A Llek Tkre
Mg lt, csak bolyongott cltalanul, sivran,
Nem volt otthona, csak egy fit szeretett e vilgban.
Fj szvvel, s knnyes szemmel epekedett rte,
De a fi nem szerette, sose vette szre.
Lelke halla utn sem trt nyugovra,
Folytatta vgtelen tjt, mg mindig rja.
Egy este a lny lelke egy res hzba tvedt,
s megltta a falon kifggesztett kpet.
A kpen hajdani szerelme arct ltta,
S lassan elindult fel, kzben meg-megllva.
A kezt vatosan emelte felje,
De amint hozzrt, a kp sszefolyt szemben.
Csak egy emlk volt, egy ml ltoms,
S kzben zuhogni kezdett knn az gi ldoms.
Habr halott volt, gy zokogott, mint hajdan,
S lelke vgre aludni trt a kds hajnalban.
Hasonl jszakkon hallani lehet hangjt,
Ahogyan szerelme nevt hajtja folyton- folyvst.
Az a hz azta is resen, lakatlan ll,
S az alatt a bizonyos kpkeret alatt ez llt:
„A Llek Tkre”