|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.06.18. 14:23
Kb. 10 perc múlva Bence kilépett a fürdőből, egy fekete melegítőnadrágban, és egy fehér pólóban. Ledobta cuccait a szobájába, és majd letelepedett Alexa mellé a kanapéra.
- Finom?- kérdezte, miközben ő is elvett egy szedvicset.
Alexa csak bólogatott, mivel tele volt a szája.
- Akkor oké.- nevetett a fiú, majd beleharapott a szendvicsbe.
- És mit nézünk?- kérdezte, miközben gyanúsan méregette a TV-ben sikítozó, rózsaszínhajú srácot. Nem kifejezetten a srácot furcsállta- hanem inkább amit csinált. A következő pillanatban ugyanis ok nélkül lesmárolta a mellette álló szőke férfit. "He? Meleg rajzfilm? Na szép..."- gondolta, miközben a nevető lányra nézett.
- Nyugi.- mondta az.- Ez csak az egyik kedvenc animém. A címe Gravitation. Két srácról szól, akik szerelmesek. De nyugi, semmi OLYAN nincs benne!- tette hozzá, a fiú megrökönyödését látva.
-Ahha... Szóval... Mi ez? Gravitation? Egy animicsoda?
- Anime. Japán rajzfilm. De nem olyan mint a rendes rajzfilm. Hanem sokkal jobb.
- Aha... Értem. Ú légyszi' kapcsoljunk át! Megy a Barátok közt.
- A Barátok közt? És csak most mondod?- sikította a lány. - Imádom! Nézzük!
Miután vége lett az aznapi, és miután megtárgyalták hogy ez a Miki mekkora egy tahó, és hogy az Andrist mennyire sajnálni kell, Alexa úgy döntött, lefekszik aludni.
- Ilyen korán?- kérdezte Bence.
- Igen.- bólintott a lány.- Reggel korán keltem, és elég fáradt vagyok. Oh, bocsi, egy pillanat!- Alexa felállt, és bement a hálóba, ahonnan mobiltelefonja csörgését hallotta.
- Halló!
"Hol a fenébe császkálsz te lány?"
- Áh... Szia anya.
"Semmi szia anya, nem megmondtam hogy legkésőbb 7-re gyere haza?"
- Ööö... Ami azt illeti nem mondtad.
"Ne feleselj! Hol vagy?"
- Egy barátomnál alszom ma éjjel. Találkoztam vele a parkban.- Mégse mondhatom, hogy egy sráccal vagyok akit kb. 4 órája ismerek...- gondolta.
"Talán méltóztathatnál szólni legközelebb, ha nem akarsz hazajönni!"
- Miért, talán érdekelne?
"Te pimasz fruska! Meglátod mit kapsz ha hazajössz!"
- Ha akarod haza se megyek! Utálok otthon lenni, egyikőtök sem törődik velem! Levegőnek néztek, miközben állandóan egymással ordítoztok! Ha pedig hajlandóak vagytok észrevenni hogy ott vagyok, akkor is csak szidtok! Hát köszi ebből nem kérek!- kelt ki magából a lány. Bence értetlenül állt az ajtóban. "Szegény lány... Nem lehet túl jó élete..."
"Te hálátlan kis liba! Így hálálod meg a 17 évnyi törödést és gondoskodást? "
Alexa gúnyosan felnevetett.
- Törődés? Gondoskodás? Drága anyukám, azt hiszem ideje lenne átértékelned ezeket a fogalmakat! Az, hogy tető van a fejem felett, és hogy hozzám vágtok némi pénzt kéthetente hogy vegyek kaját és főzzek, egyáltalán nem minősül gondoskodásnak!
" Ha így gondolod, akkor jöhetsz haza a cuccaidért, és kerehetsz magadnak másik lakást!"
Alexa szólni akart, de megakadt torkán a szó. Kidobja őt a saját anyja? Sokszor veszekedtek hasonlóképpen, de még soha nem fajult idáig a dolog...
- Komolyan mondod? Anya ez rossz vicc!
"Nem vicc! Ha ennyire tartasz minket apáddal, akkor jobb lesz ha eltűnsz innen! Nekünk is jobb lesz így! Amúgy is csak kolonc voltál a nyakunkon, miattad veszekedtünk egyfolytában! De most legalább eltakarodsz innen, és nyugtunk lesz!"
A lány lecsapta a telefont. Egy darabig csak állt, és némán nézett maga elé. Aztán, mint akiben bomba robbant, keserves zokogásban tört ki, és összecsuklottak lábai. Bence, aki az egész beszélgetést hallotta, azonnal a lány mellett termett, és karjaiba zárta őt.
- Ssss... Nyugodj meg!
- Hogy nyugodjak meg, mikor anyám kidobott? Nincs hol laknom! Pénzem sincs, semmim! - üvöltötte a lány, és a fiú mellkasát püfölte. Bence felemelte őt, és bevitte a nappaliba. Leült a kanapéra, és ölébe fektette a lányt.
- Maradj itt. Velem.- nézett Alexára.
A lány alig látta a fiút a szeméből záporozó könnyek miatt, csak tette amit tennie kellett. Arcuk egyre közeledett egymáshoz, majd ajkaik forró csókban forrtak össze.
Miután elváltak egymástól, a lány szorosan a fiúhoz bújt, aki átölelte. Még mindig sírt, de már nem annyira mint az előbb. Kiara felugrott melléjük, és a lány ölébe telepedett. Alexa megsimogatta, majd Bence szemébe nézett.
- Köszönöm.- suttogta.
- Szeretlek.- mosolygott a fiú, és még szorosabban ölelte magához a lányt.
Alexa csak mosolygott, és letörölte könnyeit, de azok újra és újra előbukkantak, míg vágül a lány álomba sírta magát...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
