|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.06.18. 14:28
- NE!- kiáltotta Richi anyja, és térdre rogyott. Férje mellé gugolt, és átölelte felesége rázkódó vállait. Az ő arcán is könnycseppek csorogtak le, akárcsak a többiekén. Nati üveges szemmel nézett maga elé. "Nem lehet..."- gondolta.
- Hölgyem, kérem, még nem fejeztem be a mondatot.- mondta az orvos nyugodtan. A nő felnézett rá. Könnyei függönyén át észrevette a férfi szájszögletében bújkáló mosolyt.
- Szóval, csak azt akartam mondani, hogy sajnálom hogy megvárakoztattuk önöket, csak az egyik infúzió kilyukadt, és ki kellett cserélnünk. Nos ami a fiút illeti, a törött bordát a helyére tettük, a tüdejét pedig összevartuk. Egy kicsit ugyan bevérzett, de tüdőembóliára utaló jelet nem találtunk. Úgy gondoljuk minden rendben. Persze... - itt a fiatalokra kacsintott- a szaltózással vissza kell fogni magát. Pár hetet pihen, és kutya baja sem lesz!
Döbbent csend állt be a társaságba. A szülők először meglepetten, majd mosolyogva, végül nevetve ölelték meg egymást. Zsuzsi azt se tudta sírjon-e vagy nevessen, Nati Dudi nyakába borult megkönnyebbülésében, Soma pedig Gabi vállát veregette, aki az örömtől sírva fakadt. Az orvos elmosolyodott, látva a reakciókat.
- Gondolom azt hitték nincs esély... Higyjék el, amíg csak egy százalék esély is van az életre, mi megteszünk mindent! És most ne haragudjanak, szólít a kötelesség. - elindult a lift felé, de még visszafordult.- Ha be akarnak menni hozzá, kérem csak egyesével! Még elég kába a fiatalember...
- Köszönjük!- suttogta az asszony, és besietett fiához. Richi édesapja átölelte még mindig meglepett, ám boldog lányát.
- Na fiatalok, ki kér sütit?
***
- Alexa! Kérlek...- Bence tehetetlenül próbálta csitítani a még mindíg síró lányt. Már nem zokogott annyira, de még mindig nem tudott megszólalni. "Csak ne őt! Ne őt..." Ekkor megszólalt a lány telefonja.
- Kicsim... Felveszem.- Bence az előszobába sétált, és felvette a telefont.
- Tessék? Zsuzsi?- Alexa felkapta a fejét, és félve várta szerelme reakcióját. Megkönnyebbült, mikor meglátta arcán a mosolyt.
- Megmondom neki! Köszi!- csillogó szemekkel sétált vissza a fiú a nappaliba, és ült le a lány mellé.
- Kutya baja. Felbontották, összevarták, meggyógyul.- Alexa sikítva ugrott a nyakába. Hatalmas kő esett le a szívéről.
- Héhéhé, kis hercegnő, megfojtasz!- mosolygott Bence, és finoman lefejtette magáról szerelme karjait.
- Zsuzsi azt mondta, hogy már be is mentek hozzá. Kicsit kába, nincs teljesen magánál, de jól van. Az orvos szerint, ha gyorsan gyógyul akkor nagyjából 1 hónap múlva hazajöhet.
- 1 hónap? Király! Kell kaja, innivaló, édesség, sok Boci csoki mert azt szereti, meg kóla, és el kell hoznunk Staciet, és...- hadarta a lány.
- He?
- Hm? Ja, persze, még nem mondtam... De hogy is mondtam volna ha csak most jutott eszembe? Szembe...szembe... Szamba! Kell zene! Zene, igen ez az...- Alexa lázasan körmölte a felsorolt dolgokat egy előtte fekvő papírra. (Rejtély, hogy honnan került hozzá ily hirtelen ^^")
- Drágám...
- Igen?- A lány félszemmel felnézett a papírból. Bence értetlen arcával találta szembe magát.
- Mit csinálsz?- kérdezte a fiú, és a már félig teleírt A/4es lapra mutatott.
- Jah, hogy ez... Hát Richi bulijának kellékei! Ne mond hogy meg se fordult a fejedben!- Bence a fejét rázta.- Nah szép legény vagy, mondhatom! Ünnepi buli, hogy hazajön!
- De csak 1 hónap múlv...
- Hát ez az! Els e fogod hinni milyen gyorsan eltelik ez az idő! Idő... Te jó ég, már ilyen késő van? - az asztalon fekvő órára nézett, mely pontosan 21:36 percet mutatott.
- Le kéne feküdnünk... Aludni!- tette hozzá, Bence felcsillanó szemeit látva.
- Hja... Na igen, ha holnap be akarunk keveredni Pestre, akkor el kell indulnunk a 7:50-es busszal... És akkor beérünk, kb. 10:00-ra. - nézett maga elé Bence elmélyülten.
- Akkor nyomás.- Alexa felállt, és elindult a háló felé.- Na, nem jössz?
- De, megyek! Jóéjt, srácok!- kacsintott a fiú a macskákra. Kikapcsolta a TV-t, átkarolta szerelmét, majd becsukta a szobaajtót...
2 órával korábban, Alexáéktól nem messze...
- De anya! Nem akarok költözni! NEM!- ordította Vivi, és levágta maga mellé a kezében tartott poharat. Az több darabra tört.
- Kislányom, de kiabálj!- nézett rá fenyegetően az anyja. - Elköltözünk, és kész. Vita nincs. Hidd el, nekem sincs ínyemre ez az egész, de apád munkát kapott Rengatban! Állatokkal fog foglalkozni, és nekünk vele kell mennünk! Kész!
- Rengat?- kérdezett vissza Vivi fintorogva.- Az meg hol a francba van?
- Indonézia.- vont vállat az anyja.
- MI??- sikított a lány. Anyja elé állt, és a képébe üvöltött.- Nem fogok Indonéziába költözni holmi maláj barmok közé! Azt leshetitek! Csak azért mert ti is bennszülött bunkók akartok lenni, nekem nem kell od...
Pofon csattant az arcán.
- Ha még egyszer ilyen hangnemet merészelsz megütni velem szemben... Takarodj a szobádba, és csomagolj. Két nap múlva jön a költöztető kamion, aki kiviszi a bútoraink egy részét a reptérre. Nem viszünk sok dolgot, az új házban vannak bútorok. Lódulj...- suttogta a nő, és leroskadt a fotelbe.
- Én sem akarok drágám... De muszáj.- gondolta, és kiment a konyhába kávét főzni.
****
- Héj... Kis hercegnő...- Alexa egy lágy hangra, és kellemes citromos tea illatára ébredt.
- Hahó!- mondta Bence kicsit hangosabban mint az előbb.
- Jó reggelt!- ásított egyet a lány.
- Végre!- sóhajtott Bence, és kezébe nyomott egy csészét, benne a gőzölgő forró teával. - Már vagy 10 perce próbállak felkelteni. Mindig ennyit kelleted magad?- mosolygott a srác.
- Neeem- nevetett a lány- , csak nálad vagyok ilyen kényes!- mondta, majd letette a már félig üres csészét, és kiscica módjára hozzádörgölődzött szerelméhez.
- Héhéhé! Incselkedni nem ér... Áhh, telefon. Halló?
- "Csá !"
- Szia. Milyen bőbeszédes vagy ma haver. - Bence a unott hangban Tiliére ismert.
- "Bocs, nincs túl sok mondanivalóm... Csak akartam kérdezni hogy lejöttök-e a játszóra? Gabival meg Lucával már itt vagyunk. Egy óra múlva kb. jönnek a többiek, meg még egy-két arc akiket még nem ismersz. Jöttök?"
- Megyünk!- kiabálta Alexa a szobából. Elég jó füle van a csajnak^^"
- Hallottad.- nevette Bence, majd letette a telefont. Kiment a konyhába, elmosogatta a bögréket, és kihajolt az ablakon.
- Fuh... De meleg van... Alexa! Ne öltözz be nagyon, rohadt meleg van kint! - kiabált be a szobába, majd bement a fürdőszobába. Megmosta arcát, majd belenézett a tükörbe. Onnan egy álmos szemű, melegbarna szemű, sötétbarna kócos hajú, majdnem felnőtt, ám még mindig tinédzser srác nézett vissza rá. Beletúrt dús hajába, és oldalra fordította fejét. Jó vágású, cseppet sem kemény arcvonásai voltak, és szabályos orra. Sosem tartotta magát sem jóképűnek, sem rondának- ám egyvalami kifejezetten zavarta őt: telt ajkai. Igaz, a csajok pont ezt bírták benne, de... Attól még zavarja. Bár mostmár nem volt ezzel egyedül: Richi is hasonlóan vastag szájjal rendelkezett- nem is vastag, inkább kellemesen telt. Szerelme hangja térítette vissza eredeti céljához- a fésülködéshez.
- Meddig piszmogsz még?- kérdezte a lány.- Mi csajok vagyunk, és feleennyit nem ácsorgunk a tükör előtt!
- Bocsi.- Bence elsétált Alexa mellett.- Elgondolkoztam. Ohayo.- mondta, és gyors csókot lehelt szerelme ajkára.
- Ohayo?
- Hm? Jah... Asszem tegnap éjjel túl sokáig néztem a Gravitation DVD-det.- mosolygott a fiú.
Alexa visszamosolygott, majd becsukta a fürdőszobaajtót, hogy felöltözzön, és összekaparja magát - enyhén álmosságillata volt ugyanis...
***
- Na, jönnek?- kérdezte Luca.
- Aha.- Bence unottan mászkált a füves részen.- Összekészülnek, és fél órán belül itt lesznek.
- ÁÁÁ!- sikította Gabi. A hinta magasra lendült.
- Vigyázz, ki ne ess! Nem lennél túl esztétikus látvány az aszfalton szétplaccsant állapotban...- tette hozzá fintorogva, és egy cseppet morcosan Luca. A lány a padon ült, és összehúzott szemmel figyelte hol sikongató barátnőjét, hol az unottan császkáló fiút.
- Bleee!- Gabi nyelvet öltött rá. Még egyet lökött a hintán, mely nyikorogva lendült fel ismét.
Tili vigyorogva figyelte a lányt. Ő maga már a csúszda tetején ült. Ugyanott, ahol Richi... Nos tudjátok.
- Hé Tilinger! Richi után akarsz menni?- kérdezte Gabi aggódo tekintettel. A fiú érdeklődve fordult hátra. Csupán pár centire volt a gerendától (pontosabban a gerenda helyétől).
- Mi a...- kezdte, miközben figyelmesebben megszemlélte a léc helyét. Egy apró lyukacskát fedezett fel... Egy csavar helyét! Leugrott a mászókáról, és körbenézett alatta. Lassacskán kezdett neki leesni a dolog...
- Hé Gabi! Gyertek csak ide!- Tili legugolt, és arra a helyre mutatott, ahová Richi esett. Majd visszamászott a fa szerkezetre.
- Richi rátámaszkodott erre a gerendára, ami kettértört..- a fiú utánozta barátja mozdulatait.- De... Ez azért eléggé masszív szerkezet. És Richi egyáltalán nem kövér, hogy esetleg a súlya alatt tört volna ketté a léc... Repedt sem volt, aznap itt ugráltam fent, észrevettem volna. Viszont...- a kis lyukacskára mutatott. -Ez egy csavar helye. Annak a csavarnak a helye, ami a gerendát tartotta. De nincs benne csavar.
- Akkor kiesett.- vágta rá Gabi.
- Ez valóban az egyik megoldás - mondta a fiú, a tőle nem megszokott megfontoltsággal a hangjában-, de akkor a csavarnak valahol itt kéne lennie a közelben.
- És?- kérdezte unottan Luca. Vajon mire célozgat?- gondolta.
- Édes istenem... - sóhajtott Tili.- Sok ész... Ha a csavar kiesett, nem gondolod hogy valahol itt kéne lennie a mászóka alatt? És amint látod eléggé nincs itt...
- Nahát... Igaz!- helyeselt Gabi, majd megrázta a fejét.- Nem értem.
- Segítség... Miért vagyok én normálisabb mint a többiek? - suttogta. - Gondolkozzatok már!- csattant fel hirtelen, majd visszafogta hangját. - Ha nincs itt a csavar, aminek a lécet kellett volna tartania, akkor valaki elvitte! És mivel kötve hiszem, hogy bárkinek is szüksége lenne egy rozsdás 63 éves csavarra, ezért mi következik ebből?
- Hogy a Marson nincs élet?- kérdezte Gabi.
- Kretén!- morogta Luca, majd a fiú elé állt. - Az, hogy Richi nem véletlenül esett le... Valaki szándékosan tette tönkre a mászókát!
- Wow... De okos vagy Bence!- mondta elismerően Gabi. Tili szeme felcsillant. Úgy csinált, mint aki megcsúszik, majd leugrott, és elterült Gabi mellett. Mindkét lány ijedten ugrott oda hozzá.
- Úristen... Te hülye, szóltunk hogy vigyázz! - kiáltott rá mérgesen Luca. Bár nem Tili volt a szíve csücske (hanem valaki már, de ezt majd később:P), azért nem akarta hogy a fiú az intenzíven végezze.
- Gabi letérdelt mellé, felemelte a fiú fejét, és aggodalmas arccal ránézett.
- Jól vagy?
- Mindjárt jól leszek!- vigyorgott a srác, maga alá rántotta a meglepett lány, majd megcsókolta.
Luca feje zöldülni kezdett, először a méregtől, majd az elfojtott nevetéstől.
- Asszem lépek...- mondta, majd egy súlyos röhögőrohammal kísérve magára hagyta a földön fekvő párocskát...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
