Mondhattuk volna, hogy nem mi voltunk
De nem mondtuk, mert mi voltunk.
Vétettünk Isten előtt.
Ott lent majd örök szenvedés lesz kenyerünk.
Amint itt állok az akasztófám tövében
Nem gondoltam, hogy ennyi fájdalom elfér egy emberben.
Harcoltam az”igazságért”,
Az emberek kiirtásáért.
A kínzó eszközöm kereke lassan ballagott
Közben valahogy az igazságból az ’i’ lekopott.
Embereim száján csak 1 szó függött:
A szent inkvizíció!
Bűneinkre fátylat kérünk, vagy függönyt.
Miért nem szólt a civilizáció??!
Most jön ceremóniánk fénypontja:
Megyünk má’ a bitóra
Már csak egy maradt az utolsó kívánság
Mindenki kívánsága marhaság
Kívánunk toronyórát lánccal és csokit
Valami félőrült meg Masarattit
Kár, hogy ilyesmi még nem volt
Mi meg várhatnánk néhány generációt
És most fejünket a hurokba tesszük
Fájdalom már nincs
Életünk egy kincs
Volt
De most már csak függünk , függünk és függünk