Szomorú angyal
Amikor a minap az eget néztem,
Egy angyalt láttam a napsütésben.
A szárnya fekete volt, a haja ében,
S mély szomorúság ült kék szemében.
Láttán a szívem összeszorult,
S szememből pár édes könnycsepp lehullt.
Visszagondoltam arra, mi el sosem múlt,
Hogy szerelmünk végül fájdalomba fúlt.
Az angyal lassan széttárta szárnyát,
És már nem láttam mást, csak az árnyát.
Szerelmednek is csak árnya maradt nekem,
De ezt a töredéket híven őrizem.