A telihold f�nye

    Azt mondj�k, mikor telihold van, az �llatok „megbolondulnak” �s az emberek is hajlamosak kifordulni �nmagukb�l. Ilyenkor az ember megteheti azt is, amit m�skor nem mer.

     Egy l�ny is egy ilyen csod�ra v�rt, m�r �vek �ta. Est�nk�nt kint �lt az ablakban, �s csod�lta az �gboltot, k�z�j�k v�gyott. Hisz ott olyan nagy a nyugalom, ott nem ismerik a harc fogalm�t, ott nincs olyan, hogy kell, ott azt teszed, ami neked j�lesik. Ragyogsz, mint a t�bbi csillag, vagy elb�jsz, hogy gondolkozhass. Az �g mindig mosolyog, �s szem�vel f�nyt sug�roz szertesz�t, melengetve az emberek sz�v�t. De � m�gis legink�bb azt az id�szakot szerette a legjobban, mikor az esti s�t�ts�g hom�ly�t a r�gi korok hercegn�j�nek f�nye oszlatta sz�t. Ilyenkor �rezte a leveg�ben a vibr�l� var�zst, ami �tj�rta eg�sz l�ny�t, �s megborzongatta test�t. Nap mint nap az�rt rim�nkodott, hogy � is �t�lje a Hold csod�j�t. Elm�lked�s�ben egy k�nnycsepp zavarta meg. Lassan csorogott v�gig arc�n, nyugtat�n sim�tva orc�j�t, jelezve ezzel, engedje szabadon t�rsait is, majd �k elhozz�k a megnyugv�st. Egy darabig m�g dacolt, de v�g�l m�r nem b�rta lelke marcangol�s�t �s megadta mag�t. Ekkor egy f�nysug�r t�rt utat mag�nak az ablak �veg�n kereszt�l megvil�g�tva a cseppeket, s ezzel ez�st�s f�nyt k�lcs�n�zve nekik. Ugyanebben a pillanatban csak �pp m�s helyen, egy idegen fi� veszekedett egy h�z�ng� f�ri�val. B�r ha jobban megn�zz�k a k�pet, ink�bb csak a hiszt�rika kiab�lt, a sr�c meg csak t�ri hideg nyugalommal. Mikor m�r megunta a f�ls�rt� ord�toz�st, fogta mag�t, �s otthagyta a d�bbent l�nyt. M�r j� p�r utc�val arr�bb volt, mikor arc�r�l kezdett leolvadni a rideg �larc, �s helyet adott az �rzelmeknek. Hirtelen a d�h l�ngja lobbant fel szem�ben, �s megszapor�zta l�pteit. Nem figyelte, merre megy, csak ment, min�l messzebb att�l a helyt�l, ahol �lete egyik legnagyobb hib�j�t k�vette el. A gondolatra t�relmetlen�l t�rt bele rakonc�tlan hajf�rtjeibe. Erre majdnem elesett egy ki�ll� k�darabban, ezzel felh�vva figyelm�t egy f�nysug�rra, ami egy ablakra vet�lt. �rdekes csillog�sokra figyelt fel, amik vonzott�k tekintet�t, �s szem�t k�vetve eljutott az �h�tott �vegig. A k�vetkez� percben egy nyugodt, kiegyens�lyozottnak t�n� l�nyt pillantott meg a p�rk�nyon �lve. Mikor, m�g jobban megfigyelte az arcot, r�j�tt, mekkor�t t�vedett. Ez a l�ny s�r, igaz hangtalanul, de s�r. �szint�n, minden �lszents�g �s megj�tsz�s n�lk�l, a k�nnyek igazak, ak�r a f�jdalom maga. Egy l�gy szell� sugallat�ra a l�ny oldalra ford�totta a fej�t, �s megpillantotta az idegent. Szem�k �sszekapcsol�dott, �s olyan m�lys�geket t�rt fel, amikr�l tal�n nem is �lmodtak soha. Az egyik szemp�r d�bbenten n�zett a m�sikba, m�g az teljesen nyugodt maradt. A fi�t meglepte a m�sik tekintete, hisz abban annyi �rzelem volt jelen, �s v�vott harcot egym�ssal, hogy az m�g neki is a sz�v�be mart. Nem tudta elk�pzelni � , hogy b�rja ezt ki. Olyan �rz�s ker�tette hatalm�ba, ami m�g soha. Meg akarta v�deni ezt az angyalt, aki megmutatta neki, hogy nem mindenkiben lakozik �lszents�g, aki megtan�totta �t igaz�n �rezni. Csak egy pillant�s volt, de az mindent eld�nt�tt. Ezek ut�n minden este visszat�rt ide, hogy megcsod�lja a sz�ps�get, kinek term�szetes b�ja elrabolta  sz�v�t. Nem �rdekelte m�s v�lem�nye, csak az idegen l�ny k�t melegbarna szeme, melyekb�l mindig apr� gy�m�ntok hullnak al�, elt�nve a m�lyben. A l�nyt is rabul ejtette a fi�b�l �rad� er� �s magabiztoss�g. Nem tudta mi�rt, de �gy �rezte, mindig is ismerte. Mikor r�n�zett, tudta, mire gondol, �s �rezte, ami a sz�v�t nyomta. De � m�r nem tudott seg�teni, v�gleg �sszet�rt. Mikor elj�tt a k�vetkez� telihold, a fi� cselekv�sre sz�nta el mag�t, m�r nem el�gedett meg csak az �lommal, neki a val�s�g kellett. Aznap este, mikor �jra egym�s szemeibe n�ztek, a fi� kacsintott egyet, �s a l�ny fel� intett, majd els�t�lt. Az angyal nem tudta mi�rt, de k�vette �t, sz�ve azt s�gta, ha most menni hagyja, t�bbet nem l�tja viszont. � volt az � d�monja, akivel teljes volt, akinek jelenl�te megnyugtatta. �pp egy sik�torn�l tartott, ahova egy er�s k�z beh�zta, mire az ijedts�gt�l tork�n akadt a sikoly. Test�re er�s karok fon�dtak �v�n, �s apr� puszikat lehelt a nyak�ra nyugtat�sk�ppen. V�g�l az ellen�ll�s megsz�nt, �s �tadta mag�t a felh�tlen �r�mnek �s nyugalomnak, amit ebben az �lel�sben �rzett. A d�mon szembeford�totta mag�val, �s gyeng�d cs�kot adott a l�ny ajkaira, aki viszonozta azt. Mindent meg�rtett, �s �r�lt, hogy �gy alakultak a dolgok. Megkapta v�gre, amire annyira v�gyott, �s tudta, hogy ez a cs�k egy �letre sz�l.

    Hogy ezut�n mi t�rt�nt a p�rral , azt mindenki fant�zi�j�ra b�zom. Rem�lem egyszer ti is megtapasztalj�tok a Telihold F�nye hatalmas var�zs�t.