Egy l�ny s�t�lt az utc�kon. Hossz� fekete haja meg-meg csillant a t�z� napf�nyben. Smaragdz�ld szemeivel hol sportcip�je orr�t, hol pedig az utat f�rk�szte. B�r a nap szikr�zott a l�ny m�gis feket�ben volt. Hossz� combk�z�pig �r� fekete p�l�t, egy b� farmernadr�got, egy s�rk�ny alak� medaliont �s sok fekete b�rb�l k�sz�lt kark�t�t viselt. Gy�ny�r� volt. Gy�ny�r� m�gis szomor�. Aki csak r�n�zett a l�nyra minden rossz eml�ke, minden f�j� perce, minden egyes keserves pillanata esz�be jutott. Tal�n �ppen ez�rt nem voltak bar�tai az �ben fekete haj� l�nynak. Lehet, hogy ez�rt ker�lte mindenki a szomor�, mag�nyos m�gis gy�ny�r� l�nyt.
�s hogy m�rt lett ilyen? Mert szeretett. Szeretett, �s ez volt a legnagyobb hiba, amit elk�vetett. De senki sem tudott r�la. Ink�bb mag�ba fojtotta b�nat�t, mintsem hogy megpr�b�lja legy�zni. Sosem pr�b�lt felejteni. Akart, de m�gsem tette meg. Elfojtotta a k�nz� eml�keket, pedig minden egyes perc�ben esz�be jutottak. Felejteni akart, �s nagy �rat kellett fizetnie �rte, m�gsem siker�lt neki. Az volt az els� �s egyben utols� pr�b�lkoz�sa. Megtanult egy�tt �lni a gondolattal, hogy sosem fogja tudni elfelejteni az a napot.

Lassan el�rte az iskola kapuj�t. Nagyot s�hajtott �s bel�pett. Senki sem figyelt r�, de mindenki tartotta a 2m t�vols�got. Egyetlen ember volt az, aki nemhogy nem t�volodott el t�le, odament �s mosolyogva �lelte �t �t. A l�ny annyi id�s lehetett, mit a fekete sz�ps�g, Chitsu. Hossz� sz�k�sbarna haj�t �ssze fogva hordta. K�t tengerk�k szeme, csak �gy csillogott, mindenki tekintet�t a mandulav�g�s� arcra �s cseresznyepiros ajkaira terelve. Gy�ny�r� volt, m�gsem bar�tkoztak vele. Az egyetlen ember, akiben b�zott, aki�rt az �let�t is fel�ldozta volna ott �llt el�tte, talpig feket�ben.
- Szia Chitsu! V�gre megj�tt�l!- m�r senki sem lep�d�tt meg ezen a jeleneten. Senki nem tud r�luk semmit, csak annyit, hogy gyerekkori bar�tok, vagy hogy sz�nalomb�l bar�tkoznak.
- Szia- k�sz�nt a fekete haj� l�ny is, komor arckifejez�ssel. Nagyon j�l n�zhetett ki az, hogy m�g az egyik l�ny mosolyogva, vid�man �leli bar�tn�j�t, addig a m�sik „nem �rdekel” arckifejez�ssel unottan pr�b�lja mag�r�l leszedni a mindig vid�m Ajok�t.
- Mindj�rt becsengetnek!- engedett a szor�t�sb�l Ajoko.
- Aha- monda m�g mindig unottan a m�sik kicsit �r�lve annak, hogy bar�tn�je m�r nem fojtogatja.
Elindultak felfel� a l�pcs�n. A keresett terem r�gt�n az els� emeleten volt. Amint bel�ptek mindenki elhallgatott. Chitsu m�r megszokta. „ Mikor szoknak m�r le err�l az ideges�t� b�mul�sr�l?” k�rdezte mag�t�l. M�g beljebb ment a teremben �s mikor el�rte a legutols� padot ledobta a sz�k mell� iskolat�sk�j�t. Bar�tn�je is h�tul �lt de az�rt nem a legh�ts� padban. M�g Chitsu a hely�re �lt, Ajoko a l�ny asztala el� �llt.
- Jaj Chitsu! Olyan boldog vagyok! K�pzeld, tetszem Hakido-nak! Olyan j� �rz�s szerelmesnek lenni!- �lt le a feketehaj� l�nnyal szemben.- Ez �letem legszebb napja!- Ajoko �szrevette, hogy bar�tn�je egy teljesen m�sik vil�gban j�r. Nem sz�l semmit, csak b�mul ki az ablakon.- Hah�, Chitsu! Figyelsz te r�m egy�ltal�n?- lengette meg kez�t a l�ny orra el�tt.
- Igen- j�tt a r�vid, t�m�r v�lasz.- �ppen azt ecsetelted, hogy milyen boldog vagy- n�zett �veges szemekkel bar�tn�j�re.
- M�rt nem tudsz �r�lni a boldogs�gomnak?- k�rdezte Ajoko a l�ny szem�be n�zve. – r�gen nem ilyen volt�l… m�rt v�ltozt�l meg? Hol van az az �r�k vid�m Hamaho Chitsuyo, akit ismertem?- k�rdezte szomor�s�ggal a hangj�ban.
- Meghalt- felelte az nemes egyszer�s�ggel. Ajoko m�r sz�ra nyitotta sz�j�t, mikor egy hangot hallott a h�ta m�g�l.
- Nocsak-nocsak. Kit l�tnak szemeim? Ajoko kedves, besz�lhetn�nk egy kicsit?- ezeket a mondatokat egy hossz� sz�ke haj� l�ny ejtette ki r�zsasz�nre festett sz�j�n. M�ly dekolt�zs� r�zsasz�n toppot viselt, feh�r miniszokny�val �s fekete necc harisny�val. M�k�rmei is r�zsasz�nre voltak festve, rajtuk egy-egy minta.
- Mit akarsz Icha?- �llt fel a sz�k�sbarna haj� l�ny.
- Csak besz�lgetni egy kicsit- mosolyodott el �rd�gien.
- Kapsz 5 percet- kezdte Ajoko.
- J�, de gyere egy kicsit. M�shol besz�lj�nk. Nem akarom, hogy ez halja, amit mondok- Chitsu nem mondott semmit. M�r megszokta, hogy ez-nek h�vj�k, esetleg kital�lnak neki egy nevet. Bar�tn�je nem sz�lt semmit. Tudta, ha belesz�l, akkor �t is ugyan �gy fogj�k kezelni. B�r nem sz�vesen bar�tkoznak vele, sokan azt hiszik csak sz�nalomb�l van Chitsuval. Ha kider�l, hogy nem, akkor Ajoko is arra a sorsra jut, mint bar�tn�je.- j�ssz m�r?- k�rdezte Icha az ajt�b�l.
- Megyek!- ki�ltotta Ajoko. Egy r�vid pillant�st m�g vetett az �t �veges szemmel figyel� l�nyra, de azt�n sarkon fordult, �s elindult a platinasz�ke l�ny fel�.

Chitsu el�vett egy lapot, �s �rni kezdett. Mindig ezt tette. Nem is tehetett m�st. Csak �lt, �s amit el kellene mondania m�soknak, minden �rz�se egy pap�rlapon van. Tettek �s nevek n�lk�l. Azt �rja le, amit gondol �s ez �ltal�ban egy szem�lynek sz�l. Valakinek, akinek nem meri elmondani, ink�bb le�rja, �s megtartja mag�ban. Soha senki sem olvasta m�g ezeket a lapokat, m�gis ha valaki megtette volna, tal�n nem �gy gondolna a z�rk�zott, szomor�, szenved�ssel teli l�nyra mint egy sz�vtelen, �rz�s n�lk�li b�b�ra. Most ebben a teremtm�nyben egyetlen sz� fogalmaz�dott meg: bar�ts�g. Ceruz�j�t hozz�nyomta a laphoz, majd �rni kezdett. Nem tudta, hogy mit, csak maga el�tt l�tta a bet�ket. Le�rta minden gondolat�t, s b�r egyetlen n�v sem volt a pap�ron m�gis tudta j�l, hogy a lapokat Ajokonak c�mezi. Miut�n letette ceruz�j�t, szem�vel olvasni kezdte a bet�ket:
Bar�ts�g. Mi is az val�j�ban? Ha k�zel engedsz magadhoz valakit el�bb-ut�bb �gyis el�rul majd. Ha megengeded magadnak a bar�tokat, akkor viseld a vele j�r� boldogs�got, ami egyik pillanatr�l a m�sikra f�jdalomm� v�lik. F�jdalomm�, ami elviselhetetlen lesz az id� m�l�s�val, s mikor m�r kezded elfelejteni, �jra megjelenik. �jra elj�n, �s k�ri ne l�gy szomor�. Te megb�k�lsz vele, s nem tudod azt, hogy ez ut�n m�r sosem lesz olyan, mint r�g. M�r sosem �rzed azt a boldogs�got, ami akkor el�nt�tte sz�ved, mindazon�ltal jobban f�j minden egyes sz�, amit kiejt a sz�j�n. Boldog vagy, legal�bbis ezt l�tj�k m�sok. De mik�zben te felh�tlen�l nevetsz az �ll�t�lagos bar�taiddal, a sz�ved darabokra t�rik. Nem b�zol m�r benn�k, nem tudod, mit rejtenek a szavak, de te csak mosolyogsz. Nem tehetsz m�st, hisz nem tudod, hogy igazak-e a tettek, hogy igaz-e minden l�legzetv�tel. Nem tudod, hogy komolyan gondol-e minden egyes sz�t, mikor azt mondja: a bar�tom vagy! Nem vonhatod k�rd�re, ink�bb egy �j, egy boldogabb arcot mutatsz neki, �s v�g�l magad is elhiszed, hogy az �llarc te vagy. Igazi val�d, melyet sosem mutatsz a vil�gnak, a feled�s hom�ly�ban lassan elt�nik. Ekkor v�ltozol egy angyalb�l igazi �rd�gg�, hiszen megtagadod �nmagad, s ez�ltal �leted �j �rtelmet kap. Magad is elhiszed, hogy az �let, amit eddig �lt�l val�ban csod�s, s elfelejted mind azt, ami eddig veled t�rt�nt. De sosem tudhatod, hogy ki mond igazat, ki mit gondol, �s hogy ki mit akar t�led. Azt hiszed, hogy neked ez �gy j�, �m hazugs�gban �lni rosszabb, mint meghalni. Azt hiszed, hogy te vagy a vil�g legboldogabb embere, k�telyeid m�gsem hagynak nyugodni. K�telkedsz mindenben �s mindenkiben, s hidd el: ez a retteg�s sosem fog elm�lni. B�r azt hiszed elfelejtetheted a m�ltat, az sosem hagy b�k�n, �s szoros bilincsei nem engedik el a tested. �s te �gy teszel, mintha mindez meg se t�rt�nne. Mintha nem lenn�nek l�ncok, nem lenne m�lt, s ez �ltal nem lenne f�jdalom. De nagyon t�vedsz, mikor azt mondod sok bar�tod van. Mikor ezt mondod val�j�ban arra gondolsz, hogy sok ember van k�r�l�tted, akik mosolyognak, elmondj�k a titkukat, megb�znak benned, de te nem tudn�d elviselni m�g egyszer azt a f�jdalmat, �gy ink�bb semmibe veszed �ket, mik�zben �gy teszel mintha igaz bar�t lenn�l. De nem vagy az. Csak egy b�b� vagy, akit az �let sz�lai mozgatnak, de te m�r r�gen elvesztetted az ir�ny�t�st. Azzal, hogy megtagadod azt, ami vagy, sosem gondolnak r�d �gy, mint egy igaz bar�tra. Mert nem vagy az. Nem lehetsz az, mivel senki sem annak mutatja mag�t, mint amilyen. Mindenki megtagadja igazi val�j�t, m�g akkor is, mikor nem veszi �szre. Mint �ket, t�ged is �ltet az a tudat, hogy m�sok majd seg�tenek. A bar�tok. Csakhogy lehet, hogy �k sem val�diak. Egy m�sik arcot mutatnak, mint te, mert f�lnek. S ezt a f�lelmet nem �zheti el semmi. Nem tehetsz m�st, belem�sz a j�t�kba, s k�veted a szab�lyokat. De ha egyszer elkezded, m�r soha t�bb� nem sz�llhatsz ki… �s mikor r�j�ssz, m�r k�s�…
„�n r�j�ttem erre, �s ezt kimutatom. De Ajoko m�g csak r� sem j�tt arra, hogy mit tesz. �gy viselkedik, mintha mi sem t�rt�nt volna. Pedig igenis t�rt�nt. L�tom rajta, hogy nem hagyja nyugodni a gondolat. De mit tehetn�k, ha �n m�r nem b�zom meg benne? Nem tudok �gy tenni, mintha meg sem t�rt�nt volna. �n nem olyan vagyok! �n…�n nem akarom, hogy k�z�m legyen hozz�! M�g t�bb f�jdalom. Ez az, ami v�rna r�m. �jabb �rul�s. De nem. �n nem kock�ztatok. T�bb� m�r nem”- fejezte be mag�ban saj�t „t�rt�net�t”. El szerette volna mondani bar�tn�j�nek, hogy nem j�, amit tesz, �s hogy �gy csak rosszabb lesz, de nem tette. Tudta j�l, hogy nem sz�lhat bele Ajoko �let�be. De mindennap l�tni azt, hogy mosolyog, mikor l�tja a szem�ben a f�jdalmat, sz�rny�. De elmondani nem meri. Tal�n majd egyszer megmutatja a lapokat neki, �s akkor tudni fogja, hogy mit tesz rosszul. De nem csak neki k�ne. Nem csak Ajokonak c�mezte a sorokat. B�r r�la �rta, m�gsem � az egyetlen aki ezt teszi. Biztos volt benne, hogy mindenki �gy cselekszik, �s majd megszakadt a sz�ve mikor erre gondolt. � tudja milyen szenvedni, jobban mint b�rki m�s. Senki sem tudja, hogy m�rt z�rk�zik el, de ha nem tenn�, f�lne, hogy nem �nmaga lenne m�r.