- Celest, nem szabad! Tudod a t�rv�nyt! Haland� �s angyal k�z�tt nem lehet ilyen kapcsolat! Jaj, Celest m�g nem k�s�! Verd ki a fejedb�l �t, k�rj m�sik v�dencet! Felejtsd el �t! K�rlek!

 - De…

 - Nincs de! Celest, nincs de! Ez lehetetlen! Felejtsd el! �g�rd meg!

 - Megpr�b�lom… - hajtotta le ism�t a fej�t Celest.

Nem tudta m�g, hogyan de elt�k�lte mag�t. El kell felejtenie Timet, �s csak �gy kell r� n�znie, mint v�dencre. Ami nem is lesz neh�z, hiszen nem tudnak egym�shoz �rni, �s ez k�nny�t a dolgon… M�r ha k�nny�t rajta…

Teltek nyugodtan a hetek. Celest megpr�b�lta betartani Alicenek �s mag�nak tett �g�ret�t, azonban ezt Tim is �szrevette. A l�ny m�r hidegebben viselkedett vele �s nem �rtette meg, hogy mi az ok. Hi�ba volt � kedves a l�ny nem n�zett t�bbet a szem�be, nem volt olyan, mint azel�tt. Rosszul esett neki, mert ak�rhogy is gondolkodott nem j�tt r� mit is hib�zott el.

Folyamatosan rossz kedve volt. Az iskol�ban melegebb �ghajlatra k�ldte Kitty Stamfordot, aki m�g mindig �gy cs�ng�tt rajta, mint k�ly�k az anyj�n. Mindenk�ppen azt akarta, hogy Tim elvigye a b�lba, a fi� pedig imm�r ny�ltan kijelentette, hogy esze �g�ban sincs. Erre persze Kitty kiakadt �s k�vetelte, hogy mondja meg az okokat. Tim d�h�sen vetette oda neki, hogy mert m�s partnere van! A l�ny el�sz�r meglepetten csak pislogott, majd felki�ltott.

 - Na szeretn�m �n azt a l�nyt l�tni!

Tim m�r megb�nta a kirohan�s�t, �s aggasztotta a dolog, ugyanis fogalma sem volt arr�l, hogy honnan szerez egy l�nyt, akit, mint bar�tn�je mutathatna be a b�lon. R�ad�sul ism�t �sszekapott az apj�val is, mivel vacsora k�zben kerek-perec feltette a k�rd�st Zsiv�ny seb�vel kapcsolatban.

 - Valamelyik�t�k lenne olyan kedves �s elmondan�, hogy ki v�gta meg a lovam nyak�t?

 - Nem �rtem mir�l besz�lsz! – vetette oda az apja, s mivel cs�rg�tt a telefonja felvette.

Tim �gy hallgat�sra lett �t�lve. Martin ek�zben d�h�s pillant�sokat k�ld�tt fel�, de � nem nagyon t�r�d�tt vele. Elhat�rozta mag�t, megtudja az igazs�got. Miut�n az apja befejezte a besz�lget�st, ism�t feltette a k�rd�st. Erre az apja d�h�sen kifakadt.

 - Mit �rdekel az t�ged! Semmi k�z�d hozz�, fogd be a sz�d �s hallgass el!

 - Nem! – csapott az asztalra Tim – Azonnal tudni akarom, mond el!

 - Nem fontos! – ki�ltott az apja – Csup�n egy j� fog�s lett volna, de te term�szetesen ezt is elrontottad!

 - Tal�n te rontottad el �vekkel ezel�tt! – v�gott vissza a fi� – De most nem err�l besz�l�nk! Melyik�t�k volt az a szem�t, aki az utas�t�st adta?

 - Mondtam m�r, hogy ehhez…

 - El�g! – v�gott k�zbe d�h�sen Tim, mert m�r nem b�rta tov�bb – Tudni akarom! Mi�rt? �s hogy ki!

Thomas McBride meglepetten n�zett a fi�ra, majd Martinra n�zett, akiben l�that�an forrt a m�reg. Tudta j�l, hogy a k�t fi� gy�l�li egym�st! Az okokat is tudta, b�r szerencs�re egyik sem tudta a teljes igazs�got. Nyugalmat er�ltetett a hangj�ra.

 - Rendben. Nos az �n �tletem volt �s megk�rtem az egyik lov�szt, hogy tegye meg. A terv az lett volna, hogy mihelyt Starmfordhoz ker�l a l�, majd megl�togatom egy kis id�, tulajdonk�ppen n�h�ny nap m�lva. �s akkor felfedezem rajta a sebet. Lefizettem Stamford f�lov�sz�t, hogy majd gyan�s�tson meg valakit �s �lljon a p�rtomra. Stamford val�sz�n�leg fizetett volna, hogy a dolog titokban maradjon. �gy azt�n t�bb p�nzt tudtam volna leakasztani r�la! Na megfelel? El�g kimer�t�en elmagyar�ztam a dolgot?

Tim undorodva n�zett az apj�ra. Nem akarta elhinni, hogy az apja erre is k�pes legyen. Sz�m�ra minden a p�nz. Hogy volt k�pes ezt megtenni, �s hogy volt k�pes ilyen nyugodtan k�z�lni mindezt vele. Furcsa �rz�se t�madt, neh�znek �rezte a fej�t, �s nem b�rt az �telre n�zni.

 - Elment az �tv�gyam! Bocs�ssatok meg!

Elhagyta az eb�dl�t �s a szob�j�ba ment. �gyet sem vetett a konyh�b�l kil�p� Sophira, aki ut�na ki�ltott. � azonban nem �rtette mit is mondott, f�l�ben m�g mindig az apja szavai csengtek. H�rmas�val vette a l�pcs�fokokat, az emeleten gyors l�ptekkel ment v�gig a folyos�n, a szob�j�ba �rve becsapta az ajt�t. D�h�sen belev�gott, de t�l nagy volt a lend�let �s feljajdult, mikor a f�jdalom a kez�be nyilallt. Lev�gta mag�t a padl�ra, felh�zta a t�rd�t �s r�hajtotta a fej�t. Gondolatai kavarogtak. Minden elromlott… Az apja gy�l�li, �s � viszont, hazudott valakinek �s fogalma sincs, hogy fogja megoldani a helyzetet. De ami a legjobban f�jt, hogy Celest nincs vele…

Ebben a pillanatban meleg szell� �rintette meg a kez�t �s � felkapta a fej�t, sz�tn�zett de nem l�tott semmit. A kapcsol��rt ny�lt de, egy hang meg�ll�totta.

 - Ne!

Ekkor vette �szre a mellette �l� Celestet, aki mosolyogva n�zte �t. Tim r�n�zett, de a mosolyt nem tudta viszonozni. A lelk�t megsebezt�k, nem �rtette, hogy mi�rt ilyen gonosz a vil�g… Mi�rt pont neki kell ilyen ap�t elviselnie, �s mi�rt kell neki angyalnak lennie. �nk�ntelen�l a l�ny v�ll�ra hajtotta a fej�t, de csak a semmibe hajolt. Hirtelen feleszm�lt, s akkor kiszakadt bel�le a d�h, ami m�r napok �ta gy�t�rte. Felpattant �s m�rgesen az erk�lyre l�pett �s beler�gott a m�rv�ny korl�tba.

Celest b�nb�n� arccal ment ut�na.

 - Bocs�ss meg…

 - Nem �rtem mi�rt van ez! – ki�ltotta a fi�.

Celest �rtetlen arccal meredt r�.

 - El�g �n ezt m�r nem b�rom! Mi�rt nem lehet? Mond mi�rt?

 - Mert ember vagy �n meg…

 - Angyal! – v�gott k�zbe Tim – Igen ezt m�r p�rszor elmondtad! De akkor is! Mi�rt nem! Most akkora sz�ks�gem lenne valakire, aki meg�rt. De nincs!

 - �n itt vagyok!

 - Igen? – sz�lt g�nyosan Tim – M�r nem hiszem el! Tal�n itt vagy tal�n nem! Az is lehet, hogy soha sem volt�l itt. Neked k�nny�, a te �leted egyszer�! Tudod a dolgod, k�z�mb�s vagy az �rz�sek ir�nt! De �n nem! Mi�rt nem lehetsz val�di? Mi�rt nem lehet a k�zelemben v�gre egy olyan ember, aki meg�rt. Ha sz�ks�gem van r� megfogja a kezem �s r�m n�z? Mond mi�rt? Mi a fen�t tettem, ami�rt nem kaphatom ezt meg? Olyan sokat k�rek! Azt szeretn�m, azt akarom, b�r igazi voln�l!

Celest nagyra nyitotta szem�t. Tim megfogalmazta azt, amit�l annyira f�lt. Most im�dkozott nehogy kimondja �jra, mert akkor a k�v�ns�ga �rtelmet nyer �s val�div� v�lik. Tim h�tat ford�tott neki �s r�k�ny�k�lt a korl�tra, s k�zben halkan szinte csak mag�nak megjegyezte:

 - B�rcsak val�di lenn�l… Jaj, b�rcsak igaz lenne ez az eg�sz…

 - K�rlek hallgass! – ki�ltott Celest, de m�r k�s� volt…

A homlok�n felizzott a jel, az �gb�l furcsa csill�mok sz�r�dtak r�, az eg�sz teste bizseregni kezdett. Nem akarta elhinni ezt az eg�szet, nem akarta, hogy val�di, emberi teste legyen, mert onnant�l fogva nehezebb lesz minden… De m�r nem volt vissza�t. A b�re f�nyleni kezdett, a haja lebegett, a l�bai p�r centire megemelkedtek a f�ldr�l… azt�n hirtelen v�ge lett, s � visszaereszkedett a f�ldre. Tim �szre sem vette a dolgot s mikor ism�t a l�ny fel� fordult m�r nem l�tott az eg�szb�l semmit. A lelke azonban m�g mindig h�borgott.

 - Mi�rt nem �rhetek hozz�d mond? Csak egy pillanatra ak�r…

K�zben a l�ny fel� ny�lt, keze remegett, ahogy az arca fel� k�zeledett. Er�sen, minden porcik�j�val k�v�nta b�r meg tudn� �rinteni. Azt�n akkora meglepet�s �rte, mikor a ujjai a l�ny arc�hoz �rtek. Szeme t�gra ny�lt, nem �rtett semmit, hogyan t�rt�nhetett minden. Celest csak �llt �s a szem�be n�zett. Nem sz�lalt meg, nem besz�lt. Tim megillet�d�tten n�zte �t s k�zben k�zel l�pett hozz�, m�sik kez�vel meg�rintette a l�ny csupasz v�ll�t, h�tha csak az eg�sz egy csal�d�s csak. De nem �gy volt.

Celest les�t�tte a szem�t, nem akart, vagy ink�bb nem akart a fi� szem�be n�zni. Most teljes�lt az, amit�l annyira tartott. A teste emberiv� v�lt.

Tim gyeng�den felemelte az �ll�t �s r�n�zett, azt�n elmosolyodott, s hirtelen mag�hoz �lelte. Celest annyira meglep�d�tt, hogy meg sem mert mozdulni. Csak �llt, mint aki s�b�lv�nny� v�lt, azt�n v�gre engedett a merevs�g�n �s a fi� v�ll�ra hajtotta a fej�t. Tim most vette csak �szre mennyivel is magasabb a l�nyn�l, mikor eleresztette. Celest f�l�nken n�zett a szem�be, de a cs�ndet csak j�val k�s�bb t�rte meg. Ajk�t alig hallhat�an hagyta el a k�rd�s.

 - Most mi lesz? T�bb� nem l�togathatlak meg, amikor akarlak. Ett�l a pillanatt�l kezdve b�rki l�that.

 - Ez izgat most a legkev�sb�! – nevetett fel Tim – Mond, mi�rt nem mondtad, hogy lehets�ges ez?

 - Mert jobb volt m�g mikor nem tudt�l meg�rinteni… - suttogta a l�ny.

 - Nem! Nekem �gy jobb! – r�zta a fej�t a fi� – Most v�gre m�r �gy besz�lhetek veled, mint egy emberrel. Annyira �r�l�k!

Azzal le�lt az erk�ly k�v�re �s maga mell� h�zta Celestet is, azt�n a v�ll�ra hajtotta a fej�t. A hold megvil�g�totta �ket, s Tim �gy �rezte legnagyobb �lma teljes�lt. V�gre elhitte, hogy nem csak a k�pr�zat j�tszik vele. H�t igaz lehet ez? – k�rdezte mag�t�l. K�zben megfogta a l�ny kez�t. Olyan apr� volt, hogy elf�rt a kez�ben, s szinte el is t�nt benne. Erre elmosolyodott �s r�n�zett.

 - Ezekkel az apr�cska kezekkel akart�l te engem megv�deni, kisangyal?

 - Mi�rt? – mosolyodott el Celest.

 - N�zd, hisz az �n tenyeremben elt�nnek a te kezeid. Hihetetlen, hogy ilyen picik. De – n�zett a l�ny l�b�ra – a l�bad is akkora, mint egy gyerek�! �s ha jobban megn�zlek, az eg�sz tested olyan v�kony �s t�r�keny… Azt hiszem ezt�n att�l fogok f�lni, hogy nehogy �sszet�rjelek…

 - A l�tszat sokszor csal… De, mit v�rt�l?

 - Nem tudom, valahogy eddig m�smilyen volt�l! – r�ntotta meg a v�ll�t Tim – Most olyan furcsa minden, meg kell, hogy �jra ismerjelek…

 - Eddig sem ismert�l… - n�zett r� durc�san Celest.

 - Akkor itt az ideje, hogy v�gre mes�lj magadr�l! – �llt fel a fi� – De el�bb elint�zek valamit, v�rj meg itt, ne mert elt�nni, mert panaszt ny�jtok be Gabrieln�l, vagy az �rn�l…

Celest nevetve b�lintott, s a fi� ut�n n�zett, aki nagy l�ptekkel elhagyta a szob�t. Mihelyt bez�rult az ajt�, abban a pillanatban megjelent el�tte Gabriel. Celest annyira megijedt, hogy felugrott a f�ldr�l. Gabriel arca furcsa volt, Celest megijedt t�le. N�h�ny pillanatig csak n�zte az arkangyalt, azt�n t�rdre rogyott �s �sszekulcsolta k�sz�n�sk�pp a kez�t. Gabriel felh�zta �s nemet intett a fej�vel.

 - Nem �rtelek t�ged Gabriel… Mi baj?

 - Mostant�l kezdve nem tudunk r�tok �gy vigy�zni, mint eddig…

 - Ezt, hogy �rted? – ijedt meg Celest.

 - Ezt�n nem fogjuk hallani, mit mondotok, �s nem l�tunk titeket. K�d fed majd el titeket a szem�nk el�l. – mondta komolyan az arkangyal – Ostobas�g volt, amit a fi� k�v�nt, de nem tudhatta. Ez sajnos a te hib�d!

 - Az eny�m? – ki�ltott a l�ny.

 - Igen! – b�lintott Gabriel – El kellett volna mondanod, hogy mivel j�rhat a k�r�se! De te hallgatt�l. Ett�l a pillanatt�l kezdve, nem tudunk az adott pillanatban a seg�ts�gedre sietni. Egyed�l leszel! �, te gyermek – sim�tott v�gig a l�ny arc�n -, nem tudod mit is v�llalt�l! B�rcsak seg�thetn�k neked! De sajnos m�r nem tudok…

 - De ugye, nem v�ltam val�ban… val�ban…

 - Emberr�? – k�rdezett vissza Gabriel, Celest pedig b�lintott – Nem! Tov�bbra is angyal vagy, csak emberi testben. Ha pedig a d�monok t�madnak meg, akkor nem biztos, hogy meghalljuk a h�v�sod, mivel �gy elvesztetted az angyali hangot, mely eljuthat baj eset�n a v�rosba… Vigy�zz nagyon magadra �s r� is!

 - De mit tegyek most? Nem lehetne visszacsin�lni?

 - Tudod, hogy nem! A T�rv�nyk�nyv tiltja! � a v�denced, ez volt a k�r�se, nem tehetj�k semmiss�!

Celest lehajtotta a fej�t, most igaz�n nagy bajban volt. F�lni kezdett, vajon mi lesz, ha elj�n az a perc, ami miatt �t Tim mell� rendelt�k, az angyalok nem tudnak azonnal seg�teni. Csak a saj�t erej�re sz�m�that ezent�l.

 - Hogy tudunk ezt�n kapcsolatba l�pni? – k�rdezte Gabrielt.

 - Csak is a szikra seg�ts�g�vel…

 - De h�t az csak akkor j�n l�tre, ha…

 - Egy angyal megs�r�l. Tudom, de – n�zett r� komolyan Gabriel – m�shogy nem lehets�ges!

Celest beleegyez�en lehajtotta a fej�t. Az erk�ly padl�j�t n�zte �s a rajta j�tsz� �rny�kokat. Most �rezte csak �t igaz�b�l, mennyire egyed�l van. Sebezhet�v� v�lt. S igaz nem emberek �ltal, de a d�monok fegyverei ak�r meg is �lhetik. S most �let�ben el�sz�r f�lni kezdett. Olyannak t�nt ez az eg�sz, mint egy rossz �lom, onnant�l kezdve, hogy el�sz�r szegett szab�lyt Tim miatt, mikor lopott az Angyal Forr�s viz�b�l. Fel akart �bredni de nem lehetett. M�g sosem volt ennyire elkeseredve. K�t �rz�s viaskodott benne a gy�vas�g �s a b�tors�g.

Egyik fele azt hajtogatta a sz�v�ben, hogy azonnal mondjon le a v�denc�r�l, de a m�sik fele ostorozta, s gy�zk�dte, hogy Timnek mindenkin�l nagyobb sz�ks�ge van r�. Hisz a lelk�ben m�r felizzott a gy�l�let parazsa �s ha �gy halad ak�r t�zet is gy�jthat benne. � volt az egyetlen, aki meg�ll�thatja. R�, Celestre tal�n m�g hallgat… De �gy… hisz elveszett minden seg�ts�g…

 - Mond Celest, akarod m�g folytatni?

 - Mi�rt k�rdezed ezt t�lem?

 - Mert az arkangyalok tan�csa enged�lyt adott r�… - sz�lt halkan Gabriel.

Celest r�emelte tekintet�t. Gabriel arc�n az agg�d�s l�tszott, szem�ben egy�tt�rz�s csillogott. A l�ny elmosolyodott. Igaz, hogy Gabriel egy magas rang� szem�ly volt a t�lvil�gon, de az angyalokhoz mindig kedves volt. Teljesen m�s volt a term�szete, mint Michaelnek. Michael szigor� volt, �s a T�rv�nyt betartatta. Celestet t�bbsz�r akarta m�r megb�ntetni, s most m�gis felaj�nlotta neki a lehet�s�get, hogy itt �s most befejezze?

 - Nem! – ingatta a fej�t Celest – Nem, meg�g�rtem, v�llaltam, megteszem!

Gabriel b�lintott �s mag�hoz �lelte Celestet, mikor elengedte, csak annyit mondott:

 - N�h�ny napig ne gyere a v�rosba, �n mindent elrendezek. Ha minden nyugodt �rted k�ld�k.