|
A TITOKZATOS VILÁG by Carlionis
Carlionis 2007.06.11. 17:37
-Lyselle,ébredj,el fogsz késni!-kiáltott fel az emeletre az említett édesanyja.
-Jó,jó,megyek már!-válaszolt egy álmos hang,de a szavai ellenére visszahúzta a fejére a takarót.Nagyon nem akaródzott felkelnie,hiszen ez is csak egy unalmas péntek volt.Aztán csak sikerült rávennie magát a felkelésre,és lebattyogott az ebédlőbe,ahol anyja már várta a szokásos reggeli kávéval.
-Nem értem miért vágsz olyan fancsali képet,hiszen ma van az utólsó tanítási nap a tavaszi szünet előtt.
Lyselle arca felderült:-Tényleg!Majdnem elfelejtettem.Akkor holnap utazom északra.
Máris jobb hangulatban öltözött fel.Sietve nyomott egy puszit az anyjukája arcára,hiszen két barátnője már várta.
Miaka,és Kiko azóta a legjobb barátnője,hogy Japánba érkezett.Ugyanis Lyselle félvér.Édesapja angol.A szülei akkor döntöttek úgy,hogy elhagyják a ködös Albiont,mikor az anyja szülei meghaltak.
A lány nem nagyon örült a költözésnek,hiszen nemcsak a barátait,és a megszokott életét kellett otthagynia,hanem a továbbtanulási esélyeis ugrottak Oxfordban,mert utolsó éves volt a középiskolában.
A ház,amiben laktak Tokyo egyik elővárosában volt,közel az új iskolához.A három lány cseverészve sétált a reggeli napsütésben.
-Mit csinálsz a szünetben Lyselle?-kérdezte Miaka.
-A nagynénémékhez megyek északra,egy kis faluba.
-De hiszen egy faluban semmit sem lehet csinálni!-sápítozott Kiko,akinek,ha nem lehet vásárolni,és fiúzni,akkor minden unalmas.
-Az utóbbi időben annyi volt a nyüzsgés,hogy rám fér már egy kiadós pihi.-nevetett Lyselle.
-Ez igaz.-értett egyet Kiko.
Az iskolában már érezhető volt a szünet előszele.A diákok nevetve sétálgattak a folyosón,és a tanárok is engedékenyebbek voltak.Kivéve Takuma senseit.Ő a szokásos hideg,és félelmetes módon tartotta az utólsó órát.Temérdek házi feladatot osztott ki,és Lyselle-t is megtalálta.
-Remélhetőleg Johnsontól is értékelhető dolgozatokat láthatunk viszont.-jegyezte meg a mindíg mogorva tanár.
Lyselle nagyot nyelt,utálta,hogy a férfi állandóan piszkálta.De most kivételesen nem szólt vissza,mert nem akarta elrontani a kedvét.
-Nocsak,elvitte a cica a nyelvét?-gúnyolódott Takuma.
-Nem,sensei.És igyekszem értéklehető házi feladatot készíteni.-felelte a lány.
-Még van képe szemtelenkedni?-vörösödött el a feje a tanerőnek,de nem folytathatta,mert kicsöngettek.A gyerekek kiözönlöttek az épületből,és élvezték a szünet első perceit. A három barátnő is kifelé igyekezett.Kiko,és Miaka vidáman csevegtek,de Lyselle szótlanul lépkedett mögöttük.
-Ne legyél szomorú,egyszer talán megbékül veled a sensei.-próbálta vigasztalni barátnőjét Miaka.
Lyselle felsóhajtott.-Majd ha piros hó esik.Soha nem fogja megemészteni,hogy félvér vagyok.Számára ez felér egy szentségtöréssel.
-Sajnos igazad van.-felelte Kiko.-A sensei azok közé a régimódi alakok közé tartozik,akik mélyen elítélik,ha egy japán,más kúltúrából valót választ.
Lyselle és Miaka elcsodálkozott,mert Kikotól ritkán lehetett ilyen magasságú gondolatokat hallani.A két lány hazakísérte Lyselle-t,hiszen a lány másnap elutazni készült.A délutánt együtt töltték.Segítettek csomagolni,és természetesen kibeszélték a legújabb pletykákat.Miaka és Kiko este hétig voltak Lyselle-éknél.
-Vigyázz magadra,és telefonálj,ha megérkeztél.-kötötte a lelkére Miaka.
-És ha véletlenül mégis találkozol valami helyes fiúval-amit erősen kétlek-légyszíves ne üldözd el.-búcsúzott Kiko kaján vigyorral az arcán.
-Ha nem szeretnélek ennyire,hozzád vágnám anyám kedvenc vázáját.-nevetett Lyselle is.
A három lány megöltete egymást.
Lyselle édesanyja az ablakból figyelte a megható jelenetet,és boldog volt,hogy a lánya ilyen kedves barátokra talált.De azt is tudta,hogy ez a boldogság múlandó.Nehéz szívvel gondolt a másnapra.A küszöbön álló utazás meg fogja változtatni az eddigi életüket.Nem tudott sokáig ezen töprengeni,mert Lyselle nevetve lépett be a konyhába.
-Mit vacsorázunk anya?Éhes vagyok.
-A kedvencedet főztem.-felelte az anyja.
-Csirkemellet indonéz mártásban?Az király!
Vacsora közben anya,és lánya olyan jól érezte magát,mint régen Angliában.Lefekvés előtt Lyselle még internetezett egy kicsit.Megírta barátainak,hogy két hétig nem lesz elérhető,átnézte az emailjeit,és végigböngészte a fórumoldalakat,amiket rendszeresen látogatott,majd ágyba bújt.Jóleső izgatottságot érzett a másnappal kapcsolatban.Nehezen tudott csak elaludni.Nagyon furcsa álma volt.Egy csodaszép kertben járt,gyönyörű virágok,és éppen virágzó cseresznyefák között.Boldogan sétált,de olyan érzése volt,hogy valaki figyeli.Ahogy körbenézett nem látott senkit,csak egy hatalmas palotát.Be akart menni az épületbe,de ekkor felébredt,mert az ébresztőórája reggel fél hatot jelzett.Lenyomta a gonosz vekkert,és egy ideig még mozdulatlanul feküdt.A különös álom nyugtalanította.Máskor is álmodott már,de még soha nem volt egyik sem ennyire intenzív.Mintha minden valóság lett volna.De nem tudott ezen sokáig rágódni,mert édesanyja lépett a szobába,hogy felkeltse.
-Ideje készülődni.-mondta,és lement a földszintre.
Lyselle kikászálódott az ágyból,és felöltözött.Örült,hogy végre nem az iskolai egyenruhát kell viselnie.Végigmustrálta a ruhatárát,már amit Kiko nem pakoltatott be vele,és egy indigókék farmerre,meg egy tölcsérujjú fehér felsőre esett a választása.A felső nagyon jól kiemelte a vállig érő kék haját,és halványbarna bőrét.
Megreggeliztek,majd édesanyja kikísérte az állomásra.A vonat pontban negyed hétkor indult.Az út több,mint kétórás volt,de Lyselle-t nem zavarta.Bekapcsolta a discman-ét,és hátradőlve a kényelmes ülésben,élvezte a mellette elszaladó tájat.Ahogy egyre északabbra értek,az addig távolinak tűnő hegyek,egyre jobban megnőttek.A táj egészen olyan volt,amilyennek Lyselle elképzelte.Mintha visszamentek volna évszázadokkal az időben.Aprócska hegyi falvak,sebes folyású folyók,és titokzatos erdők tarkították a tájat.Lyselle egész el volt csodálkozva,hiszen még nem volt alakalma látni Japánnak ezt az oldalát.Háromnegyed kilencre ért a vonat,a kisvárosba.Az állomáson már várt rá a nagynénje,és a férje.
-Hogy megnőttél!-lelkendezett az asszony.-Igazi szépség lettél.
Lyselle zavarba jött.-Ugyan már.Csak tizennyolc éves lettem.
-Ne szerénykedj!Tényleg gyönyörű vagy.-mondta a nagybátyja,és a kijárat felé terelte a lányt.
A parkolóban egy fekete terepjáróhoz léptek.Lyselle meg volt lepve,hiszen nem gondolta volna,hogy a rokonai ilyen modern gondolkodásuak.Nagybátyja észrevette az arckifejezését.
-Talán azt hitted,hogy lovaskocsival jövünk eléd?-kérdezte nevetve.
-Elnézést,csak....
-Azért mert papok vagyunk,még nem maradtunk le a világ dolgaival.-mondta a nagynénje mosolyogva.
A körübelül egy órás kocsiút kellemesen telt.Lyselle hamar megkedvelte anyja rokonait.A falu,a lány európai mércéjével mérve inkább kisvárosnak tűnt.A házak belesimultak a hegyoldaba.Az út pedig nyaktörő szerpentin volt.
-Hol a templom?-kérdezte Lyselle.
-A falu fölött,a hegyen.-adta meg a választ nagybátyja.Néhány perc múlva már meg is látta az épületet.Még a szája is tátva maradt a csodálkozástól.A templom hatalmas volt,a Lyselle által kunkorinak nevezett tetővel.A falai pirosak voltak,és ablakok helyett nádfonatos paravánok szolgáltak.A templom mellett helyezkedett el a lakóépületként szolgáló egyemeletes,gondozott kerttel rendelkező ház.
Lyselle kiszállt az autóból,és mélyeket lélegzett a friss levegőből.Úgy érezte,mintha visszament volna az időben.Rokonai mosolyogva nézték,a boldog mosolyú lányt.
-Gyere,megmutatom a szobádat.-mondta a néni.
A ház nagyon ízlésesen volt berendezve.Lyselle szobája az emeleten volt.Ablaka közvetlenül a templomra nézett.
-Miután láttam mennyire tetszik neked a templom,nem bántam meg,hogy ezt a szobát készítettem elő neked.
-Köszönöm.-felelte a lány.
-Csomagolj ki,és ha van kedved,a bácsikád körbevisz a környéken.-mondta az asszony.
-Az jó volna.
Lyselle,miután a nénikéje magára hagyta,egy ideig csak ült az ágy szélén,és az egész testét kitöltő különös érzést próbálta megfejteni.Olyan volt,mintha hazaérne.Mintha egész eddigi éltében ezt a helyet kereste volna.Megnyugodott,de valalmi izgalmas érzés még ott dolgozott a bensőjében.
Kicsomagolt,majd lement a földszintre,és a délutánt a városkában töltötte,meg az erdőt járva.
Estére kellőképpen elfáradt.Nagynénje finom vacsorája után,aludni tért.Illetve csak tért volna,mert amikor kilépett a szobájából nyíló fürdőből,egy fura érzés nyilallt a gyomrába.A szeme pedig egyenesen a szoba sarkában álló tükörre tapadt.Eddig is tudott a tárgy ottlétéről,hiszen látta,amikor előszőr lépett be,de most más volt.Ellenállhatatlanul vonzotta a tükör.Szinte önkívületben volt,ahogy odalépett elé,és kezét végighúzta a fekete fafelületen.Az ujjai nyomán írásjelek izzotak fel,amik eddig nem voltak láthatóak.Lyselle ijedten húzta vissza a kezét.Az ágy mellé rogyott,és alig kapott levegőt.Az önkívület megszünt,és most ijdetten nézett a tükörre,ahol a jelek továbbra is jelen voltak,igaz már nem izzottak.Nem volt egy félős lány,de ilyen különös dologgal még soha nem találkozott.Nem tudta meddig ült a földön,de lassacskán megnyugodott,lecsillapodtak cikázó gondolatai,és már nem tekintett félelemmel a tükörre.Inkább kíváncsisággal,ám a tükör elcsendesedett.Azaz eddig is csendben volt,de Lyselle lelkében,mintha madárcsicsergés hallatszott volna eddig.
Aznap éjjel újra a titkokzatos kertben volt.És megint mikor a palota felé indult,felébredt,bár most nem a vekker hangjára,hanem egy környékbeli kakas jóreggelt üdvözlésére.Felült az ágyben,és csak nézte a tükröt.Remélte,hogy csak álmodta rajta a jeleket,de amikor felkelt,és odalépett látta,hogy minden írásjel ott van rajta,aranyszínben pompázva.Lyselle annyit felismert,hogy régiek a jelek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
