Reggelinél a Norikonak feltűnt,hogy unokahúga milyen figyelmetlen.Elküldte a férjét vásárolni,majd Lyselle-t kihívta a kertbe.A szebbnél szebb rózsákat metszették meg.
-Valami baj van Lyselle?-kérdezte Noriko.
A lány nem tudta mit felejen.-Nemtudom.Ha elmondom,biztos kinevetsz.
-Mondd csak el!
-Hát szóval...a tükör,ami a szobámban áll,tegnap este a frászt hozta rám.
-Mi történt?-kérdezte Noriko csevegő hangon,de Lyselle megérezte,hogy nagynénjét nagyon érdekli a dolog.
-Valahogy magához vonzott,és amikor hozzáértem,különbözö írásjelek izzotak fel a kereten.Azt hittem,csak hallucinálok,de a jelek reggel is ott voltak.
-Ez érdekes.Nézzük meg.-mondta Noriko,majd bementek a házba.
Noriko látszólag nem lepődött meg.Alaposan megvizsgálta a tükröt,majd így szólt.
-Már régóta várom,hogy végre életre kelljen,de eddig hiába.Úgy tűnik,hogy rád vár.
-Ez mit jelent?-kérdezte Lyselle értetlenül.
-Gyere,igyunk egy teát,és mindent elmesélek.
Lyselle alig tudta kivárni,míg elkészül a kedvenc zöld teája.Tízperc idegölő várakozás után a teraszon ülve Noriko végre belekezdett a történetbe.
-A tükröd a Világok Tükre.Tíz éve,mielőtt a nagyanyád meghalt,rámhagyta a tükröt,hogy keressem meg azt a személyt,aki képes felébreszteni évszázados álmából.Először én is hitetlenkedve fogadtam a dolgot,de aztán elkezdtem utána járni a tükör múltjának,és kezdtem elhinni,hogy tényleg ez a Világok Tükre.Ez azt jelenti,hogy kapuként működik egy másik,ősi világba.
Lyselle elképedve hallgatta nagynénje elbeszélgetését.
-Tehát,én átmehetek egy másik világba?
-Igen,ha akarsz.Azt viszont tudnod kell.hogy seki nemtudja,hogy hová jutsz,és hogyan juthatsz vissza.
-Akkor ott is ragadhatok?-rémült meg Lyselle.
-Nem valószínű.Nagyanyád szerint a tükör visszafelé is működik.
-Ki kellene próbálni.-gondolkodott hangosan a lány.
-Tényleg apád kalandvágyát örökölted.-nevetett fel Noriko.-De azért ezt még gondold át.Nem veszélytelen vállalkozás.
Lyselle egész nap a tükrön át való utazáson gondolkodott.
-Átmegyek a tükrön.-jelentette ki vacsora után.
-Biztos vagy benne?-kérdezte Noriko.
Nagybátyja meglepetten nézett a hírre.
-Igen.Sokat gondolkottam.Kíváncsi vagyok.Az a tükör nem hagyott aludni,és még az álmaimba ia belemászott,úgyhogy meg akarom fejteni a titkát.
-Ha valóban ezt akarod,akkor szükséged lesz néhány dologra.-mondta Noriko,és intett unokahúgának,hogy kövesse.Felmentek Lyselle szobájába,és Noriko az egyik szekrény mélyéről egy dobozt vett elő.Az egyszerű világos színű fa ládika Lyselle számára valódi kincseket tartalmazott.Volt benne egy fekete,aranyszálakból hímzett cseresznyevirágokkal,és sárkányokkal díszített köpeny,két,díszesmarkolatú,háromágú tőr,meg néhány apró erszény.
Lyselle ámulva nézte a tárgyakat.Bepakolta a kedvenc hátizsákjába,és leült a szőnyegre.
Egész délután a tükör előtt üldögélt.Mellette hevert az összekészített kis csomag.Érezte a tükör lüktetését,de nem mert közelebb menni.Félt attól,amit esetleg látna.A dimenziókapuként működö régiség teljesen lekötötte a gondolatait.Eszébe jutott az indulás előtti álma.Ugyaz az kert,ugyanaz a palota.,amit itt is áémodott.Nagyon szerette volna tudni,hogy mi az a hely,és ki az aki rá vár.Nem vette észre az idő múlását,ahogy az árnyak megnyűltak az árnyékok.A nap lassan elbújt a templom mögötti erdő fák között.A délutáni neszek folyamatosan elhalkultak,helyüket a szürkület lényei vették át.A kabócák,és a tücskök zenéje,és az esti szellő is valami változást hordozott.Lyselle erre a változásra figyelt csak fel.A tükör hívta,szólította,csalogatta.Erősebben,mint eddig.Már nem habozott,tudta,minden sejtjével érezte,hogy mennie kell.Most jött rá,hogy igazából erre a pillanatra várt.Felkelt,és megfogta a táskáját.Mikor felemelte a fejét,a tükörben ugyanazt a kertet látta.Óvatosan közelebb ment,majd a kezét a tükör lapjáhpz érintette.Arra számított,hogy kemény felülethez fogy nyúlni,de legnagyobb meglepetésére az üveglap képlékeny volt.Egész közel állt a tükörhöz,ami nemes egyszerűséggel beszippantotta,mielőtt Lyselle bármit is tehetett volna.
Keményen,a fenekére érkezett.Sajgó testrészét simogatva kelt fel,és ámulva nézte,hogy valóban a titkoztatos kertben van.Az esti szél lágyan simogatta a bőrét.Érezte,hogy valaki figyelte.A palota lépcsőjénél egy fiú állt.Ezüstös haja a válláig ért,fekete szeme kedvesen csillogott.Kék,és fehér ruhát viselt,és Lyselle tudta,hogy az ősi világban van.A fiú közelebb ment hozzá.
-Örülök,hogy eljöttél.Már nagyon vártam rád.-a hangja lágy volt,és bársonyos.
-Az én nevem Lyselle.Te ki vagy?
-Hotohori,a császár unokája.