Tea egy kvzbl jtt kifele. Mlyet shajtott, elrakta megvkonyodott trcjt s megcsrren mobiljhoz kapott. Ismeretlen szmot jelzett, de ht ehhez mr hozzszokott, teht nem zavarta, felvette. Erteljes frfihang zgott flbe
- Jnapot kisasszony- kezdte
- Krem, tisztelt valaki ne kisasszonyozzon le! Nem rdekel ki maga, de rlnk, ha normlisan beszlne s nem gy, mint egy kzpkori pojca.
- Jlvan kislny, mris csplek. Az n nevem Igor. Az j munkaadd vagyok.
- oh, Igor.. s mgis milyen munkval szolglna?
- Szval egy mzeumrl lenne sz.
- Sajnlom, de mzeumbl nem lopok. Mondjon bkt poraimra, trljn az lk sorbl, de legalbbis a telefonknyvbl, mert rlam lemondhat. Nem dolgozom olyan beteg elmjeknek, mint maga. Viszlt. - hangja csilingelt s mr pp nyomta volna ki a telefont, amikor az ers hang ismt beleszlt.
- Vrj csak!
- ok. De aztn gyorsan mondja, nem rek r egsz nap.
- Most nem fogsz lopni.
- Nem?
- Nem. Figyelni fogsz.
- Mgis mit?
- Egy szemlyt.
- Rendben. Hol? Kit? Mikor? Hogy nz ki?
- Most. Egy srcot, a Vrosi Mzeumban.
- rtem, de tudja rosszul hallok. Nem rtettem tisztn a nevt s a szemlylerst.
- A neve Lionel. Vilgos, kicsit szks haja van. Olyan borzos. Stt szemek, karakteres arc, fekete kabt, cip s sttkk farmer.
- Szval Lionel kicsoda? s mi az, hogy karakteres arc?
- Legyen elg annyi, hogy Lionel. Jkp fazon. Olyan tizenhat krl lehet.
- Szval egy tindzsert figyeljek meg?
- Ha jl tudom kegyed sem olyan ids. Azrt akarom, hogy maga menjen, mert nem feltn.
- n aztn nem. Na j elvllalom, de aztn perkljon.
Kinyomta a gombot, elmentette Igor szmt s visszament a kvzba. Egyenesen a mosdba. Ott lehzta szke tincseit s tskjba trte. Onnan egy msik, fekete parkt szedett el s rhzta rvid, vrses hajra.
Tskjbl egy kicsiny naplszersget kapart el, tollat ragadott. A mai napnl kinyitotta s egy Igor s egy Lionel nevet vsett bele. A kicsi naptron bekarikzta a mai napot. Ezen kvl mg egy, kt ht mlva esedkes dtum is be volt karikzva.
Halvny sminket tett fel s jjszletett emberknt kilpette az utcra. Lpteit a Vrosi Mzeum fel vette.