Szenvedély

Már hajnalodot mire felébredtem. Éreztem, ahogy teste gyengéden hozzám símül és védőn ölel magához. Óvatosan fordultam meg, csak hogy újra megnézhessem magamnak. Egy hajtincs lógott az arcába és halkan szinte szuszogva lélegzet. Olyan más volt így! Ártatlan és védtelen. Fájdalmas volt a felismerés, hogy hamarosan el kell válnunk, hogy a tegnap este csak egy szép álommá válik, ahogy kilépünk az ajtón. A tegnap este… Vajon elfogom tudni felejteni valamikor is? Nem! Ezt tudtam, éreztem minden zsigeremben, ezt soha nem fogom tudni elfelejteni. És nem is akarom! Ez előtt egy nappal még nem is gondoltam volna arra,hogy itt fogok kikötni, ha valaki régen ilyet állított volna biztos bolondnak bélyegeztem volna. Tegnap este…

Emlékszem milyen izgatottan készülődtem otthon, hogy végre a barátnőimmel lehetek és megünnepeljük a 18. szülinapom. Már a buszmegállóban vártak rám én meg vigyorogva szálltam le, hiszen az ablakból már rég észrevettem őket. A leszállást követően egymásnyakába ugrottunk és öleltük egymást, kiszorítva a levegőt egymásból. A körülöttünk állók hülyének néztek, ebben biztos vagyok. Lassan elindultunk és beszélgettünk mindenféle hülyeségről. Mikor a távolról megláttam azt a helyet valami furcsa várakozás ereszkedett rám, mintha tudtam volna, hogy valami történni fog.

Aztán beléptem azon az ajtón és szinte azonnal találkozott a tekintetünk. Rögtön megállapítottam, hogy semmit sem, változott az évek elteltével sem. Közben bolondoztam barátnőimmel és odaléptünk az asztalukhoz, mint kiderült ők is velünk fognak ünnepelni. Krisztiánnal egy darabig farkasszemet néztünk majd én ezt megelégelve, mosolyogva köszöntem neki. Mintha egy jég tört volna meg odajött hozzám magához ölelt adott két puszit és felköszöntött. Ő csak kiismerhetetlen tekintettel nézett bennünket.

Még gyerek volt az idő és, hogy oldódjon a hangulat valami italt rendeltünk és elmentünk csocsózni. Önfeledten vontuk el egymás figyelmét a labdáról, nevetve emlékeztünk vissza régen milyen jókat játszottunk. Közben Szöcske és Ő odajött és kihívta a győztest. Mi győztünk Anitával, a játék elkezdődött. De nem csak a „labdajáték” hanem a mi játékunk is. Hol labdát, hol pedig egymást kémleltük. Egymás ellen játszottunk és mintha valami egyesség bontakozott volna ki köztünk. Győztünk! El sem hittem, de tényleg győztünk, ezért Szöcskéjék meghívtak minket egy italra. Egyre jobban belemelegedtünk a beszélgetésbe, ezzel a levegő is egyre jobban izzott.

Táncolni hívott és én örömmel mentem, ez nem egy egyszerű tánc volt itt minden más értelmet nyert. „Minden valódi tánc őszinte erotika, a megismerést szolgálja, annak előszobája. A testi megismerésé…” –olvastam valahol. Milyen igaz! Mi már ismertük egymást, de csak felszínesen. Ez a tánc, amit mi lejtettünk sem volt más, mint erotika, előjátéka egy még izgalmasabb estének. Egy latinosabb szám ment, én szorosan hozzá simultam és csavargattam a csípőmet, néha elhúzódtam és kacéran pillantottam fel rá és önfeledten mosolyogtam. Nem játszottam meg magam, nem állt szándékomban elcsábítani csak incselkedtem, ahogy ő is. De ez a játék kezdett átcsapni valami mássá.

 A szám és a tánc előcsalogatott valami rég elfojtott szenvedélyt, ami egymás felé űzött bennünket. Éreztem minden egymás mozdulatában az elfojtott vágyat, a ki nem mondott érzéseket és szemében ott volt a csillapíthatatlan szenvedély, ami tűzként égette testem. Egy szenvedélyesebb résznél mikor egyik lábam csípőjén nyugodott és ölem szorosan simult az övéhez, és felsőtestünk szinte összenőtt találkozott pillantásunk ezzel megpecsételve sorsunk.

Csak néztük egymást és úgy táncoltunk tovább. Kéjesen és egyben kihívóan dőltem kicsit hátra kidomborítva felsőm, mire Ő szinte vadul rántott vissza, hogy aztán egy ragadozóhoz híven csapjon le ajkaimra. Vadul csókolt mégis egyszerre volt szenvedélyes és gyengéd. Tudtuk innen nincs menekvés! Amint elváltunk mélyen egymás szemébe néztünk, hogy biztosak legyünk döntésünkben és ez után már csak arra emlékszem, hogy egy szobában vagyunk, ahol csak mi létezünk.

 Ajkai érzéki táncot lejtettek testemen, kéjes nyögéseket űzve ki belőlem. Gyorsan szinte tépve szedte le rólam a ruhát, de éreztem bennük a törődést. Viszonoztam ezt a vadságot és én is türelmetlenül, szedtem le róla a ruhát. Közben lassan és alig hozzáérve bőréhez ajkaimmal végig csókoltam felső testét és egyik mellbimbóját élvezettel kaptam be és kezdtem el szopni, mintha csak csecsemő lennék. Kezem sem maradt tétlen és a nadrágja felé vette az irányt, míg nem megállapodtam egy kidudorodáson. Farmeron keresztül simogattam férfiasságát ezzel hasonló sóhajok törtek elő belőle, mint nem rég belőlem. Végül szinte eltaszított magától és gyengéden az ágyra lökött, hogy aztán ő is kövessen engem. Teljesen levetkőzött, miközben engem nézett. És végre megéreztem testét magamon, éreztem ajkait testemen, ahogy keze megismeri mindenegyes porcikám, és ajkai követik ezt az utat. Égtem, ahogy nem rég érzéseimet égettem a máglyán, követtem őket. És Ő is követett engem! Szenvedélyesen ismerkedtünk egymással, itt és most csak mi voltunk. Nem léteztek tabuk, elvárások, kíváncsi tekintettek csak mi és az örvény. Az örvény, ami elragadott és egy estére összeforrasztott bennünket. Ami eltörölt múltat és jövőt, csak a jelen volt, csak a most. Ebben az állapotban váltunk eggyé és éltük át a gyönyört. Fáradtan feküdtünk le egymás mellé és óvón vont magához. Tudtuk ennek nem lesz folytatása. Holnap ugyanazok leszünk, akik voltunk és ami nem rég jelen volt hamarosan múlté lesz. Ami nem rég valóság volt hamarosan álommá válik. Így aludtunk el! És most itt fekszek mellette és nézem, ahogy alszik, és figyelem, ahogy ébredezik. Újra csak nézzük egymást! Gyengéd csókot váltunk és elkezdünk készülődni. Mikor újra az ajtó előtt állunk tétován nézünk egymásra, itt a búcsúcsók ideje.

 Mondani szeretne valamit. De nem engedem. Megcsókolom és érzem, ahogy Ő is megremeg, ahogy nyelvével utat tör számba szerelmet ígérve. De nekünk csak egy éjszaka jutott. Nem több! Szeretlek Ádám, suttogom! És ki lépek az ajtón! Vissza a valóságba. Magam mögött hagyva életem nagy kihívását, örökre.