Rettegek, hogy egy napon felébredek a semmi közepén. Úgy, hogy semmim nem maradt az életemen kívül. Mintha egy gyönyörű álom véget ért volna… Visszatérek az olyan élethez melyben csak egy egyszerű lány vagyok, ahol ti nem vagytok. Félek, tudod? Rettenetesen félek. Összerogyok a hideg kőpadlón és a kezemet az arcomba temettem. Egy magányos könnycsepp legördült arcomon, de több nem. Visszafojtottam mint a szörnyű emlékeket.

Az árnyékban egy magas ezüst hajú férfi állt, a hideg, mindent látó szemekkel engem vizslatott. Én visszanéztem szelíd, zöld szemeimmel.

- Miért vagyok itt? – kérdeztem elhaló hangon. Nem felelt, csupán tovább méregetett. Egy nő minket figyelt a távolból. Mintha tudná miről is beszélünk. – Mi az a sors? – Kérdeztem újra Őt. – És mi az én szerepem? – A férfi lengette karba font kezeit. Oda jött hozzám, nagy tenyerét nekem nyújtotta. Belekapaszkodtam a segítő kézbe. Szinte még a mellkasáig sem értem, mégsem éreztem magam fenyegetve.

- Köszönettel tartozom neked, Eszter. – Tekintetét elfordította és a távolba meredt. – Tudom, hogy most azt mondod, nem tartozom semmivel, de ez nem így van. Valahol te is tudod. – Felnéztem rá. – Láthatatlan úton terelsz bennünket egy üldözött vad felé: hogy megtaláljuk önmagunkat. Ismerlek, még ha nem is tudom honnan, ez nem is fontos. De most már…azt hiszem örülök, hogy vagy. A sorsbábjaként vártam rá. Most azonban azt hiszem kezdünk kiszakadni a sors irányítása alól. Mintha valahol egész máshol élnénk, mi hárman. Azt hiszem mindennek te vagy az oka. Nem tudom mi vagy. Hogy miért vagy ilyen hatással az emberekre, a démonokra, angyalokra és szellemekre. De valami van benned, ami mindenkit jobbá tehet. Talán még engem is.

Átöleltem a derekát, mintha csak az apám lenne. Vagy a testvérem.

- Köszönök mindent, Leon. – A könnyek amik a torkomat mardosták, most előtörtek. – Ne haragudj, össze könnyeztem a ruhád. – szipogtam majd elengedtem. Közben a nő is odaért. Én megfogtam a kezét aztán a férfiét is. Fehér szárnyaimat kinyújtóztattam és körbe öleltem magunkat egy hatalmas kupolába…