|
ALIZ MAVERICK by Rhea
Rhea 2007.06.13. 18:23
Na igen, Aliz. Úgy őszintén örülök neki. Legalább nem kell egyedül lennem. De kissé tartok tőle. Már három hete, hogy nem láttam és néha nagyon hiányzott… vajon milyen lesz újra?
Legélénkebb emlékem róla, az, amikor először megláttam. Akkor léptem át először a világok szerte neves, varázsló iskola, a Gray Akadémia kapuját. A fény egy kisebb csoportra esett rá. Hárman voltak és a fogadtatásomra jöttek. Olyan volt, mint egy álom. Egy fényes álom. Abban a pillanatban, mintha tökéleteset láttam volna. Mozgása, kecses, néhol már-már állatias. Ösztönei nem is lehettek volna élesebbek. Izzó, élénk, karmazsin hajszín… olyan volt a fényözönben, mintha valami túlvilági fénytől égne, lángolna… Azóta rövid lett és tépett. Így még energikusabbnak látszik…
Szemeiben olykor vadállatias fény csillogott. Ilyenkor makacsul felszegte a fejét, mert egyszer kigúnyolták miatta. Én is csak egyszer láttam, de nem bánnám, ha újra belenézhetnék. Aranysárga, csillogó, néhol aranybarna, igéző szempár. Olykor mélyzöld, vagy égkék. Színváltó, nemes… ennyire emlékszem csak. Szóval az első benyomásom róla, maga volt a tökély.
Aztán kiderült, hogy sokkalta energikusabb, mint amilyennek látszik. Néha már fárasztó is. Tesi órákon folyton remekelt és imádott mozogni. Azt mondta páratlan érzés, amikor érzi, ahogy izmai megfeszülnek, amikor érzi egy mozdulat szépségét, vagy amikor élvezi magán az egyensúly páratlan adottságát… és én mindig hittem neki. Néha magamon éreztem azokat a pillanatokat, amelyeket elmesélt…
Hogy is mondjam? Eleinte nem igazán kedvelt. Nem is foglalkozott velem. Aztán… - megjegyzem teljesen véletlenül - megmentettem az egyik macskáját - tudniillik rengeteg volt neki. Szóval akkor nagyon hálás volt és az óta egyszerűen nem bírom lerázni. Nem mintha akarnám. Ő igazán remek társaság, de tényleg elég… fárasztó.
Aznap este ideges voltam és csupa marhaságot álmodtam. Már hajnali ötkor fent voltam az izgalomtól. Gondoltam arra, hogy kitakaríthatnék, de aztán észhez kaptam - hála égnek, mert rémesen takarítok. És ha neki látnék, akkor az egész várost ki kéne… ugyanis az egész olyan koszfészek…
Megreggeliztem, de jobb, ha nem kérdezi senki, hogy mi is volt, mert nem bírnám megmondani. A gyomrom is erősen kavargott… de ez mindegy. Fogalmam sem volt, hogyan is foglaljam le magam reggelig. Végül könyvet ragadtam és feltártam egy csodás elme szüleményének páratlan gyermekkorát… egész érdekes könyv volt. Aztán az órára pillantottam. Fél három. Szóval elindultam.
Szerintem egy fél óra alatt odaértem de ki tudja. Aliz akkor már ott várt. Mosolygott, amikor meglátott. Elésiettem és arca ekkor fanyar mosolyra borult. Szemei felcsillantak és kedves, kissé talán szemrehányó hangnemben megkérdezte mennyi az idő.
- Három - feleltem magabiztosan, mire újból elmosolyodott, erőteljesen, teljesen összezúzva önbizalmam. Lábujjhegyre állt, Fülemhez húzódót és úgy szólalt meg, macskás hangon.
- Öt - suttogta halkan és nyávogott egyet. Erről jut eszembe, hogy nem etettem meg Robint. Sőt azt sem tudom, hol az, az istenverte dög. Már így is eleget adtam neki. Biztos érdeklődni fog kedvencéről.
- Ú - feleltem bűntudattal - Nekem… most el kell mennem - feleltem gyorsan és el is rohantam. Tudtam, hogy nem szép dolog, de erős lány. Biztosan odatalál a szállóhoz. Pláne hogy csak az, az egy van a környéken.
Visszarohantam és előkapartam valahonnan azt az állaton. Erőszakkal bevonszoltam, megetettem, majd otthagytam. Lementem az előtérbe, felkaptam egy poros magazint, és azt nézegettem, amíg Aliz meg nem érkezett. Meglepetésemre szemei nem szórtak szikrákat. Nem is volt mérges… kifejezetten nyugodt. Cinkos mosolyt vetett rám, majd az őt figyelő portásra. Hozzám sietett, nyakamba omlott és megcsókolt. Első meglepetésem nem volt akármi. Sohasem adta jelét, hogy esetleg… szeretni. Viszont most olyan hevesen csókolt, hogy nem tudtam, mit tegyek… azt sem tudtam ő mit is, tesz. Aztán fülemhez kúszott és megszólalt
- Nincs nálam pénz - válaszolta a csókra - Nálad fogok lakni. - Éreztem, ahogy megvonja vállát, és fülembe mosolyog. Hallottam, ahogy szíve zakatol, fülembe szuszog - Remélem nem zavarok…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
