|
ELFÚJTA A SZÉL... by Zsuzsee
Zsuzsee 2007.06.18. 14:20
- Rám valahol egy férfi vár, aki többet ér egy álomnál...- Alexa szomorkásan dúdolgatta magában kedvenc dalát. Esett az eső, már bőrig ázott, de nem volt kedve hazamenni. Miért is lett volna? Hogy aztán estig hallgassa hogy szülei hogyan üvöltöznek egymással, miközben őt figyelemre se méltatják? Felesleges...
Suli után csak két percre ugrott haza, hogy ledobja cuccát, aztán felkapta pénztárcáját, és ment amerre a szél vitte. Most éppen a közeli parkban bolyongott- ami jobb híján üres volt, hisz normális ember zuhogó esőben inkább hazasiet, mintsem esernyő nélkül flangáljon a bokáig érő vízben. De Alexát nem érdekelte se a hideg, se az eső... Még mindig jobb mint otthon.
Már fájt a lába, hisz több mint 3 órája sétálgatott, mikor a közelben észrevett egy félig száraz padot (ami egy fa alatt volt). A lány leült, és feltette a lábait a padra, szorosan magához húzva őket. Eléggé fázott, mi tagadás, fújt a szél.
- Haaaaaaaa...pci!
- Egészségedre!- Alexa összerezzent. Milyen szép hangja van.
- Tessék.- a fiú egy zsepit nyújtott a lánynak, aki egy halk köszönöm, és némi pirulás kíséretében kifújta az orrát. Majd felnézett a fiúra.
- Uhh...- csak ennyit tudott kinyögni. A mellette álló srác ugyanis iszonyat jóképű volt. Magas volt, sötétbarna hajjal, átható, barna szemek, fehér bőr- igazi álompasi.
- Szia, a nevem Bence. Mondd nem fázol? Elég hideg van. Úristen, te tiszta víz vagy! Hogyhogy nem vagy otthon?- azzal Bence leült a lány mellé, és kettejük fele fölé tartotta az esernyőjét. Barátságosan rámosolygott a lányra.
- Az én nevem Alexandra. De csak hívj Alexának.- Alexa visszamosolygott a fiúra.
- Szóval...Miért ülsz itt kint, ahelyett hogy otthon ülnél, és a macskáddal játszanál?- kérdezte Bence.
Alexa meglepetten pislogott.
- Honnan tudod hogy van macskám?- "Ez ismer engem?"
Bence megfogta Alexa kezét, amitől a lány ismét elpirult.
- Ez...és ez- mutatott két karcolásra a lány kézfején, majd kinyújtotta saját kezét- amin ugyanolyan karcolások virítottak.
- Nekem is van egy.- mosolygott.
- Áh, értem. Hápci!...Bocsi.
- Tudod mit? Ne üljünk itt, a végén mindketten betegek leszünk. - Bence felállt, és magával húzta a lányt is.
- Nem kell hazamenned?
Alexa a fejét rázta.
- Anyámék valószínüleg észre sem vették hogy nem vagyok otthon...- Bence felhúzta a szemöldökét- Izé... Szóval nem sietek haza.
- Akkor... Esetleg, ha lenne kedved feljönni hozzám? Adok száraz ruhát... Ha akarod, játszhatsz a macskámmal is. - mosolygott.
- Hát... Oké. Miért ne.- mondta a lány, és egy újabb tüsszentés kíséretében követte a fiút.
- Messze laksz?- kérdezte, mikor kiértek a park területéről, és elindultak az emeletes házak felé.
- Nem. Csak pár utca. Te viszont azt hiszem szépen emgfáztál. Mióta ültél itt?
Alexa elgondolkodott.
- Nagyjából 3 és fél órája sétálgatok.
- Te jó isten! 3 és fél órája ilyen időben? Na szép. Azt hiszem egy kis tea és forró leves nem árt meg neked...
- Bízom benne.- nevetett a lány.
Mikor felértek Bence lakására, Alexa jócskán meglepődött. Fiús házra számított. Kupi és szennyes mindenhol, kajamaradék a kanapén, és penészes sajt a hűtőben. Ezzel szemben...
- Nem jössz be?- kérdezte Bence, miközben levette a cipőjét, és letette esernyőjét.
- D...e....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
