-Milena, l�gy oly kedves �s nyergeld fel az �n lovamat is!
-Mi�rt, t�n lesz�radtak a kezeid? –k�rdezett vissza pimasz mosollyal Milena. Khelgar j�t�kosan �t�sre emelte a kez�t, mire h�ga nevetve b�jt el az egyik pokr�c m�g�, ami a nyergesben volt kiter�tve.
-Nem, csak otthagytam a v�rtemet a t�borban. A n�lk�l meg m�r �lni sem b�rok. –v�laszolta, majd t�vozott a nyergesb�l.
-Hiszi a piszi. –morogta az orra al� Milena, majd s�hajtva emelt le a polcr�l minden l��pol�shoz sz�ks�ges eszk�zt, amiket egy nyitott fedel� l�d�ba haj�tott bele. Megragadta a l�d�t, �s kis�t�lt vele a naps�t�tte udvarra. A legel�r�l m�r k�t l� ki lett k�tve az ist�ll� mell�, mind kett� az el�j�k ki tett sz�naf�z�rt k�stolgatt�k nagy �r�mmel. A lovak, csup�n p�r centivel voltak magasabbak az �tlagosn�l, j� fel�p�t�s�ek �s kifejezetten izmosak. Az egyik feh�r volt (szaknyelven sz�rke) a m�sik �jfekete. A k�t l� k�z�tt volt k�t embernek elegend� fordul�snyi hely, �s egy tiszta v�zzel teli v�d�r. Milena letette k�z�j�k a l�d�t, �s a k�t szivacsot beledobta a v�zbe. A k�t l� kit�r� �r�mmel fogadta �t, b�r a fekete sokkal nagyobb rajong�ssal n�zett gazd�j�ra.

-Hi�nyoztam neked Disedis? –k�rdezte megpaskolva kedvence puha orr�t. A l� horkantott, majd visszat�rt a sz�naev�shez. –Sz�val �t �rdekfesz�t�bb t�rsas�gnak tartod? Na j�, ez�rt most Persifalt fogom els�nek le�polni. –mondta megj�tszott s�rtetts�ggel a hangj�ban. Disedis r� emelte okosan csillog� szemeit, �s b�k�t�en megb�kte Milena kez�t. –Nem, nem �regl�ny, Persifal az els�. –azzal h�tat ford�tott szeretett lov�nak. Az m�g egy ideig pr�b�lkozott, h�tha megl�gy�tja kedves gazd�j�t egy-k�t v�llb�k�d�ssel, de mikor nem j�rt sikerrel nem t�r�d�m m�don �jb�l ev�snek l�tott. Ek�zben Milena gyakorlott mozdulatsorral letiszt�totta b�tyja h�tas�t. El�gedetten v�gigm�rte a lovat, �s mell� f�lrebillentette a fej�t is. Persifal m�g s�rt�l koszosan is sz�p l� volt, de tiszt�n m�g szemet gy�ny�rk�dtet�bb l�tv�nyt ny�jtott. �tment a m�sik oldal�ra, ahova ki voltak k�sz�tve a szersz�mok. R�tett a l�ra egy k�k pokr�cot, majd r�er�s�tette a nyerget is. A kant�rt nem tette fel, ink�bb k�t�f�ken hagyta a lovat, mivel kant�rban nem igaz�n tudott volna enni. Miut�n v�gzett b�tyja lov�val elism�telte ugyanezt a saj�tj�val is. Le�polta, �s felnyergelte. Kiss� agg�dni kezdett az utaz�ssal kapcsolatban, mivel Disedis nagyon virgonc kedv�ben volt, neki pedig semmi kedve nem volt most a boh�ckod�shoz. �ppen ezen gondolkodott, mik�zben visszacipelte az ist�ll�ba a l��pol� eszk�z�ket. Mire vissza�rt a lovakhoz, elkeseredetten vette tudom�sul, hogy annyira f�radt, hogy nem jut esz�be semmi haszn�lhat� �tlet. V�g�l �gy d�nt�tt nem aggodalmaskodik tov�bb, vagy siker�l uralma al� vonni a lovat, vagy nem.

Sz�rakozottan futatta v�gig kez�t a k�zzel k�sz�tett barna b�rnyergen. Ugyan abb�l az anyagb�l k�sz�lt, mint a hozz� ill� kant�r. Persifal nyerge �s kant�ra ugyanilyen szab�s� volt, csak nem s�t�tbarna volt a b�r sz�ne, hanem fak�. Mindk�t l�nak, az apjuk k�sz�tette a szersz�mokat. Milena elszomorodott, mikor esz�be jutott apja, aki 5 �ve halt meg. Sosem voltak k�l�n�sebben j�ban, minden apr�s�gon elkezdtek vitatkozni, de szerett�k egym�st. Most, hogy elment, Milena sz�gyellte mag�t azok miatt a vit�k miatt. Tal�n ez�rt ragaszkodott annyira a b�tyj�hoz, mert f�lt, hogy �t is elvesz�ti. �desanyja m�r 5 �ves kor�ban elt�vozott, �gy m�r csak Khelgar volt az egyetlen, akit szerethetett.
-K�szi sz�pen h�gi! –riasztotta fel t�preng�s�b�l Milenat b�tyja ki�lt�sa. Mag�ra er�ltetett egy mosolyt majd integetett a t�bor fel�l �rkez� b�tyj�nak.
-Sz�vesen. �gy is �r�mest �polok lovakat. –mondta mik�zben Disedis kant�rj��rt ny�lt. Eloldotta a vezet�ket mellyel kik�t�tte �t az oszlophoz, majd igyekezett a l� fej�t beleer�ltetni a kant�rba.

-Disedis k�rlek, ne most! -Milena hangja hisztiss� kezdett v�lni. Im�dta csik� kora �ta Disedist, de gy�l�lte benne, hogy rakonc�tlan l� volt. Csak ritka alkalmakkor lehetett laz�tani rajta lovagl�s k�zben. �s Milena m�g mindig nem pihente ki mag�t. Sz�gyellte mag�t a gondolatra, de f�lt most fel�lni lov�ra. Disedis j� l� volt, s�t, az egyik legjobb Tened tartom�ny�ban, de Milena nem volt profi lovas. �getni tudott, de v�gtat�sra csak ritk�n adta a fej�t. Csak nagyon ritka alkalmakkor volt hajland� beugratni lov�t v�gt�ba, mert �lland�an rettegett, hogy nem b�rja majd megf�kezni. Disedis v�g�l engedett gazd�ja k�ny�rg�s�nek, �s nem r�ngatta fej�t. M�g j� n�h�ny perc eltelt azzal, hogy a zabl�t is bevette sz�j�ba, de v�g�l Milena aratott sikert. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, majd tekintete r�t�vedt agg�d� b�tyja tekintet�re.
-Lovagolj ma Persifalon. � nyugodt l�, pihenhetsz rajta. �gy l�tom Disedis nagyon rakonc�tlan kedv�ben van. -h�ga szeme meghatottan csillogott, de v�g�l megr�zta fej�t.
-Az �n lovam, nekem kell rajta lovagolnod. R�ad�sul te tal�n m�g rosszabb lovas vagy mint �n. -n�zett bocs�natk�r�en b�tyj�ra. Az legyintett, hogy tudja j�l. -De seg�thetsz felsz�llni r�. -Khelgar gyorsan visszak�t�tte vezet�sz�rra Persifalt, majd h�ga seg�ts�g�re sietett. Milena egy�ltal�n nem volt magas, alig volt 165 cm. �gy mindig valaki seg�ts�g�re szorult, ha fel szeretett volna sz�llni egy magasabb l�ra. �tdobta a sz�rat Disedis nyak�n �s szorosan megragadta, m�g Khelgar odasietett hozz�. Milena behajl�totta bal t�rd�t, amit Khelgar megfogott, �s feltolta a l�nyt a nyeregbe. T�bbsz�r is �jra kellett pr�b�lkozniuk, mivel Disedisnek esze �g�ban sem volt lovast vinni a h�t�n, �gy mindig oldalra t�ncolt p�r l�p�snyit. V�g�l mikor m�r Milena nyeregben volt, �gy t�nt bele nyugszik sors�ba. Milena mag�ra r�ngatta lovagl� keszty�j�t, �s v�rta m�g b�tyja is felkapaszkodik lov�ra. Khelgar l�p�sben elindult Persifallal, majd miut�n elhaladt Disedis h�ta m�g�tt Milena is megind�totta lov�t. A fekete paripa mutogatta mag�t a b�cs�z�k el�tt, magasra emelt pat�val l�pkedett, fej�t dob�lta. Lovas�nak felett�bb meggy�lt vele a baja. Folyton be akart ugrani v�gt�ba, hogy megmutassa milyen j� l�.  Khelgar agg�dva figyelte k�szk�d� h�g�t.
-Nyugi, hamarosan kiker�l�nk a l�t�k�r�kb�l. Disedis majd lenyugszik a f�k biztons�got ny�jt� sokas�g�ban.
-Rem�lem. -felelte Milena. Homloka gy�ngy�z�tt az izzads�gt�l. Olyan er�sen h�zta maga fel� a kant�rt, hogy a v�lla is belef�jdult. Szerette a lovakat, �s lovagolni is szeretett. Nyugodt lovakon. Azonban Disedis az �v� volt, m�g apja aj�nd�kozta neki. Im�dta �t, �s a l� is �t. Rem�nyei szerint legal�bbis. De ez a szeretett l� kem�ny kez� lovast ig�nyelt, ha nem dobta le Milenat 20-szor a h�t�r�l, egyszer sem. Milena sokszor f�lt r��lni, �s tal�n ez�rt is volt m�g ink�bb neh�z a lovon fenn maradni. Az ut�bbi 3 h�napban pedig ki sem mozdult j�form�n a k�rh�zb�l. Teljesen elszokott Disedis vad st�lus�t�l. Szerencs�re azonban Khelgarnak igaza volt, amint be�rtek az erd� j�t�kony s�t�ts�g�be, a l� l�ptei megny�ltak, laz�n �s k�nyelmesen l�pkedett a b�k�s term�szet� Persifal mellett. Milena enyh�n remeg� k�zzel megpaskolta lova nyak�t, �s dics�r� szavakat suttogott a f�l�ben. Disedis el�gedetten felnyihogott. Khelgar cs�ndesen n�zte h�g�t. Barna b�r csizm�t hordott �s b�zs sz�n� lovagl�nadr�got. Khelgar figyelm�t nem ker�lte el, hogy ez a vil�gos sz�n� nadr�g mennyire el�ny�sen �ll h�g�n. Kiemelte hossz� combj�nak �v�t. Feh�r, lenge bl�zt viselt, �s barna lovagl� keszty�t. Milena nem volt egy sz�ps�g kir�lyn�. Egy �tlagos, sz�p l�ny volt. K�z�ptermet�, de csinos. Arca naivit�sr�l �rulkodott, ajkai halv�ny sz�n�ek voltak. A friss leveg�nek k�sz�nhet�en kev�sb� volt s�padt feh�r az arca, valamivel eg�szs�gesebb sz�nt �lt�tt. Haja v�kony sz�l� volt, a fejb�r k�zel�ben egyenes, m�g a v�ge hull�mos. Nem volt igaz�n semmi form�ja, de ett�l f�ggetlen�l eg�sz j�l �llt neki. Szem�ld�ke sz�p �ves volt, azonban az, ami k�l�nlegesebb� tette Milenat, az nem a ruh�zata, alkata, arca, vagy �ppen a haja volt. Hanem a szeme. Hossz�, s�r� barna szempill�ja volt, �s fekete keretbe foglalt k�l�n�s s�rga szeme. Nem olyan barn�s, z�ldes s�rga. Ez igazi s�rga sz�n volt. Nem volt benne semmi m�s sz�n, csak az olvasztott aranyhoz hasonl�. Sokan boszork�nynak titul�lt�k �t eme szemek miatt, amelyekkel olyan komolyan, �s len�z�en tudott n�zni. N�ha maga Khelgar is megijedt ezeknek a szemeknek pillant�s�t�l.
-Mit n�zel ilyen elm�ly�lten? –k�rdezte Milena zavartan mikor megl�tta b�tyja fix�roz� tekintet�t.
-T�ged. Nem is vagy m�r olyan kisl�ny. –kacsintott, majd elind�totta �get�sbe lov�t. Disedis mag�t�l k�vette, nem v�rta meg lovasa b�ztat�s�t.
-Ezt meg, hogy �rted?
-�gy, ahogy mondtam. –mondta titokzatosan Khelgar. Milena k�v�ncsis�gt�l megfesz�lt testtel s�rgette lov�t, hogy mihamarabb be�rje b�tyj�t, �s az arc�t tanulm�nyozhassa.
-Eddig mindig azt mondtad, hogy olyan vagyok k�ls�leg, ak�r egy gyermek. Akkor most mi�rt v�ltozott meg a v�lem�nyed? –k�rdezte csicserg� hangon.
-Ki mondta, hogy k�ls�leg �rtettem?
-Mert bels�leg m�r kicsi korom �ta nem vagyok gyerekes. –mondta szem�t forgatva a l�ny. Khelgar pimaszul elmosolyodott.
-Nagyon t�vedsz h�gi. Agyilag m�g egy �t�ves is megel�z. –mondta a mondat v�g�t elhadarva Khelgar, mivel gyorsan le kellett buknia Milena �t�s�t�l.
-Na meg�llj te…te…te… -egyszer�en nem tal�lta a szavakat, pedig tudta j�l, hogy b�tyja csak viccel�dik vele. V�g�l f�jt egy nagyot �s pr�b�lt �gy tenni, mintha nem l�tn� b�tyja �rtatlan tekintet�t.
-Na, ne haragudj! Tudod milyen l�k�tt b�ty�d van. –Milena pr�b�lta mag�t tartani, de mikor r�pillantott b�tyj�ra kit�rt bel�le a nevet�s.
-J�, j� megbocs�tva! Csak ne n�zz r�m �gy! –mikor b�tyja �jra fel�lt�tte szok�sos arckifejez�s�t, Milena fel� fordult. –Sz�val? Hogy �rtetted?
-Nem adod fel igaz? –k�rdezte elkeseredetten. H�ga kiny�jtotta a nyelv�t, de szavakkal nem v�laszolt. –Csup�n arra c�loztam, hogy igaz�n csinos l�ny lett bel�led. Hihetetlen, hogy az �n h�gom �gy n�z ki.
-H�t, val�ban meglep�, hogy nem �r�k�ltem azt a cs�fs�got, ami a te arcodon is �rr� lett. –mondta Milena elgondolkod� arcot v�gva, �s most neki kellett elhajolnia egy pofon el�l. Nem mondott semmit b�tyja meg�llap�t�s�ra, mivel zavarba j�tt t�le. Tudta, hogy Khelgar mire pr�b�l burkoltan c�lozgatni. Lassan bet�lti a 18. �let�v�t. �s akkor majd tolongani fognak a k�r�k a k�sz�b�n. B�r Milena nem volt egy n�pszer� l�ny, de k�nnyed�n sz�t �rtett a fi�kkal. Apja �s b�tyja nevelte, �gy k�pben volt az er�sebbik nem �rdekl�d�si k�reivel. Tudta j�l, hogy mi az a viselked�s amit d�jaznak, �s mi az, amit nem. Vette a po�nokat, nem vette mag�ra a s�rt�seket. K�pes volt saj�t mag�t kinevetni. �s ezt szerett�k benne a fi�k. A szebbik nem Tened v�ros�ban �l� egyedei nem voltak oda Milen��rt. Ennek t�bb oka is volt. Az egyik term�szetesen a fi�kkal �polt haveri kapcsolata, a m�sik pedig, hogy nem t�r�d�tt k�l�n�sebben a ruh�ival. Nem festette ki mag�t, nem �lt�zk�d�tt pont �gy, mint a t�bbiek, �s mert a haj�val sem probl�m�zott olyan sokat. Mindig is z�rk�zottabb volt a t�bbi l�nyn�l, nem b�rta mag�t annyira elengedni �s sz�rakozni sem szeretett k�l�n�sebben. Sosem tudta mi�rt, de fels�bbrend�nek �rezte mag�t a t�bbiekn�l. Tal�n mert okosabb volt n�luk? Tal�n mert kult�r�ltabb? Vagy tal�n az�rt mert… Rengeteg �tlete volt, hogy mi�rt �rezte �gy mag�t, de egyiket sem �rezte igazi oknak. Egyszer�en elfogadta, hogy �gy �rez. Egy sz�, mint sz�z, Milena a l�nyok k�r�ben nem volt sikeres, de a f�rfiak, fi�k kedvelt�k. J� bar�tnak ugyan jobban, de  sokszor �rezte �gy, hogy nem csak mint egy havert n�zik. Sokkal t�bbnek. �s tudta j�l, hogy b�tyj�nak igaza van. Ez alatt a h�rom h�nap alatt sokkal t�bbet fejl�d�tt mind testileg, mind lelkileg, mint eg�sz �let�ben eddig �sszesen. Kiss� megizmosodott a sok munk�nak k�sz�nhet�en, arca komolyabb lett, de ann�l vonz�bb. Kim�rtebb lett, tekintet�b�l elt�nt a kisl�nyos pajkoss�g.
-Nyugi, tudod, hogy csak egy j�ra val� f�rfinek foglak odaengedni. –mondta b�ztat� mosoly k�s�ret�ben. De Milena csak m�g jobban elkeseredett. Sz�val a b�tyja hozz�adn� �t egy vadidegen f�rfihez is, ha j�nak tartan�. M�g akkor is, ha � nem szeretn�, s�t m�g csak nem is kedveln�.

-Valami baj van? -k�rdezte agg�d�an Khelgar.
-Nem, semmi. -r�zta a fej�t Milena er�ltetett mosollyal. N�zte a b�tyj�t, aki megnyugodva ford�totta tekintet�t lova f�lei k�z�tt az �tra. H�g�b�l egy alig hallhat� keserves s�haj szakadt ki, de Khelgar nem hallotta meg. Milena szem�be k�nnyek sz�ktek, �s er�sen a m�sik oldalra n�zett hom�lyos pillant�ssal szeml�lve a magas, d�s lomb� gy�m�lcsf�kat, melyek oly jellemz�ek voltak Tenedet k�r�lvev� erd�re. De most nem tudta �rt�kelni ezeknek a f�knak sz�ps�g�t. A lelk�ben d�l� f�jdalom eltorz�totta l�tv�nyukat. Kifacsartnak l�tta �ket, �s m�snak, mint eml�keiben �lt. Olyannak, mint a b�tyj�t ebben a pillanatban. Az � b�tyja nem ilyen volt! Figyelmesebb, �s kedvesebb! Nem ilyen mesterk�lt, �s er�ltetetten vid�m. Az eml�keiben �l� b�ty r�ges-r�gen �szre vette volna, hogy valami b�ntja a sz�v�t. V�g�l mosolyt er�ltetett mag�ra, �s b�tyja fel� fordult.
-Mit gondolsz, Joanna m�g mindig kit�r� �r�mmel, fog fogadni? Vagy tal�lt mag�nak valaki m�st helyetted?
-Nem tudom mir�l besz�lsz… -kacsintott Khelgar, majd der�sen h�r�totta el h�ga z�poroz� k�rd�seit, melyek mag�n�lete ir�nt �rdekl�dtek…