Egy volt bartának
Barátok voltunk,
De már vége.
Így van rendjén,
Így kellett történnie.
De ha tényleg barátom voltál,
Most mért bántasz?
Mért jó neked,
Ha sírni láthasz?
Tudod, a szó,
olyan mint a kés
Sebet ejt,
Mely vérzik,
És ha nem kötik be,
elemészt.
Engem nem zavar,
Hogy új barátra leltél.
De ha ő utál,
Pedig már nem vagyok vetélytárs,
Neked mért kell vele gyűlölnöd,
És szívemben minden szép emléket megölnöd?
Tudod, fáj ha kibeszélnek,
Elárulnak, kinevetnek.
De te nem értheted,
Hisz én nem tettem veled.
Ezt is csak azért írom,
Bár olvasni nem fogod,
Hogy tudd,
Célod elérted,
És lehet, mostmár érted…
Egy barátot vesztettél.