Gabi felpattant, és lekevert egyet a fiúnak.
- Mi a bajod?- kérdezte az meglepetten, és megtapogatta piros arcát.
- Hogy mi? Azt hittem megsérültél, vagy kitörted a nyakad! Te meg csak szórakozol... IDIÓTA!- kiabálta a lány, falkapta táskáját, és elviharzott a buszmegálló felé.
- Hogy te mekkora pancser vagy...- lépett elő Luca a fenyők közül, mögötte vigyorogva álltak egymásba karolva Alexa és Bence.
- Bocsi de egyet kell vele értenem... Tudod hogy Gabi nem komálja ha hülyére veszik. Bár végülis, szép próbálkozás volt...- Alexa bíztatóan megveregette a fiú vállát. Tili Bence felé fordult.
- Csajozási tanácsokat fogok kérni tőled. Hogy szedtél össze egy ilyen lányt?- bökött Alexa felé, aki leült a padra, keresztbe tette lábait, és várakozva nézett szerelmére.
Bence felnevetett.
- A vonzerőm, és a személyiségem teszi, meg a...
- Szerénységed.- vágta rá a két lány egyszerre. Összemosolyogtak, majd Alexa felállt.
- Fagyit akarok!- jelentette ki, és Bence mellé ált.- Vegyééééél nekem fagyiiit!
- Fuh... Rádmegy 18 évi zsebpénzem.- mosolygott, és elindultak a cukrászda felé.- Jöttök?
Tili Lucára nézett. Az bociszemekkel meredt a távolba.
- Na jó... Gyere te fekete lyuk. Meghívlak.- Luca kajánul elvigyorodott, és a fiú nyomában elindult a jól megérdemelt jutalma felé...

***

- Anya, mikor mehetek végre haza? Ha nem vagyok ott szétesik a világ!
- Ha ott vagy akkor meg a mászóka.- jegyezte meg csípősen Nati.
- Köszi, hugi. Te mindig olyan mérhetetlenül kedves vagy.- fintorgott Richi, és a karjából kilógó infúziót fikszírozta. - Nem tetszik ez az izé. Valahogy utálom ha csövek lógnak belőlem.
- Nyugalom fiam.- csitította édesanyja.- Az orvos azt mondta 13 nap múlva mehetsz csak haza. Úgyhogy a világnak még várnia kell egy kicsit.
- Hah... Szegény világ.
Kopogtattak, és egy csinos, fiatal nővérke lépett be, kezében egy tálcával.
- Jó reggelt!- köszönt barátságosan, majd letette a tálcát az ágy mellé, és felültette Richit.
- Hogy van ma a beteg?- kérdezte, miközben a fiú ölébe tette a tálcát, amin vajas kenyér, egy bögre tea, és két szem gyógyszer volt.
- Hát ilyen kiszolgálás mellett... Napról-napra jobban.- csúszott ki Richi száján. - Izé... Jól, köszönöm.
- Nos ennek örülök.- nevetett a nővér. - Két óra múlva visszajövök, egy injekcióra. Legközelebb délben kell bevenned a gyógyszert, ezen kívül nem ehetsz semmit. - mutatott a fiú ölében lévő reggelire.
- Rendben, köszönjük!- szólt Richi édesanyja, majd fia felé fordult. - Drágám, mi most megyünk. Natinak holnap suli, nekem pedig főznöm kell otthon. De, ha jól tudom, a barátaid ma lehet hogy bejönnek. Bár azt mondták nem biztos. Na szervusz.- egy puszit adott fia homlokára, majd felvette táskáját, és elindult kifelé.
- Csá, bratyó.- Nati elvett egy almát a fiú szekrényéről, majd anyja után indult.
- Sziasztok.- sóhajtotta Richi, és bevette a két gyógyszert. Megitta a teát, és félrerakta a tálcát. Mostanában valahogy nem volt étvágya. Ahogy visszafeküdt a párnájára, belépett két orvos, és három nővér.
- Szervusz, Richi. Jól érzed magad?- kérdezte a magas, feketehajú doki. "Dr. Árvai Péter", állt a névtábláján.
- Igen köszönöm.- felelte Richi.
- Ez remek- szólt a másik , Dr. Szimelt István.- Ugyanis költözöl.
- Költözök?
- Igen, egy emelettel feljebb. Már semmi szükség arra, hogy foglald a helyet az intenzíven, ezért felviszünk a gyerekosztályra, ahol szobatársad is lesz.
- Huh, király.
- Ahogy mondod. A hölgy biztos örül majd neked.- mosolygott egy nővér, miközben segített a fiúnak beleülni a tolószékbe, a többiek pedig dobozokba tették Richi cuccait.
- Hölgy?- derült fel a fiú arca. Az egyik orvos átvette a széket, és a lift felé tolta. Nyomukban lépkedtek a nővérkék a dobozokkal.
- Igen, egy csinos lány mellé raktunk. Az én ötletem volt.- suttogta a fiú fülébe Árvai, miközben megnyomta a 3-as gombot. Richi összevigyorgott az orvossal, és elképzelte a lányt. Magas, hosszú szőke hajjal, kék szemmel, kerek arccal, vékony, formás lábakkal, nagy mellekkel, hófehér fogsorral, és ko...
Észre sem vette, hogy felértek, csak arra figyelt fel, hogy egy kedves hang köszönt neki. Odafordult.
- Szia.- köszönt a lány. Hát a csaj nem egészen olyan volt mint amilyennek elképzelte. Sokkal szebb. A fehér fogak, és a kerek arc megvolt, igaz. A lány haja félhosszú volt, sötétbarna, szemei csillogó barnák. A magasságát nehéz volt megállapítani, hiszen ágyban feküdt, de nem lehetett kisebb Richinél. Egész lénye frisseséget sugárzott.
Árvai finomam megbökte Richi vállát.
- Ja, igen... Szia.- válaszolta a fiú.
- Nos, fiatalok, Richi, ő Anett, Anett, ő Richi, az új szobatársad. Richinek volt egy kissebbfajta balesete, egy...khm... mászókával. Eddig az intenzíven volt, de mivel már nincs szüksége azokra a műszerekre, áthoztuk hozzád.
- Értem.- mosolygott Anett. Az egyik keze gipszben volt, a lába pedig fel volt kötve , szintén gipszben. Miután felpakolták Richit az ágyra, cuccait kirakták, Anett a fiúhoz fordult.
- Na mi volt a mászókával?
- Hát, felmásztam, eltört a léc, leestem, eltört a bordám, átszúrta a tüdőm, majdnem meghaltam de mégse, és most élek.- hadarta a srác.
- Huh... Értem. Fáj ?
- Mármint mi?
- Hát... Nemtudom. Valamid.
- Az oldalam és a karom eléggé, belül nem érzek semmit. Rengeteg fájdalomcsillapítót kaptam tegnap.- Richi a lány felkötött lábát nézte.- És veled mi volt?
Anett a begipszelt kezét forgatta.
- Motoroztunk a nagybátyámmal. Vele élek, a szüleim Németországban vannak. Tudod ők egészségügyisek, most emiatt a madárinfluenza cucc miatt ide-oda rohangálnak külföldön.- tette hozzá a fiú kérdő tekintetét látva.- Szóval motoroztunk, és valami részeg idióta elénk dőlt. Igen, szabályosan dőlt. A nagybátyám elrántotta a motort, én meg lezúgtam róla, nekicsúsztam egy oszlopnak, akkor tört el a kezem. Utána a motor átszánkázott a lábamon... Az is eltört.
- A motor?
A lány felnevetett.
- A lábam, észlény.
- Jah...- vigyorgott Richi.
- Tényleg, be sem mutatkoztam rendesen. Erdősi Anett.
- Varsádi Richárd. - a fiú kezet nyújtott. Anett mosolyogva rázta meg.

***

- Nyamiiiii... Csoki.- Luca élvezettel ette frissen beszerzett fagyiját. Mellette a padon Alexa ült, a fiúk pedig a hintát foglalták el.
- Lucus, nyalj halkabban.-szólt oda Tili.
Bence felköhögött, Alexa pedig beleröhögött a fagyijába.
- Ez elég obszcén volt, haver.- vigyorgott Bence, majd felállt, hogy kidobja a zsepit, amibe kezét törölte.
- Jóvan má'. De akkor is elég hangosak ezek a "Csokiiii" nyögések.
Luca megvonta a vállát.
- Szeretem a csokit. Buktad. - mondta, és hozzávágott egy tobozt a fiúhoz.
- Állítsd le magad! Inkább köszönd meg hogy meghívtalak fagyira. - mondta sértődötten Tili, majd benyomta az utolsó falat tölcsért is a szájába.
- Jól van na, kösz a fagyit... Casanova.
- Casanova?!- Tili feje vörösödni kezdett, majd felpattant, és visszahajított a tobozt lány felé.- Fekete lyuk!
- Zombi!
- Gyulabácsi kiskedvence!
- Tilicica!
Pár percig még repkedtek a tobozok , nameg a különböző sértések. Alexa és Bence leültek a padra, és nevetve nézték az egymást oltogató párt, néha pedig elhajoltak egy-egy eltévedt toboz felől...

***

- Összecsomagoltál már?
Vivi unottan piszkálgatta a tányérján levő húst.- Igen.
Anyja elvette előle a tányért, és bepakolt a mosogatóba.
- Helyes. A dobozokat apáddal összerakjuk egy helyre, és reggel levisszük a kamionhoz. A tanárnődet már felhívtam, megértő volt és azt mondta hiányolni fognak.
- Ch... Persze. Nem lesz kin köszörülni a nyelvüket.
- Vivi! Ne légy ilyen, kérlek. Inkább telefonálj a barátaidnak, hogy elmész. Köszönj el tőlük, mert ma korán kell feküdnöd- a repülő reggel hatkor indul, tehát 5-re ki kell érnünk a reptérre. Vagyis 3- kor keltek a húgoddal. Mi apáddal 2-kor.
- Rendben.- sóhajtott a lány, és bement a szobájába hogy MSN-en keresztül közölje az emberekkel: "Hellósztok bocsika de megyek Indonéziába, örültem hogy ismertelek titeket."
Köszi, puszi. Jófej vagyok. - gondolta. Lemondóan sóhajtott, és rákattintott két barátnőjére, hogy közölje velük a helyzetet. Majd ők továbbadják mindenkinek, akinek kell. Sokáig beszélgetett velük, anyja este 7-kor szólt be neki, hogy ideje lefeküdni. Kikapcsolta a gépet, és összeszorított szemmel várta a másnap reggelt, amiről azt kívánta bárcsak sose jönne el.
Vigyázat a kívánságokkal... Még a végén valóra válnak.

***

- Anett! Gyere, ideje sétálni egyet a kötöző felé!- jött be a reggeli nővér.
- Kötöző?- kérdezte Richi.- Azt hittem gipszed van.
- Az egyik lábamon.- mondta a lány, miközben a nővér leemelte lábát a tartóról, és segített neki beülni a tolószékbe. - A másikon kötés van.
- Jah... Értem.
- Majd visszahozom a kisasszonyt fél óra múlva. Addig egyél, a gyógyszerre kell enned valamit.
- Rendben.- bólintott a fiú, majd ahogy becsukódott az ajtó, kikapta mobilját a szekrényből.
- "Halló?"
- Csá Dudi, Richi vagyok. Te öregem, be kell jönnöd. Nem hiszed el milyen csaj mellett vagyok.
- "Csaj mellett? Az intenzíven?"
- Nem te hülye, egy emelettel feljebb raktak, egy csaj mellé. Erdősi Anettnek hívják, és úúúristen milyen lány!
Dudi felnevetett.
- "Két napja vagy kórházban, és már megint nem bírsz magaddal?"
- Ha-ha, de vicces vagy. Nem tehetek róla hogy bomlanak értem a csajok.
- "Bomlanak érted a hullák öregem! Na jó, figyelj. Ma nem tudok menni, de szerintem a többiek se. Tanulunk törire, tudod, a TZ. Na minegy, szerintem csak jövő hét végén tudunk bemenni. Bocsi."
- Semmi gond. Elleszek Anettel...
- "Azt képzelem. Na, javulást öreg."
- Csá!
Kattant a telefon.
Richi elégedetten dőlt hátra az ágyban.
- Fincsi hetem lesz...