|
A LÉLEK TÜKRE by Midori chan
Midori chan 2007.06.11. 18:23
A Lélek Tükre
Míg élt, csak bolyongott céltalanul, siváran,
Nem volt otthona, csak egy fiút szeretett e világban.
Fájó szívvel, s könnyes szemmel epekedett érte,
De a fiú nem szerette, sose vette észre.
Lelke halála után sem tért nyugovóra,
Folytatta végtelen útját, még mindig rója.
Egy este a lány lelke egy üres házba tévedt,
És meglátta a falon kifüggesztett képet.
A képen hajdani szerelme arcát látta,
S lassan elindult felé, közben meg-megállva.
A kezét óvatosan emelte feléje,
De amint hozzáért, a kép összefolyt szemében.
Csak egy emlék volt, egy múló látomás,
S közben zuhogni kezdett künn az égi áldomás.
Habár halott volt, úgy zokogott, mint hajdan,
S lelke végre aludni tért a ködös hajnalban.
Hasonló éjszakákon hallani lehet hangját,
Ahogyan szerelme nevét hajtja folyton- folyvást.
Az a ház azóta is üresen, lakatlan áll,
S az alatt a bizonyos képkeret alatt ez állt:
„A Lélek Tükre”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
