|
TE VAGY AZ ÉN MARIHUÁNÁM by Cecília
Cecília 2007.06.13. 17:19
Valamikor este tízkor mentünk haza, mikor már Lili mélyen aludt. Az orvos elmondta neki, hogy mostantól tolószékkel fog csak tudni közlekedni. De nem sírt! Egy könnycsepp nélkül fogadta a szörnyű hírt. Az én bátor kishúgom! És valahogy én is erőt merítettem a bátorságából.
A kocsiban egy szót se szóltunk egymáshoz. Mindketten elmerültünk, a magunk gondolataiban.
Aztán ott, a nappaliban, végre odaálltam elé.
- Köszönöm Jack! –mondtam. –Egy életre hálás leszek neked, azért amit ma tettél.
- Ugyan nem tettem semmit! Részvétem, azért ami a kishúgoddal történt.
- Köszönöm! –a szememet megint elfutotta a könny.
De bíztam benne, hogy ezután minden jobb lesz. Le fogok szokni a drogról! Mostantól én nevelem majd Lilit, és én leszek az anyukája. Két hét múlva 18 éves leszek, így a bíróságnak se lehet kifogása ellene.
Felnéztem Jackre, aki még mindig ott állt előttem, és engem nézett. Elmosolyodtam. A mai nap folyamán először. Majd lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Először nem akart visszacsókolni. De végül utat engedett a nyelvemnek, majd szenvedélyesen viszonozta. Fantasztikusan csókolt. Teljesen belefeledkeztem.
Majd hirtelen eltolt magától, és mélyen a szemembe nézett.
- Ezt nem lett volna szabad! –mondta.
- Mért? –kérdeztem még mindig mosolyogva. –Talán nem volt jó?
- Te is tudod, hogy nem erről van szó! –a hangja megint szigorú volt. –Te egy gyerek vagy, akit épp most ért, egy tragédia. Én nem akarom kihasználni a helyzeted.
- Ugyan, szívesen teszem! –már értettem mi a baja. –Szeretném meghálálni. –karoltam át a nyakát.
De a szavaim épp az ellenkező hatást érték el, mint szerettem volna. Eltolt magától, és mérgesen nézett rám.
- Velem hálából egy nő se feküdjön le! –mondta. –És különben is, te még, mint mondtam, egy gyerek vagy. És én gyerekekkel nem szoktam kezdeni! –azzal bement a szobájába.
Én meg csak döbbenten álltam a nappali közepén. Nem értettem mi történt. Csak azt, hogy gyereknek tart, és nem kellek neki.
Bár már ezen nem is csodálkoztam. Kinek is kellenék én?
- Lilinek! –mondta egy hang a fejemben.
Igen. Lilinek szüksége van rám! Nem sírdogálhatok holmi pasik miatt, mikor ő örökre tolószékes lesz. - Nem! –határoztam el. –Nem menekülök az önsajnálatba! Azon leszek, hogy Lilinek minél jobb anyukája lehessek.
Majd bebújtam az ágyamba, és szinte rögtön elaludtam.
Jack azóta az este után egyre inkább került. Minden nap bevitt a kórházba Lilihez, de után eltűnt, és csak akkor jött értem, mikor hazavitt.
Nem tudom mikor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé. Egyszer csak tudtam. Szerettem, hogy mindig ott van mellettem, hogy lehet rá számítani. Szerettem a makacsságát, a szemeit, a mosolyát. Még akkor is szerettem, amikor mérges volt rám.
És láttam, hogy bármit is mondott, ő is máshogy néz rám. Kaptam tőle pénzt, és végre, életemben először vehettem magamnak ruhákat. És újak voltak! Nem turkálóból, hanem igazi boltból!
Mivel mostmár rendesen ettem, felszedtem pár kilót. És nagyon jól állt. Mikor Jack először meglátott az új farmeromban, és egy mélyebben dekoltált toppomban, teljesen elcsodálkozott. Fodrászhoz is elmentem. Még eddig soha nem voltam ilyen helyen. Mindig magamnak vágtam a hajam. Most, hogy profi csinálta, teljesen megváltozott tőle az arcom.
Megtépte, és vágott egy kis fufrut hozzá. Így nem látszott olyan soványnak az arcom. Még be is melírozta. Életemben nem voltam ilyen csinos, mint most.
Persze nem csak magamra költöttem! Lilinek is rengeteg csinos ruhát vásároltam. Most, hogy a segélyeket is megkaptuk, (amit eddig anyám mindig elivott) és Jack is adott egy kis pénz, igazán jól megéltünk.
Bárcsak ne kellett volna ennek a szörnyűségnek bekövetkeznie azért, hogy így éljünk.
Lili egyre jobban volt! A foltjai is kezdtek eltűnni. Igaz, hogy Jack nem maradt ott velem, de vett Lilinek egy gyönyörű könyvet. Tele volt szebbnél szebb képekkel.
Látni kellett volna az a boldogságot, mikor megkapta. Azután mindig abból kellett neki fölolvasnom. Szinte tökéletes lett volna a boldogság, ha a körülményeket nem számítjuk.
Mindaddig, amíg meg nem jelent Melissa.
- Ma későn jövök haza! –mondta Jack.
- Miért? –azt reméltem, hogy együtt töltjük az estét.
Ma későn jöttem meg a korházból, és mire hazaértem, Jack már fel volt öltözve. És mit ne mondjak, nagyon jól nézett ki!
Sose láttam még öltönyben, most viszont az volt rajta, és még jobban kihangsúlyozta vékony, izmos alakját. A haját felzselézte, így tökéletesen érvényesültek azok a gyönyörű szemei. Úgy éreztem, elolvadok. És erre azzal fogad, hogy elmegy.
- Engem azért érdekelne. –erősködtem tovább. –Nem mehetnék én is veled?
- Nem! –mondta, és kilépett az ajtón. - Szerbusz.
Nem tudtam aludni. Csak forgolódtam az ágyban. Már éjfélt ütött az óra, mikor meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Majdnem kiugrottam örömömben az ágyból, de hirtelen megtorpant.
- Jack drágám, biztos nem zavarok? –kérdezte affektálva, egy női hang.
A körmeim élesen vájtak bele a tenyerembe. A szememet könny futotta el, így pislogva botorkáltam vissza az ágyhoz.
Tudhattam volna! Minek is kellenék pont én neki. Az egészet csak bebeszéltem magamnak. Majd szép lassan, zavaros álmok forgatagába merültem.
Másnap, kialvatlanul, fáradtan ébredtem. Rosszul voltam, forgott velem a világ. Kibotorkáltam a nappaliba, de egyszer csak megálltam. Egy nagyon csinos nő állt ott. Hosszú, barna haja kócosan hullott a vállára, magas, vékony, alakja volt. Olyan 25 éves lehetett. Lenézően mért végig. Majd édeskés hangon megszólalt:
- Ohh, szia! –csak úgy csöpögött a hangja. –Bizonyára te vagy Kasszy! Jack már sokat mesélt rólad! Én Melissa vagyok.
Nem értettem, mért próbál meg úgy beszélni velem, mint egy ötévessel. A következő mondata mi lesz? „Én vagyok az új anyukád!”
Végigmértem és eldöntöttem. Utálni fogom!
Végre Jack is megjelent. Álmosan, egy szál boxerban. Irtó szexi volt.
De mikor ránk nézett, kiszállt az álmosság a szeméből. Először zavart tükrözött, majd olyan közömbös lett, hogy az már ijesztő.
- Jack drágám, épp most beszélgettem a kis védenceddel! –ölelte meg. –Igazán cuki kislány!
Azt hittem, menten odahányok. Amúgy is rühellem, az ilyen kétszínű cicababákat, főleg ha az én „fiúmat” próbálják lenyúlni. De ha még meg is akartnak alázni, akkor már tényleg nagyon mérges leszek.
- Jack elmegyek Lilihez a korházba. –fordultam felé. –Olyan kettő fele itthon vagyok. Megtennéd nekem, hogy addigra elküldöd innen „Cuki nénit” ? Ugyanis szép ez a szőnyeg ahhoz, hogy én összehányjam.
Azzal kimentem a lakásból. Kint már hangosan elnevettem magam. Látni kellett volna az arcát. Nem tudom, mi fájt neki jobban. A „néni” vagy hogy elhányom tőle magam. De most visszakapta. Több kell ahhoz egy ilyen kis „cuki” cicababánál, hogy engem elijesszen!
Folyt köv…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
