2.fejezet

Hatalmas szemeket meresztett a tanárára, de képtelen volt megszólalni. Egyre csak az járt a fejében, hogy:
-Uramisten ez nem lehet igaz! Ez a tanárom! Uramisten! Valaki segítsen!
-Számíthatok a válaszodra még ma?- kérdezte tőle a tanár egy kicsit nyersebben a kelleténél.
-I… igen.- válaszolta a lány egy kicsit zavartan.- Szóval az úgy volt, hogy őőőőőő, szóval…- zavarában a haját csavargatta és egyik lábáról a másikra álldogált. Arca lassan felvette egy paradicsom jellegzetes piros színét. Amikor Eden meglátta a lány zavarát magától is rájött, hogy a lányt azért nem jött be órára, mert lógni akart. Nem tudta mit tegyen. Nem akart szemétkedni rögtön az első óráján, de azt sem akarta, hogy tekintélyét rögtön elvegye egy ilyen kislány. Hamar elhatározásra jutott:
-Kapsz 2 percet, hogy teljesen átöltözz, aztán gyere be az órámra. Ha addig nem jössz be keserves évnek nézel elébe. Ja, és ki is jövök érted, és magam viszlek be órára. Gondolom, nem akarod, hogy rögtön az első órámon meghúzzam a derekamat, és ne tudjak tanítani, ezért sietni fogsz.
-Igenis.- válaszolta megalázottan a lány, majd miután a férfi kiment az ajtón gyorsan elkezdett öltözni. Rekordidő alatt végzett és már sprintelt is be a terembe, ahol osztálytársai nem éppen kedves együttérzéssel fogadták.
Sara csak gúnyosan mosolygott és látszott, hogy csak azért fogja vissza magát, mert ott a tanár. Ahogy a tanár meglátta a belépő Angiet elmosolyodott és elkezdte az órát.
-Hello! A nevem, tehát mint tudjátok: Eden Knight. Az idei évben én fogom tartani a testnevelés óráitokat, mert az előző tanárotok váratlanul megbetegedett és nincs rá esély, hogy hamar visszajön. Vannak elvárásaim, amit ha betartotok semmi bajotok nem lesz az órámmal, ha nem tartjátok be, akkor viszont baj lesz. Az első, amit tisztázzunk az az, hogy nem tűröm a késést. Aki késik az büntetőt fut. Sajnos ma is van egy későnk, ő futni fog. Ja igen! Ma dupla óránk lesz, mert a következő órátok matek, ha jól tudom és nincs a matek tanárotok. Na akkor, hogy is hívnak? Bocs, de nem mondtad a nevedet. Erről jut eszembe! Legyenszíves mindenki készítsen magának egy névjegykártyát, amit a pólója elejére kirak. Képtelen vagyok a neveket megjegyezni ezért lesz erre szükség. Tehát hogy hívnak?
-Angie vagyok-hallatszik a lány halk hangja. Nagyon letört. Azt remélte, hogy most megúszhatja bünti nélkül, és akkor tessék!
-Remek. Na akkor, Angie, a büntetésed mivel elég sokat késtél 20 kör. Folyamatos futást várok nem sétát. Ti addig, amíg fut légyszi melegítsetek be! Miután végzett a futással, azután játszunk. Indulj!
A teremtés, ha morogva is de elkezdte a futást. Számára ez végeláthatatlannak tűnt. Nem tudta elképzelni, hogy ő a lustaságok királynője le tud futni kerek 20 darab kört.
–Mit tudnék tenni?-ezen gondolkodott- talán ha elesnék és lehorzsolnám a térdemet vagy, ha kibicsaklana a bokám nem futtatna velem ennyit. Jó ötlet kitöröm a bokámat! Nem ez nem jó ötlet. Akkor a boltba se tudnék lemenni és senki nem vesz nekem csokit, mert szerintük túl kövér vagyok. Szerintem meg nem. Nem értem hogy tudják megvonni tőlem az éltető édességet.

Gondolataiból egy gúnyos kiáltás szakította ki, ami hát ki máshoz, mint az osztály elsőszámú szépfiújához tartozott.
-Nem tudnál egy kicsit gyorsabban futni? Elfogod venni az időnket és ma teljes órán játszhatunk!
-Fogd be a szádat!- kiáltott rá a lány nagyon mérgesen.- ha annyira lassúnak tartasz, miért nem futod le helyettem? Elhiheted, nem én akartam futni!
-Csend legyen- dörrent rájuk a tanár- Te, fuss tovább nektek meg csend legyen mert különben ti is futhattok! Egy szót sem akarok hallani! Azt mondtam, melegítsetek be! Ez 2 perc alatt sikerült??
-Igen tanár úr!- válaszolták a sértődött lányok. Nem értették, hogy egy ennyire helyes tanár hogy lehet ennyire bunkó.
-Gyertek, beszélgessünk, míg ez a lajhár lefutja a köreit.-Azzal elvonultak az egyik sarokba
- Még mennyi köröm van hátra?- kérdezet Angie a tanártól miközben elfutott mellette.
- Nem tudom, nem számoltam.- de ezt a kijelentését azonnal visszavonta mikor a teremtés döbbentében megállt és elkezdett kiabálni vele
- Már csak 2 kör! Ezt sprintbe is kibírod!
- Persze! Szeretnéd mi??- morogta a lány, de azért futott tovább egy kicsit gyorsabban, hogy hamarabb végezzen. Mikor befejezte a futást kimerülten lerogyott az egyik padra pihenni. Miután a tanár észrevette, hogy a lány befejezte a futást, mindenkit odahívott és bejelentette az órai feladatot:
-Akkor tehát játszunk. Kosárlabda?
-Király- üvöltötték a fiúk. Néhány lánynak is tetszett az ötlet, de a többség nem volt elragadtatva tőle, köztük volt persze Angie is. Utált kosarazni.
-Légy szíves válasszatok csapatokat! Lehetőleg egyforma erősek legyenek!Mivel nem ismerlek benneteket, nem tudom én kiválasztani a csapatot.
-Rendben!
-Ki lesz a két csapatkapitány?- tette fel a kérdést az egyik fiú- Ebben soha nem tudunk megegyezni. Magának kellene választania.
-Rendben. Akkor legyél te- mutatott rá az egyik fiúra-, hogy is hívnak?
-Michael.
-Rendben. A másik pedig te. Hogy hívnak?
-Theo.
-Kettesével válaszátok ki a társaitokat!
-Ok.- ezzel kezdetét vette a válogatás. Persze először a legjobb játékosokat választották ki. Angie nem volt köztük, ő legutoljára maradt. Senki nem akarta a csapatába, mert nagyon rosszul játszott.,,Sajnos” páratlanul voltak így neki nem kellett volna játszania, de a tanár észrevette, hogy leült a padra és kérdőre volta:
-Miért ültél le? Senki nem lazsálhat!
-De páratlanul vagyunk, és ha én is beállok, akkor az egyik csapatban többen lesznek.
-Nem baj! Tehát ki szeretné a csapatába Angiet- tette fel a kérdést, de csak döbbent tekintetekkel találkozott. Senki nem akarta a csapatába a csajt. Tudták, hogy nagyon béna és biztos a vereség, ha az ő csapatukba kerül.
-Rendben, ha nem tudtok választani, akkor kerüljön Michael csapatába!
-De ez nem igazságos!- kiáltott fel a fiú. - Ha ez a csapatunkba kerül akkor BIZTOS, hogy mi vesztünk!
-Nem érdekel! Nem lehet elítélni senkit sem, azért mert nem tud jól játszani!- jelentette ki keményen a tanár.- Ő is játszani fog, méghozzá a te csapatodban!
-Rendben.- Adta meg magát a fiú, de azt azért még hozzáfűzte, hogy majd maga is meglátja!

A csapatok felálltak és kezdetét vette a játék! Az elején még barátságos hangulatban folyt, de ahogy haladtak az óra vége felé egyre eldurvult a játszma. A fiúk már csak egymás közt adogatták a labdát, mert tudták hogy egy csajtól úgy is hamar elveszik. Amint felfigyelt a férfi arra hogy a lányoknak nem adják a labdát azonnal meghozta az új szabályt!
- Minden második passznak egy lányhoz kell kerülnie, és az ő kosaruk 4 pontot ér.
- Ez nem fair!- kiáltották a fiúk- És mi?
- Ti eddig játszottatok! Most a lányok is had kapjanak egy kis szerepet!
A játék folytatódott a lányok nagyobb szereplésével. A játék nem volt jó. A fiúk próbálták passzok nélkül átvinni a labdát a termen de ez nem igazán sikerült nekik, muszáj volt a lányoknak is passzolni a labdát. Így 1 óra után Angiehez is kapott egy labdát. Annyira megdöbbent ezen, hogy nem mozdult, legyökerezett.
- Indulj már! Vidd a palánk felé- kiáltott John, de akkor mikor meglátta, hogy merre indul a lány legszívesebben a plafonra mászott volna.- A másik irányba te szerencsétlen!!!!!!
- Hogy? Mi? Mi van?- kérdezte zavartan a lány, majd megállt a terem közepén.
- Ne arra vidd a labdát! Az a mi kosarunk!- kiáltott rá Jessica.- Fordulj meg!!
- Jaj!- kiáltotta a teremtés majd hirtelen megfordult, de arra nem volt ideje, hogy elinduljon, mert a labdát kikapták a kezéből.
- Ez bizony kosár és újabb 2 pont!- jelentette ki gúnyosan David.- Mi állunk nyerésre ezzel a pontommal!
- Hihetetlen! Ezt egyszerűen nem hiszem el!- jelentette ki Michael.- Te a mi palánkunk felé indultál!
- Véletlen volt! Megzavarodtam!- magyarázkodott a lány.
- Szóval megzavarodtál?! Persze! Akkor majd mi lesz most?- Azzal teljes erejéből a lánynak vágta a labdát. A labda a teremtés arcának vágódott.Angie ájultan zuhant a földre.