-S�rg�s eset! Milena n�v�r k�rem j�jj�n gyorsan! -has�tott a k�rh�z �porodott leveg�j�be egy er�teljes f�rfi hangja. H�v�sra egy fiatal n� jelent meg az egyik beteg szoba ajtaj�ban. Nem lehetett t�bb 17-n�l.
-Mi t�rt�nt hadnagy? -k�rdezte kedves hangj�n.
-A fiam! Az ostoba ut�nam j�tt, �s eltal�lta egy t�zes l�ved�k. K�rem mentse meg! A feles�gemet m�r elvesz�tettem, nem akarom �t is! -n�zett k�ny�rg�n az ifj� l�nyra. � lehajolt a fi� ernyedt test�hez, �s megvizsg�lta has�n �ktelenked� seb�t. Egy ideig hallgatott, majd intett k�t m�sik n�v�rnek, akik odasiettek �s felemelt�k a fi� test�t.
-Megtesz�nk mindent, amit csak tudunk. �s m�g ne �rja le a feles�g�t hadnagy. Csup�n k�m�ban fekszik, nem halt m�g meg. -jegyezte meg fej�vel egy feh�r arc� n� fel� intve, aki hely h�j�n a folyos�n volt elhelyezve.
-K�rem n�v�r maga foglalkozzon a fiammal! A feles�gemet nem �n l�tta el, biztosan ez�rt ilyen az �llapota. A fiamon csak maga seg�thet! -emelte fel hangj�t a k�ts�gbe esett f�rfi.
-Nem csak az �n fi�nak van sz�ks�ge ell�t�sra uram! H�bor� van, ez pedig egy k�rh�z. K�teless�gem a t�bbi betegnek ugyan annyi �pol�st biztos�tani, mint egy hadnagy fi�nak! A parancsnoka �gy szint�n itt fekszik, �n m�gis azt k�ri, hogy a fi�val foglalkozzam? Ez nem �nz�s? A t�bbi n�v�r ugyan olyan kik�pz�st kapott, mint �n. R�juk is r�b�zhatja a fi�t. Most menjen. Van id�m, �gy ell�tom a fi�t. De, ha az egyik betegemnek sz�ks�ge lesz r�m, m�sra hagyom a munka v�g�t. -n�zett metsz�en a f�rfire a l�ny. Az nem b�rta �llni a tekintetet, �gy szemles�tve �llt a n�la k�tszer fiatalabb l�ny el�tt.
-Meg�rtem. �s k�sz�n�m. -mondta megt�rten. Megfordult �s energia pusk�j�t k�zbe fogva indult kifel� a k�rh�z kapuj�n. A l�ny megb�nta el�bbi durva besz�d�t, �s a f�rfi v�ll�ra helyezte kez�t.
-Bocs�sson meg az el�bbi besz�dem�rt uram. De tudja nagy a felel�ss�g, nap mint nap halnak meg emberek a szemem l�tt�ra. Fesz�lt vagyok, mint mindenki m�s. Igaz�b�l k�sz�nettel k�ne tartoznom �nnek, �s az �sszes t�bbi katon�nak is. �n�k tartj�k a frontot, �let�ket �ldozva m�g olyan emberek�rt is, akiket nem is ismernek. Term�szetesen t�r�d�m a fi�val, �s a feles�ge k�nyelm��rt is megteszek mindent. -hajtotta meg fej�t Milena a f�rfi el�tt. Egy k�z csusszant �lla al�, felemelve fej�t. Engedett a k�znek, �gy belepillanthatott a hadnagy barna szem�be.
-Te egy csod�latos l�ny vagy Milena. -mondta elhagyva a formas�goknak megfelel� �n�z�st. -Egy igazi angyal. Sajn�lom, hogy ilyen fiatalon �t kell �lned az �let adta neh�zs�geket. Te nem ezt �rdemled! Neked a v�lgyben lenne a helyed a t�bbi n� �s gyermek mellett, ahova nem �r el a h�bor� szele. Nem pedig itt, ebben a k�rh�znak nevezett lebujban. Nem k�ne 17 �vesen l�tnod az emberi muland�s�got. De te m�gis itt vagy, mert k�ptelen vagy elszakadni a b�ty�dt�l. Helytelen�l cselekszel. Tudod, hogy Khelgar sem �r�l neki, hogy miatta �lsz �t ilyen sz�rny�s�geket. L�sd el m�ra a betegeidet, �s menek�lj el! K�rlek! A b�ty�d is ezt akarja! -a f�rfi szem�b�l s�t�tt a kedvess�g, �s az aggodalom. A le�ny b�tyja az �rmestere volt, j� bar�tja �s tudta j�l mennyire agg�dik a h�g��rt. A l�ny egzotikus s�rga szemei els�t�t�ltek, mikor a f�rfi megeml�tette b�tyj�t.
-Szeretem a b�ty�mat, �s sohasem fogok t�le elszakadni! Itt maradok! Nem fogok gy�v�n elmenek�lni! -b�szk�n felszegte fej�t, ez�ltal kir�ntva �ll�t a f�rfi mark�b�l. Az szomor�an n�zett r�.
-Az �n feles�gem is ezt mondta, ahogy a fiam is. �s n�zd meg, mi lett vel�k! Itt fekszenek mindketten, az egyik k�m�ban, a m�sik hal�los s�r�l�ssel! Azt hiszed, hogy a b�ty�d ezt a f�jdalmat szeretn� �t�lni, mint �n? Mert �n k�tlem! -n�zett r� kem�nyen, pusk�j�t idegess�g�ben er�sebben szor�tva.
-�s, ha a b�ty�m megsebes�l? �n belehaln�k sz�gyenbe �s a f�jdalomba, ha megtudn�m, hogy m�g �n a vesz�lyekt�l mentes v�lgyben cs�cs�l�k, addig � tal�n... -a l�ny szemeibe k�nny sz�k�tt a gondolatt�l, majd megfordult �s elszaladt, mag�ra hagyva a katon�t. Beszaladt a f�rd�nek kialak�tott szob�ba, �s megmosta t�bbsz�r is arc�t, mire szem�n m�r nem lehetett �szre venni a s�r�st. Pihegve szedte rendbe l�gybarna haj�t. Miut�n �jra felt�zte, kil�pett a mosd�b�l, �s gyors l�ptekkel indult megkeresni a hadnagy gyermek�t. Hamar r�akadt, mivel csak p�r olyan szoba volt, ahova bef�rhetett m�g egy beteg. T�bb n�v�r is ott s�rg�l�d�tt m�r k�r�l�tte, de Milena meglepet�s�re egyik�k sem ny�lt hozz� a seb�hez.
-Meg vagytok hibbanva? -csattant fel idegesen. Hajnali 3-kor kelt, m�r 20 s�lyos s�r�ltet ell�tott, �s 3-at el is temetett ezekb�l. Ny�g�s volt �s f�radt, semmire nem v�gyott jobban, mint egy pihentet� alv�sra �s a b�tyja er�s �lel�s�re. -A gyermek sebe s�lyos; r�ad�sul k�ztudott, hogy a hadnagy gyermeke gyeng�lked�fajta, egy n�tha is leveri a l�b�r�l! Mi�rt nem l�ttatok neki kitiszt�tani a sebet? -k�rdezte. B�r � volt a legfiatalabb �pol�n� a k�rh�zban, m�gis �t �vezte a legnagyobb tisztelet. A betegek rajongtak �rte, mert er�t adott nekik a l�ny b�ztat� szava, kedvess�ge, �s egy�tt�rz�se. Nem volt egy beteg sem aki ne szerette volna Milenat.
-Mi neki fogtunk volna, de... -az egyik l�ny les�t�tte szem�t �s nem folytatta. Milena r�juk n�zett. Nem �rtett semmit sem.
-De?
-M�r menthetetlen. Alig ver a pulzusa, l�gz�se szakadozott. Semmi es�lye a t�l�l�sre. -felelte egy 20-as �veinek k�zep�n j�r� n�. Milena szeme elkerekedett.
-Ti nevezitek magatokat �pol�n�nek? M�g nem halt meg! �s, ha rajtam m�lik nem is fog! -l�kte f�lre a n�ket Milena, �s a fi�ra n�zett. Er�sen verejt�kezett, lihegett, v�lhet�leg l�z�lma volt. H�rg�tt leveg�v�tel k�zben. A l�ny m�ly leveg�t vett, majd neki l�tott megmenteni a fi� �let�t.

*

-T�nyleg megmentetted! -�multak el mindannyian h�romnegyed �ra hossza m�lva. Milena remegve a kimer�lts�gt�l n�zett r�juk.
-�n megmondtam. -felelte mag�ra er�ltetve egy mosolyt.
-Milena! Merre vagy? -Milena arca felragyogott a hang hallat�n. Elmondta, hogy m�g mit tegyenek a sebes�lttel, majd l�lek szakadva rohant a h�vogat� hang ir�ny�ba. Mikor felismerte b�tyja hatalmas termet�t boldogan megpr�b�lta �t�lelni b�tyj�t. Azonban nem j�rt sikerrel, mert b�tyja m�g miel�tt el�rte volna �t, megragadta �s megp�rgette a leveg�ben.
-Na, tegy�l leee!!! -k�ny�rg�tt nevetve a l�ny. B�tyja azonban h�na al� csapva kicaplatott vele a k�rh�zb�l.

-Most minek hozt�l ki? -k�rdezte, mik�zben kih�mozta mag�t b�tyja er�s �lel�s�b�l.
-Nem t�l sz�p dolog, hogy a sok haldokl� k�z�tt �lelgetlek t�ged. -n�zett szeretettel h�g�ra Khelgar.
-T�rt�nt valami �rdemleges a fronton? -k�rdezte agg�dva a l�ny. Khelgar megr�zta fej�t.
-Nem. Tov�bbra is tart az �ll�h�bor�. -Khelgar hangja keser� volt. –Am�g a k�t orsz�g ura ki nem b�k�l egym�ssal, addig ez �gy is marad. De sem a tenediek, sem a rildiek nem azok az enged�keny fajt�k.

-�gy a h�bor� sok�ig tart majd. –szomorodott el Milena.

-Amint a rildiek megadj�k magukat, v�ge lesz ennek az ostoba visz�lynak is.
-Mi�rt pont a rildieknek kell megadniuk magukat? Mi�rt nem mi tessz�k? –k�rdezte Milena t�prengve. Gy�l�lte ezt a h�bor�t, �gy ahogy volt. Ami�rt a b�tyj�t besorozt�k, ami�rt el kellett hagynia Tened b�k�s, nyugodt v�ros�t, �s ami�rt ebben az 1 h�t alatt �sszet�kolt k�rh�zban kell rostokolnia. Mert b�r hihetetlen�l tehets�ges volt, m�g sem szeretett gy�gy�tani. Legal�bbis nem ilyen helyen. Nem olyan helyen, ahol haldokl�k vannak, �s ahol t�nyleg minden az � kez�ben van. Sokkal jobban szeretett volna egy v�ros gy�gy�t�ja lenni. Nem pedig egy hegy l�b�n�l �sszekapart k�rh�z „f�n�v�re” lenni. S�t, nagyon gy�gy�t� sem szeretett volna lenni. Az�rt lett az, mert ez volt �desapja k�r�se, m�g mikor �lt. Nem szerette azt a nyom�st ami r�nehezedett a k�rh�zban. Ha meghalt az egyik katona akit � l�tott el, r�gt�n bel�mart a b�ntudat, hogy biztosan rosszul �polta. De k�teless�g�nek �rezte, hogy ha m�r tud gy�gy�tani, akkor megtegye. �s persze ez volt az egyetlen lehet�s�g arra, hogy im�dott b�tyja mellett maradhasson. Azonban ez a szeretett b�ty, most felfortyant.
-Hogy mi lobogtassuk meg a feh�r z�szl�t? Milena meg vagy h�zatva? –k�rdezte hitetlenked� tekintettel az ifj� f�rfi.
-Mi�rt? Mi kezdt�k a h�bor�t nem? –k�rdezte makacsul. Ez egy olyan t�ma volt, amiben nem �rtett egyet a b�tyj�val. Tal�n ez volt az egyetlen. Khelgar mindig is az er�szakos megold�sok mellett voksolt, �s �r�mest vett r�szt a h�bor�ban, mert ezt tartotta helyesnek.  Ellenben Milena, aki k�nyvek f�l�tt t�lt�tte �let�nek t�bb mint fel�t, �s aki er�sen tanulm�nyozta m�s szigetek korm�ny�t, sokkal jobban hitt a feh�r asztalos megold�sokban. �r�kon �t k�pes lett volna err�l veszekedni a b�tyj�val, de hi�ba. Egyik�k sem tudta soha meggy�zni a m�sikat. Mindketten er�sen lec�vekelt�k magukat a saj�t elk�pzel�s�k mell�.
-Igen, de jogosan! Rild helytart�ja nem hajland� �tadni a tr�nt Tened ur�nak! Term�szetes, hogy h�bor�t ind�tottunk ellen�k! S�t, �k is k�ldtek had�zenetet. Ha lehet hinni a d�tumnak, akkor ugyanaznap k�ldt�nk hadi�zenetet egym�snak.
-Mi�rt nem lehet ezt �ssze�lve megbesz�lni?
-Mi�rt? Mert az a rildi kis senkih�zi megtagadja a Nodun kontinens uralkod�j�t�l a tr�nt. Ha �tadja a hely�t, akkor tal�n maradhatott volna Rild korm�nyz�ja, de nem! Neki eg�sz Rild kell! –Khelgar l�that�an t�nyleg d�h�s volt, Milena pedig m�r kezdte b�nni, hogy folytatta a t�m�t.
-Milena n�v�r! Azonnal j�jj�n! A hadnagy feles�ge mag�hoz t�rt! –Milena k�t okb�l is meg�r�lt ennek a hangnak. Egy r�szt mert f�lbeszak�totta b�tyja eszme futtat�s�t, m�sr�szr�l pedig a tartalm�nak �r�lt meg.
-Gyer�nk, szaladj! Sz�lj a hadnagynak! –ki�ltott m�g vissza v�lla f�l�tt Milena b�tyj�nak. Beviharzott a k�rh�zba, ahol r�gt�n lelass�totta l�pteit, nehogy megzavarja a betegek nyugalm�t. Nem b�rt elfojtani egy keser� fintort, mikor orr�t megcsapta a k�dszer �s m�s k�rh�zba ill� gy�gyszer jellegzetes szaga. Azonban meleg mosoly ter�lt sz�t arc�n, mikor megl�tta a hadnagy feles�g�nek s�padt, m�gis eleven arc�t.
-Hogy van Sandra? Rem�lem j�l �rzi mag�t. –guggolt le mell�. A n� pislogva n�zett r�.
-Hol van a csal�dom? –k�rdezte sz�ntelen hangon. Milena mag�ban �tkoz�dott. Ez�rt gy�l�lte m�g a k�rh�zban val� munk�t. Megmondani a csal�dtagoknak, bar�toknak, szerelmeknek, hogy az akit keresnek s�lyosan sebes�ltek, vagy ak�r meg is haltak m�r. Egy k�m�b�l felkelt n�nek pedig m�g nehezebb egy ilyen h�rt elviselni. Milena mindenesetre �gy gondolta.
-A f�rjed hamarosan itt lesz. –szor�totta meg b�tor�t�an a n� kez�t rem�lve, hogy f�rje j�vetele eltereli figyelm�t a fi�r�l. De Milena �rintetlen, fiatal l�nyk�nt nem tudhatta mit is jelent any�nak lenni. Anyja m�r fiatal kor�ban meghalt, �gy fogalma sem lehetett r�la, hogy egy any�nak a gyermeke, mindenn�l fontosabb.
-�s a fiam? –k�rdezte elkapva a l�ny kez�t. Milenat kiverte a v�z. Most m�gis mit mondjon? Tudott � hazudni, k�ztudott volt r�la, hogy gyerek kor�ban m�st sem tett, mint hazudozott. Azonban mindig is �rettebb gondolkod�s� volt a t�bbi vele egykor�n�l, �s a k�rh�zban m�g ink�bb meg kellett komolyodnia. �s tudta j�l, hogy most a kegyes hazugs�g is kegyetlen dolog lenne.
-A fiad…
-Sandra! Istenem de j� t�ged �bren l�tni! –�lelte �t feles�g�t Tyred hadnagy. � mosolyogva vissza�lelte, majd neki szegezte azt a k�rd�st, amit el�bb az ifj� �pol�nak tett fel.
-23-as szoba. –mondta Milena, majd gyorsan elsietett; b�tyj�val az oldal�n.
-Szeretn�m megl�togatni a parancsnokot Milena. Merre tal�lom? –Khelgar mindig is tisztelte feljebb val�it, �gy Milena meg sem lep�d�tt rajta, hogy mikor alv�ssal k�ne t�ltenie az idej�t, sebes�lt parancsnok�t szeretn� megl�togatni.
-Persze, gyere erre. –mutatta az utat a sok f�ld�n fetreng� k�z�tt. Hamarosan egy 40-es �veinek v�g�n j�r�, kopasz f�rfi mellett �llt meg. Mikor megl�tta a k�zeled�ket, mosolyogva tette f�lre a haditervek kidolgoz�s�ra v�r� t�rk�pet.
-�rmester! –biccentett a f�rfi� fel�, mire az vigy�zzba v�gta mag�t �s tisztelgett. –Ugyan, hagyja csak! Nem �rdekes! Milena sz�ps�gem, hogy van? H�ny szerencs�tlen katon�m �let�t mentette meg?
-Csak m�ma? Nem is tudom! M�r az els� nap feladtam a sz�mol�st! –mosolygott kedvesen az �reg�rra Milena. Az elnevette mag�t.
-Na gyere ide te t�nd�r, hadd adjak egy cs�kot arra az okos homlokodra. –ny�jtotta kez�t a l�ny fel�. Milena sz�gyenl�sen odahajolt az �reg�rhoz, aki nagypap�hoz ill�en megpuszilta �pol�j�nak s�padt feh�r homlok�t, majd eltolta mag�t�l �t. Egy ideig rosszall�an n�zegette, majd megrov�n a b�tyj�ra n�zett.
-�rmester! –Khelgar, aki f�lt�keny mosollyal n�zte v�gig a jelenetet, most megdermedt ett�l a kem�ny hangnemt�l. –Mondja, mi�rt van ennek a l�nynak ilyen beteges sz�n� b�re? Csak nem kapott el valami nyavaly�t?
-�-�n nem tudom parancsnok. –dadogta megizzadva Khelgar. Nem szerette, ha k�rd�re vonj�k, mindig �gy �rezte nem b�znak benne. M�s oldalr�l szeml�lve a dolgot, a Milen�val kedves �regember a katon�ival k�kem�ny volt, el�g volt egy nem megfelel� v�lasz, �s mehetett b�ntet�sre. No nem mintha ezekben a h�bor�s �vekben ezt megtehette volna.
-Hogy-hogy nem tudja? –k�rdezte k�k szemeit �sszesz�k�tve. –Tal�n nem a h�ga? Milyen dolog az, hogy nem tud egy ilyen dolgot? –olyan m�rt�kben felemelte hangj�t, hogy a k�rh�z t�bb betege, ronda pillant�ssal illette.
-Hetente, ha k�tszer meg tudom l�togatni, �s Milena szok�s�t�l elt�r�en nem panaszkodott m�g nekem, hogy rosszul �rezn� mag�t. –Milena fintorgott egy sort. Persze, hogy nem panaszkodik, hisz annyi dolga van, hogy nincs r� ideje. Pedig sz�vesen idegeln� b�tyj�t k�l�nb�z� bek�pzelt f�jdalmakkal, �s betegs�gekkel. 10 �ves kora �ta pedig –akkor kezdett el �pol�nak tanulni- egyre idegenebb dolgokat tudott ki tal�lni, �s ezzel m�g jobban tudta cukkolni �tlagosan t�relmes b�tyj�t. Most pedig m�g sz�vesebben panaszkodna, de nem lehetett. Vannak itt n�la sokkal betegebb emberek, akiknek t�bb mint fele haldoklik. Nem tehette meg azt, hogy valakinek elkezdi sorolni, hogy f�j a t�rde a sok �ll�st�l, a dereka a hajolgat�st�l, �s �lmos, mert naponta alig alszik 4 �ra hossz�t. Tudta j�l, hogy helytelen�l cselekszik, hisz m�g fiatal �s n�v�sben van, m�gis �gy �rezte egy ilyen rozoga k�rh�zban, ahol � a legjobb �s a legszeretettebb nem engedheti meg mag�nak a pihen�st. Sem a panaszkod�st. A b�tyj�t pedig m�g kev�sb� szerette volna a probl�m�ival megzavarni, hisz f�l� volt, hogy a csat�ban elterelik gondolatait.
-Ilyen kev�sszer tudtok tal�lkozni? –sz�rnyedt el a parancsnok, aki k�ztudottan meleg sz�v� ember volt annak ellen�re, hogy m�snak mutatta mag�t.
-Nos, igen. –k�sz�r�lte meg tork�t Khelgar, nem szerette volna, ha a parancsnok ezt menteget�z�snek veszi.
-Mi�ta vagytok itt?
-3 h�napja uram. –felelte katon�hoz h� hangon Khelgar. A parancsnok t�prengve n�zte a l�nyt majd tekintete megl�gyult.
-Egy ilyen csod�latos ifj� le�nyk�nak nem szabad ilyen sok id�t a civiliz�ci�t�l messze lennie. Menj haza egy kis id�re te l�ny! –Milena szeme elkerekedett a d�bbenett�l.
-A b�ty�m n�lk�l nem megyek sehov�. Sajn�lom uram, de m�g el kell viselnie j� darabig. –a parancsnok szeme els�t�tedett, majd Khelgarra emelte szem�t.
-H�t, nem igen n�lk�l�zhet�nk egy ilyen j� katon�t, mint a b�ty�d, de kap egy kis szabads�got. Menjetek haza Tenedbe, �s �lvezz�tek egy picit a fiatals�g �r�m�t. –mosolygott, majd miel�tt tiltakozni kezdtek volna a fiatalok, r�csapott az �gy�ra. –Ez parancs! Ir�ny csomagolni, felnyergelni a lovaitokat, �s menjetek haza! 2 h�napig meg ne l�ssalak itt benneteket! –fenyegette meg �ket j�t�kosan. Khelgar nem tudott mit mondani, Milena pedig meg volt hat�dva.
-K�sz�nj�k sz�pen… Nagypapa! –majd el�re hajolt �s megpuszilta a megh�kkent parancsnok arc�t. �gyetlen�l tisztelgett, majd belekarolt a b�tyj�ba. –Ir�ny haza b�ty�! –egy friss leveg� felemelte haj�t, �s a f�lledt leveg�ben ezt a szell�t a saj�t �let�nek megformaliz�l�d�s�t v�lte felfedezni. Hisz az ut�bbi 3 h�nap m�sb�l sem �llt, mint sebes�lteket ell�tni, eltemetni, �s kor�n kelni. Most v�gre �jra szabad lehet, m�g ha csup�n 2 h�napig is.