|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.06.18. 14:24
Alexa reggel fél 8-kor ébredt. Napsütéses szombat reggel volt. Először nem is tudta hol van- de aztán szép lassan előjöttek neki a tegnapi események. Az eső, Bence, az anyja... A telefon. És hogy neki már nincs otthona. Újra könnyek gyúltek a szemében, és kiment a fürdőbe arcot mosni. Mikor visszament a nappaliba, bekapcsolta a TV-t. A távkapcsoló mellett egy kis cédulát talált:
"Lementem boltba. Reggeli után elmegyünk a cuccaidért- ha nem gondoltad meg magad.
Bence."
Alexa mosolygott- "Milyen édi" aztán eszébe jutottak anyja szavai: "Ha nem tetszik gyere a cuccaidért és keress másik lakást!"
Összeszorult a szíve. Persze, jó dolog lesz itt lakni Bencénél, szereti meg minden, de... Rossz érzés volt neki. Mégiscsak a szülei, mégiscsak velük élt 17 évig...
Kulcscsörgés. Bence ekkor ért haza, két hatalmas szatyorral. Bevitte őket a konyhába, ledobta cipőjét, és bement a lányhoz.
- Jó reggelt.- mosolygott, és megcsókolta újdönsült szerelmét.
- Neked is.- mondta a lány, és hozzábújt.
- Mond csak...- kezdte- komolyan gondoltad amit tegnap mondtál? Hogy itt lakhatok veled?
- Hát persze!- mondta Bence, és a lány szemébe nézett.- Szeretlek, és örülnék ha itt lennél velem.
Alexa mosolyogva ült fel.
- Akkor? Mi a kaja?
- Amit a kis hercegnő enni óhajt. Vagyis rántotta.- nevetett a fiú.
Miután megették a reggelit, és Alexa elmosogatott, megbeszélték, hogy elmennek a lány dolgaiért a házukhoz. Bence felajánlotta neki, hogy menjenek kocsival.
- Kocsid is van? Wow, te aztán tényleg jó fogás vagy!- vigyorgott Alexa, és átkarolta szerelmét.
- Egyetértek!
- Te kis szerény!- nevetett a lány. Egy pár perces csikizés után elindultak felöltözni- Alexa ruhái még vizesek voltak, ezért Bence egyik farmerét és egy világosszürke pólót vett fel.
- Hm... Jól állnak neked a ruháim.- vigyorgott a fiú.
- De csak mert jó az alapanyag!- nevette Alexa.
- Vajon nélküle is ilyen jól nézel ki?- incselkedett a srác, majd ügyesen a kitért a felé szálló kispárna elől.
- Kis perverz...
Leértek a parkolóhoz- Bence kocsija egy sötétkék Toyota Corolla volt. "Hm... Nem rossz verda!" gondolta a lány, miközben helyet foglalt az anyósülésen a fiú mellett.
Bence beindította a motort.
- Cím?- kérdezte.
Alexa felsóhajtott.
- Arany János utca 2, IV/15.
- Nem lesz semmi baj.- a fiú bíztatóan mosolygott, amitől a lány kicsit megnyugodott. "Legalább ő itt van velem..."
Mindketten csendben ültek a kocsiban, míg megérkeztek Alexáék házához. Attól a lépcsőháztól ahol Bence lakott, idáig nagyjából 5 perc volt az út. A lány, gyomrában öklömnyi gombóccal, kiszállt a kocsiból, és összetörten nézett fel a négyemeletes, csendes háztömbre.
- Jól vagy? Még visszafordulhatunk...- Bence szerelme mellé állt, és megfogta a kezét.
- Essünk túl rajta.- sóhajtott a lány, és elindult az ajtó felé. Remegő kézzel kotorta elő kulcsait a zsebéből, és miközben felfelé haladtak, gondolatok milliárdjai cikáztak fejében. Talán anyja csak viccelt, és most boldog mosollyal fogadja őket, hogy megismerkedhessen lánya választottjával. Vagy hogy szülei ridegen hívják be a lakásba, hogy aztán kezébe adják a sporttáskát, benne a lány ruháival, és a pár dobozt a maradék cuccával, hogy azután sorsára hagyják őt... Na és ha így lesz? Ott van neki Bence... De mégis...
Szomorúan vette tudomásul, hogy a lakásuk ajtaja előtt áll. Nehezen vette rá magát, hogy kinyissa az ajtót. Odabent senki nem volt. Alexa kétszer is körbejárta a lakást, de sehol egy árva lélek. Bence eközben bement a nappaliként is szolgáló hálószobába, ahol a szekrényen fényképek tömkelegét vélte felfedezni. Alexa a bölcsiben, Alexa az ovis fotózáson, Alexa az első osztályos fényképén, Alexa a gimiben, Alexa a cicájával, Alexa a ballagásán... Alexa. Minnél többet volt vele, annál jobban szerette a lányt.Ekkor felbukkant gondolatainak tárgya- egy hófehér szőrű, kecses cicával a kezében.
- Bence, ő itt Ropi. Ropi, ez a cuki srác pedig itt Bence. -A fiú mosolygott, és odasétált a lányhoz.
- Ropi...-megsimogatta a cica fejét.- Érdekes név.- mosolygott.
- Régebben mindig megette a ropimat.- nevetett a lány.- Innen kapta a nevét.
Bence a fotók felé mutatott.
- Nagyon aranyos voltál kiskorodban.
- Csak kiskoromban?- Alexa színpadiasan lebiggyesztette ajkait.
- Még mindig az vagy, hercegnő!- nevetett amaz. - És a szüleid?- kérdezte aztán.
Alexa elkomorodott. Egy apró cédulát nyújtott a fiúnak. Bence elvette, és olvasni kezdte.
"Apád a kocsmában van, és elmentem vásárolni. A holmijaid a szobádban vannak, összecsomagoltam neked, fogd őket és menj. Mire hazaérünk, ne találjalak ott. Vidd magaddal azt a rühes dögöt is.
Anya"
- Összecsomagolt neked... Micsoda tömör kedvesség.- szaladt ki Bence száján a gúnyos mondat. - Ne haragudj...- nézett a lányra.
Alexa letörölte könnyeit, melyek megint felszántották arcát.
- Semmi gond... Igazából egyetértek veled.- azzal a szobájára mutatott. - Két sporttáska, és azon felül 5 doboz. Plusz a cica. Két fordulatra le tudjuk vinni.
Bence bólintott, és felkapta a két táskát.
- Ezeket leviszem, addig maradj itt és szedd össze a macska cuccait. Utána levisszük a többit.
Miután minden holmi bekerült a hátsó ülésre, Alexa szomorúan zárta be az ajtót. Még most is alig tudta elhinni, hogy a lakás, amely 17 évig az otthona volt, most már idegen lesz számára. És a szülei, akikbe semmi gondoskodó hajlam és kedvesség nem szorult, és akiket ő ennek ellenére szeretett, most kidobják őt az utcára. Dobnának, ha ne lenne Bence... A lány hálásan gondolt szerelmére, aki most a kocsinál várt rá. Még két napja sincs hogy ismeri, és máris mennyit segített neki... Máris annyi mindent köszönhet neki. Szomorúan kullogott le a lépcsőn, mikor ajtócsikorgást hallott a háta mögül. Margit néni volt, aki most indult szokásos szombati vásárlására. Alexa szerette az idős nénit-mindig kedves volt vele.
- Csókolom Margit néni. Hogy tetszik lenni?- kérdezte, miközben segített a néninek bezárni az ajtót.
- Szervusz Alexám! Köszönöm jól!- mosolygott amaz. - És te? Hová tartasz? Édesanyád itthon van?
- Nincs itthon, vásárolni ment. Egy barátommal találkozom. Bocsánat, Margit néni kérem, sietek. Csókolom!- azzal a lány lerohant a lépcsőn, hogy a néni ne lássa az arcán lezúduló könnyeket. Odalent egyből a kocsihoz rohant- beült Bence mellé, majd elindultak vissza a fiú lakására.
Odafent lepakolták a dobozokat a nappali sarkába, a TV mellé. Bence bement a hálóba, és fölmérte a terepet.
- Oké... Hát azt hiszem a bal oldali szekrényt ki tudom üríteni, az lesz a tiéd. A nagyszekrény közös lesz, ha így jó neked. Alexa?- kérdezte, mert semmi jelet nem kapott a lánytól. Visszament a nappaliba- Alexa a kanapé sarkában ült, maga alá húzott lábakkal, és sírt.
- Alexa...- suttogta a fiú, és leült a lány mellé, aki azonnal a nyakába borult. Bence nyugtatólag átkarolta, és megvárta, míg valamelyest megnyugszik a lány. A kezébe adott egy zsepit, és az ölébe ültette.
- Annyira... annyira... annyira fáj!- mondta a lány. - Csak így kidob a lakásból, felőle aztán át is mehetne rajtam egy kamion az se zavarná! 17 évig megtűrt, akkor miért pont most hagy magamra?
- Nyugodj meg. Édesanyád... nos ő csak...- Bence szeretett volna valami vígasztalót mondani, de nem tudott. "Mégse mondhatom meg neki hogy az anyja egy szívtelen nő, aki rosszul bánik a lányával... Így is eléggé megviselte a dolog." Helyette inkább tovább simogatta a hátát.
- Te annyira kedves vagy. Pedig alig ismersz. - mosolygott a lány.
- Nem ismerlek eléggé de annyira igen hogy tudjam szeretlek!- mondta Bence, és megcsókolta szerelmét. Még sokáig ültek így, egymás karjaiban, csendben. Csak ültek és néztek maguk elé.
Alexa hirtelen felült. Arcán nyoma sem volt a sírásnak. Szeme pajkosan csillogott.
- Tudod mit?
- Hm?
- Menjünk sétálni! Ehetünk fagyit, hintázhatunk, és lehívhatjuk a barátainkat játszani! Homokozhatunk is! Te hozoj vödjöt, én meg köjtefojmát, jó?- nevetett a lány.
- Azta... Hipergyors hangulatváltozás. De oké!- nevetett Bence is. Majd mindketten a szoba sarka felé pillantottak, ahonnan a boldog nyávogás hallatszott. Úgy tűnik, Ropi és Kiara sem unatkoznak...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
