|
ALIZ MAVERICK by Rhea
Rhea 2007.06.13. 18:25
Mikor hajnalban felkeltem sajgott mindenem. Tulajdonképpen abban a pillanatban nagyon mérges voltam Alizra. Azért ezt már mégse teheti velem! Na meg nem is tudok így aludni. Aztán feleszméltem. Aliz engem bámult. Odakint még sötét volt és zöld szemei csak úgy csillogtak. Pupillája összeszűkült, elnyúlt, teljesen, mint egy vadállat. Kecsesen nyújtózott egyet, majd visszafeküdt az ágyba. Szemei félig lehunyva a puha ágy kényeztetésétől. Fogadok, hogy csak szívatni akar… de még sosem láttam őt ilyennek. Olyan fáradt és boldog volt. Igazi cica…
- Jól vagy ott a földön? - kérdezte és az utolsó szót, megnyomva.
- Te küldtél ide - morogtam kissé zabosan.
- Én egy szóval se mondtam, hogy feküdj oda - nyelte le mosolyát - Magadtól mentél oda - nyávogóssá vált hanga. Valószínűleg át is tud változni azokká a dögökké, ha akar. Az volt az érzésem, hogy most igen is akar. Aztán mégsem.
- Azt mondod, akár az ágyon is aludhatnék? - reménykedtem lágyan. Ennél bármi jobb lehet.
- Akár - nyávogta kényesen. - Nem zavarsz - fordult el tőlem. Az ágy szélére húzódott. El nem hiszem, hogy maga mellé enged. Persze az is lehet, hogy ez csak egy ügyes csel… De ha aludhatok egy kicsit, akár jöhet az is.
Üggyel, bajjal felálltam és óvatosan az ágyba másztam. Csak lassan, nyugisan, nehogy meggondolja magát. Nem is gondolta. Már aludt. Lágyan szuszogott, teste egyenletesen emelkedett, süllyedt. Ilyenkor igazán békés. Máskor is tehetné. Nagyon szívmelegítő látvány, ahogy álmában mocorog.
Az ágy meg kényelmes volt, pláne a kemény padló, kényeztetése után. Nem sokkal később Aliz mocorogni kezdett. Lassan, talán mintha nyüszített volna álmában. Megpróbáltam finoman felrázni, ehelyett elkapta a karom. Magához húzta, mint valami játék babát és aludt is tovább. Persze ha ez neki így jó, akkor miért is ne. Hagytam, hogy kezemet alvós állatkának használja.
Reggel kissé megviselt volt. Fáradt. Erőtlenül nyújtózott egyet, majd úgy döntött, ágyba kéri a reggelit. Még szép! Még mit nem! De habár ezt is gondoltam, olyan nagy gonddal készítettem, mint magamét. Nekem ugyanis jó kedvem volt. Szépen kialudtam magam és ez képes volt feldobni az egész napomat. Nem is érdekelt, hogyha kitekintek a szűkös ablakon, csak egy sivár, köddel eltakart koszfészket látok. Nem tudott érdekelni…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
