúval.
- És akkor az a barom teleszórta a hajam azokkal a szarokkal!- panaszolta Gabi Sziszinek. Visszaérve a suliba, már túl voltak egy angol és egy informatika órán.
- Szörnyű.- sóhajtott Alexa, és Zsuzsi felé fordult.- Neked hogy sikerült a szódoga angolon? Én nem tudtam a lie és a hang harmadik alakját.
Zsuzsi megvonta a vállát.
- És nemtom... Az egészet a Rékáról lestem.- vigyorgott. - Figyi, holnap mentek Richihez? Be kéne nézni hozzá , mielőtt még azt hiszi elfelejtettük őt. Bár.. Sziszi biztos nem. Ő azóta is csak arról beszél, hogy Anett mennyire rámászott a srácra.
Alexa felvonta a szemöldökét.
- Anett?
- Ja tényleg!- csapott a homlokára Zsuzsi.- Te még nem is tudod! Richi felköltözött egy emelettel feljebb, egy csinos csaj mellé. Anettnek hívják, és szerintem jófej. Sziszi viszont halál féltékeny rá.
Az említett odafordult.
- Nem vagyok féltékeny!- háborodott fel.- De az a csaj teljesen... Olyan... Fúúú... Utálom. Na jó, nem utálom, csak nem szimpatizálok vele.
- Magyarul totálisan féltékeny vagy...- kezdte Alexa, de ekkor belépett az osztályfőnök, aki egyben az irodalom, nyelvtan, és töritanárnőjük is.
- Üljetek le.- szólt Zsuzsanéni. Tekintete szokatlanul sötét volt, szeme alatt karikák húzódtak. Páran ijedten fordultak szomszédjukhoz, hogy ők tudják-e mi van.
A nő leült a tanári asztalhoz, és csendet kért.
- Gyerekek nagyon fontos dologról van szó. Bence légyszíves maradj csendben!- szólt az előtte ölő Dudira, aki szokásához híven most is Somával trécselt.
- Jó, rendben.
- Tehát- sóhajtott Zsuzsanéni- ma kora reggel kaptam egy telefont, Vivi apukájától, hogy a héten nem jön be.
- Biztos letört a cipője sarka...- jegyezte meg halkan Luca.
- Sőt, a többi héten se jön be többé. Ugyanis reggel balesete volt. - páran felszisszentek. Ketten egymás után? És még a hónap felénél se tartunk!- gondolta Alexa. Zsuzsanéni újra csendre intette az osztályt.
- Sajnos, nem egy egyszerű baleset... - teintete elhomályosult.- Gyerekek, feltételezem vagytok elég nagyok és értelmesek hogy nem kell a körítés a dolgokhoz. Vivi... Ő... Reggel a mentőben meghalt.
A bejelentést néma csend követte.
- Zsuzsanéni... Ez... Rossz vicc.- mondta halkan Viki. A nő megrázta a fejét.
- Sajnos nem vicc. Az édesanyja rettentő rossz állapotban van, a húga nem is fogta fel még teljesen mi történt. Mindenki megdöbbent, hiszen életerős lány volt.
- Néha túlságosan is...- jegyezte meg ironikusan Dudi. Luca idegesen csapott a padjára.
- Legalább most ne legyél bunkó te kretén! Tiszteld már ennyire a másikat...
- Jó bocs...
- Gyerekek... Megbeszéltem az igazgatónénivel, ma hazamehettek. Gondolom nektek sem könnyű most ezt feldolgozni, és...
- Előbb el tetszene mondani hogy történt? És hogy... Akkor most mi lesz?- kérdezte Niki (egy magas, rövid, szőke hajú, nagyon vékony lány).
- Nos... - a nő megköszörülte a torkát.- Reggel készültek a költözésre, ma utaztak volna el.
- Milyen költözés?- kérdezték többen. A tanárnő felsóhajtott.
- Tényleg, ti erről se tudtok. Viviék elköltöztek volna Indonéziába. De most nem ez a lényeg. Tehát, lelépett az útra a húga karkötőjéért, amikor jött a kamion. Az apukája szerint csak arra figyeltek hogy az autó hatalmasat fékez, de akkor már késő volt. Vivi a mentőautóban meghalt, berepedt a koponyája, semmiképp sem élte volna túl.
- Jézus isten...- suttogta Sziszi.
- Szóval, ma hazamehettek. Mindannyian. Holnap sem kell hoznotok tanszert, megbeszéljük mi lesz most. Tudjátok gondolom, hogy a temetésre mindenkinek el kell jönnie. Ennyit megtehetünk érte. Meg is kell ennyit tenni. Na, menjetek. Sziasztok.- mondta a nő, és kiment a teremből.
Mindenki néma csöndben ült, senki sem akart, és nem is tudott megszólalni. Az érzékenyebbek (Zsófi, az osztály másik Vivije, Kata) sírva is fakadtak. Bár senki nem volt különösebben nagyon jó barátja Vivinek, mindenkit megrázott a halála. Halála... Meghalt. Kész. Meghalt egy osztálytárs! Szinte senki nem fogta fel teljesen a dolgok értelmét. Pár perc múlva aztán néhányan felálltak, és pakolni kezdtek, majd lassan mindenki elindult haza.
Alexának nem volt kedve hazamenni, ahogy Sziszinek, Gabinak, Zsuzsinak, Lucának, Tilinek, Dudinak, Somának, Rebekának és Marcinak se. Közösen úgy döntöttek, elmennek a törzshelyükre, a játszóra, hogy megbeszéljék a dolgokat. Út közben senki nem szólt semmit. Némán sétáltak fel szorosan egymás mellett. Most érezték csak igazán, hogy mennyire egy közösség ők. Felelősséggel tartoznak egymásért. Barátok. Társak. Egy életen át.
***
- Hé, csaltál! A dominóban nincs is gól! - szólt vigyorogva Richi, és a kezében tartott kártyalapokat lóbálta.
Anett felhúzta a szemöldökét.
- Pedig már azt hittem én nyertem. De még hátravan egy szabaddobás.- mondta, és felhúzott egy újabb lapot. Hát igen, érdekes kimenetelűvé fajult ez az ártatlan Solo-parti...
- Ez az!- mondta a lány, és lerakta a "Húzzfelnégyet!" kártyát. Richi sóhajtott, és ledobta lapjait.
- Oké, feladom! Nyertél...
Anett kacsintott, és összeszedte a lapokat. Richi felállt.
- Tudod mit? Menjünk rallyzni!- nevetett, és segített beülni Anettnek a tolószékbe. A fiú elkezdett futni vele, útközben majdnem karamboloztak egy gyógyszereskocsival, és Árvai doktorral, aki csak egy mosollyal nyugtázta a vidám párt. Richi kezdte úgy érezni, hogy egyre jobban kedveli a lányt. Az a mosoly... Szépen mosolyog.- gondolta a fiú, és behajtott egy sarkon, majd lefékezett, mert előttük egy magas, izmos , barna zselézett hajú, napszemüveges srác állt.
- Anett?- tolta fel a fiú a szemüveget.
- Dani!- kiáltott a lány. A fiú kikapta Anettet a székből, és megpördült vele. - Annyira hiányoztál kicsim... Jól érzed már magad? - mosolygott. Richi majdnem megvakult. Wazz, ez milyen fogkrémet használ? UV-szemüveg kell a fogai ellen...- gondolta.
- Jól vagyok. Vigyáztak rám. -nézett a lány Richire. Dani csak most vette észre a srácot. Visszapakolta a lányt a kocsiba, majd a kezét nyújtotta.
- Martin Dániel. Dani. Anett barátja.
- Barátja? -visszhangozta Richi.- Nem is mondtad hogy jársz valakivel!- mondta döbbenten.
Dani értetlenül nézett.
- Miért lepődtél meg? Csak nem akartál járni vele?- bökte oldalba vigyorogva a fiút. Richi elpirult. "A rohadt életbe..."
- Mi? Én? Neeem...- mentegetőzött.- Csak... Nem mondta hogy van barátja.. Úgy értem, nem is említette, hogy... Szóval... Menjetek csak sétálni. Én visszamegyek. Nem érzem jól magam. - mondta Richi, még mindig döbbenten, és elindult visszafelé. Anett agódva nézett utána.
- Remélem jól van...
Van barátja? Dehát... Már épp azon voltam, hogy megmondjam neki, hogy tetszik, erre... Áh... Tiszta agyrém. - gondolta Richi.
Visszaérve a kórterembe, leült az ágyára, és megnézte telefonját.
- 1 nem fogadott hívás? Ki lehetett?- megnézte a listát. Matyi? Mit akarhat?- gondolta, miközben tárcsázta a fiú számát.
- "Igen?"- szólt bele egy csendes hang.
- Szia Matyi! Kerestél. Na mi a pálya?
Matyi megköszörülte a torkát.
- "Zsuzsanéni hazaengedett minket irodalomról, meg az utána lévő óráról. Volt egy nagyon rossz híre... "
- Na, mi volt?
- "Vivi... Hát ő..."
- Hát ő mi? Gyerünk, leteszem!
- "Nyugi! Szóval ő... Reggel... Ő..."
- Ő mi?
- "Halott."
- Agyilag? Tudom.
- "Te hülye!"- szólt Matyi dühösen a telefonba. "Tényleg halott! Meghalt, elütötte egy kamion! Reggel! Költöztek volna el, de lelépett az útra, ahol elütötték! Meghalt, érted?"
Richi először nevetett, majd mikor a hangnemből rájött, hogy barátja nem viccel, döbbenten tette le a telefont. Meghalt? De mi, hogyan? Kamion? Költözés?
Lefeküdt az ágyára, és csendben bámulta a plafont.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
