|
REGÉNY by Rhea
Rhea 2007.06.17. 13:06
Egy sötét szempár figyelte a hajnali szürkeséget. Az utcák üresek voltak, már-már azt lehetett hinni a város kihalt, és helyébe ezt a dermesztő sötétet és hideget hagyta.
A bokorban ücsörgő csupán az élet hiányát látta, semmi mást. Ez nagyon felbosszantotta, hiszen neki segítségre van szüksége! Méghozzá mihamarabb! Hirtelen gyomortájhoz kapta kezét és arca eltorzult, valószínűleg a fájdalomtól. Mikor maga elé emelte tenyerét, azt színtiszta, vörös vér áztatta.
A hajnali sötétséget egy fiatal lány törte meg. Olyan 16-17 év körüli lehetett. Kopott farmert és egy hatalmas férfi felsőt hordott. Nyakában hatalmas sál, fején ízléses sapka. Karcsú testén keresztbevett, fekete oldaltáska lógott. Láthatóan őt nem zavarta a sötétség, sőt elég otthonosan mozgott benne. Mindezt végignézve nagyon is szép volt. A férfi szeme néhány percig a lány homályos alakján pihent, majd megpróbált valahogy kikászálódni a bokorból.
A rezgésre a lány is felfigyelt. Lassan, hangtalanul, olyan macskaszerű léptekkel közeledni kezdett. Ujjai ösztönösen átmozogtak felkészülve akár támadásra is. A mozgás a bokorban viszont abbahagyott így nem volt mit tenni, várt. A fiú nemtudván, hogy várják még egy próbálkozást tett. Ám épphogy sikerült volna felállnia valami ismét a földhöz vágta. A lány egyik tenyere előre volt rakva a másik kezén ujjai pedig hátulról szorosan az előretartott tenyér ujjai közé fonódott. Pupillája résnyire szűkült össze. Látszólag levegőt sem véve, dermedten állt. Néhány másodperc szobrozás után odahajolt a férfihez. Megnézte fáradt sebeit, majd kellemes arcvonásaira figyelt fel. Mindenesetre fiatal volt, maximum 1-2 évvel lehetett tőle idősebb. Kócos, félhosszú barna haja a sártól összetapadva ragadt arcára.
A lány nyakából egy ezüst medál bukott ki. A hold fénye végigfutva rajta egy nevet rajzolt ki, ami kiemelkedett a mintázatból. A medálon csak így holdfénynél észrevehetően, ez állt: Shira. Így hívták a lányt is, aki kétségkívül mágiahordozó volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
