|
REGÉNY by Rhea
Rhea 2007.06.17. 13:08
A fiú felnyitotta a szemét. Shira élesen rá figyelt. A srácnak smaragdos, zöld szemei voltak, amik szinte elnyelték a lány aranybarna íriszét .Shira sötétkék haján ezüstös szálak futottak végig azt jelezvén, hogy felkészült.
Miután kidobták a zárdából valahogy pénzt kellett keresnie így démonokat gyilkolt jutalom fejében. Amikor a csatatéren elmúlt a félelme haja ezüstösre változott, tudatván a személlyel: készen áll... Bármire. Igaz hogy akkor még csupán gyerek volt és csak játszott... Hogy mire? Amire mindenki: túlélésre. Az ezüstös hajtincset talán csak egy gyermeki szokás volt, de ez a tulajdonsága megmaradt, habár már rég nem vadászott démonokra. Nem szólt egy szót sem csak macskaszemeivel figyelte a fiút.
- Köszönöm - törte meg a csendet az idegen, aki hamar felmérte a helyzetet és tudta mi történt - Viszlát-tette még hozzá csendesen
Ezzel felállt és kisétált. Shira meglepetésében még szólni sem tudott. Minden porcikája remegett az imént és a gyomra még mindig görcsös állapotban volt. Meg akarta kérdezni, hogy hívják… és hogy ki is ő, de egy árva hang se jött ki torkán.
Az ismeretlen hirtelen visszafordult az ajtóból és megszólalt, ami még nagyobb izgalmat keltett a lány gyomrában:
- Daiki, a nevem: Daiki - és most tényleg kisétált, úgy hogy vissza sem nézett. Shira kábultan nézett utána, attól tartott, hogy a "névtelen"(mert hát eddig az volt) nem véletlenül mondta el neki a nevét…
Néhány napig gyötrődött a történteken, majd az egyik legegyszerűbb megoldást választotta. Úgy döntött felejteni fog. Végülis nem volt igazán nagy esemény, igaz most elsőször félt valakitől teljes testével, de ezt lényegtelennek nyilvánította. Nem igazán hitte, hogy még egyszer találkozni fog vele.
- Hétfő reggel van-, motyogta félálomban, miközben a vekker minduntalan csak csörgött. Fejére húzta a párnát, hátha jobb lesz, de ez a stratégia nem vált be. Pár percnyi kínlódás után leütötte szegény párát. Hát igen, de ő kezdte… mármint a vekker. Nem is volt bűntudata. Nem mintha gyötört e volna, amikor minden reggel leveri. Aztán meg bosszankodik, mert elő kell halászni az ágy alól. Miért kell pont oda gurulnia? Sosem értette szegény jószágot. A legtöbb tárgyáról úgy beszélt, mintha valamilyen háziállat volna. Nem csoda, hisz alig van társasága.
Most pedig indulhat suliba ahol ugyanaz a környezet, veszi körül, mint mindeddig: NŐK! Ugyanis a városban csak 4 iskola volt. Ebből háromba mehetett volna, de ő mégis a lány iskolánál kötött ki, merthogy a rendesbe nem vették fel, meg messze is lett volna. A másik meg egy nyomortanya volt, tehát maradt ez. A negyedik és egyben leghíresebb egy bentlakásos fiúiskola volt. Ide sem vették fel. Nem is csoda, de mostmár mindegy. De ami az egészben a legmurisabb, az az, hogy a fiúiskola igazgatója a lányiskola szeretője. Igaz nem vallaná be nyíltan de, csak lesüt róluk ez az egész. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy valamelyikük Okos kis buksijából kibukott az ötlet": rendezzünk egy bált az iskoláinknak!". Hát Shira tényleg fantasztikus ötletnek tartotta. Pláne, hogy nem rajong ezekért az estélyibe bújó, táncolós micsodákért. Na meg táncolni sem tud, ami nem nagy gond, mert a suliban tánctanfolyamot tartottak. Ami mínusz 2 óra elvonást jelentett az életéből.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
