Itt kell elmondanom, hogy az Angyalok Fels� �s K�z�ps� Kara nem vett r�szt a h�bor�ban. Teh�t a mi sereg�nk leger�sebb tagja Michael volt.

A csata k�t �sszecsap�sb�l �llt. Az els�ben Michael vesz�tett, s a veres�g ut�ni �jszak�n az �rhoz k�ny�rg�tt, hogy adjon neki akkora hatalmat, mint amennyi Satanaelnek van, mert csak �gy egyenl� a k�zdelem. Az �r teljes�tette a k�r�s�t, persze Satanael beleegyez�s�vel. Eml�kszem arra az �jszak�ra, az ellens�ges t�bor tivorny�zott �s �nnepelt, mert biztosra vett�k, hogy �k gy�znek. Mikor felvirradt az �j nap, Santaria f�ter�n megjelent Satanael �s Michael. �r�kk�val�s�gnak t�n� ideig csak n�zt�k egym�st, azt�n a ruah emelte meg el�sz�r kardj�t. A harc h�rom napon �s �jszak�n �t tartott. M�g n�zni is sz�rny� volt, ahogy mindketten ezer �s ezer sebb�l v�reztek, de m�gsem adt�k fel. V�g�l Michael �sszeszedte utols� erej�t �s lecsapott Satanaelre, aki megt�ntorodott �s elesett. Ezzel v�get �rt a harc. Az �r parancs�ra az Igazs�g L�nc�val b�kly�zt�k meg a csukl�j�n�l �s bok�j�n�l. Ez a l�nc mai napig rajta van, mivel csak a Mindenhat� tudja feloldani a z�rat. Satanael h�veit is megb�kly�zt�k, azonban ezek nem voltak olyan s�lyos k�tel�kek. Majd azt�n a szer�fok �s kerubok letasz�tott�k az alvil�g m�ly�re. Itt v�ltak �k bukott�, vagy ahogy ma nevezitek �ket d�monokk�. N�lunk �k a ruah-ok, az egyh�z sokszor cariosus-nak nevezi �ket, az angyalok nyelv�n ezt a asimana sz�val fejezz�k ki.

Sok �v telt m�r el az�ta, hogy �k a pokol fenek�re jutottak. S az�ta a csatl�sok levetett�k a b�kly�ikat �s sokszor megl�togatj�k a haland�k vil�g�t. K�ldet�s�k, hogy a rosszra �s gonoszs�gra cs�b�ts�k az emberek lelk�t. Ami sajnos sokszor siker�l nekik, s azok, akik elcs�bulnak ritk�n tal�lj�k meg a helyes utat. Ezek az emberek nagy r�sze hi�ba ker�l a tiszt�t�t�zbe, nem k�pes megtisztulni. Ez pedig egyenl� azzal, hogy �r�kk� a pokol fenek�n kell maradnia. Azok, akik oda ker�lnek, d�monok lesznek. Ez�rt van, hogy az � oldalukon a sereg egyre n�, de az angyalok sz�ma sohasem n�vekszik, mert a tiszta lelkek nem v�lnak angyalokk�.

A Pokol V�ros�t a mi nyelv�nk�n Cristondosnak nevezz�k, ami emberi nyelven annyit tesz T�zfenns�k. Ezen a helyen �p�tette fel Satanael a kast�ly�t. M�g sohasem l�tta senki k�z�l�nk, �gy nem tudom elmondani, hogy milyen is. �n csak annyit tudok biztosra, hogy az a kast�ly minden gonoszs�g �s b�n forr�sa, angyal soha nem tenn� be oda �nsz�nt�b�l a l�b�t. T�rt�nt m�r meg eset azonban, hogy �t�llt k�z�l�nk valaki, sajnos nem is egyszer. A d�monok nem olyanok, mint mi. �k magasabb rend�nek k�pzelik magukat az embern�l, mivel sz�mukra feladat az emberi l�lek megfert�z�se. Ruh�juk v�r�s, fekete �s bronzsz�n�, sz�rnyaik s�t�tek, mint az �jszaka, �s mindig fegyvert hordanak magukn�l.

Mi angyalok pr�b�ljuk t�volt tartani �ket t�letek, de nem mindig siker�l. A vil�gotokban sok a b�n �s a csal�s, ez mind az � m�v�k. K�ts�geket �bresztenek bennetek, majd azok ellent ford�tanak titeket, akiket szerettek. A megt�veszt�s meseterei �k. Azonban ti emberek csak egy l�pcs�fok vagytok a sz�mukra. Els�sorban nem titeket akarnak… - csuklott el Celest hangja.

Ezut�n k�vetkezett az a r�sz mely a legf�lelmetesebb r�sze az eg�sz t�rt�netnek. Tim v�rakoz�an n�zte �t, �gy h�t folytatta.

 - Satanael bossz�t akar �llni az �ron, �gy hogy el�sz�r elpuszt�t titeket, az � gyermekeit, majd az angyalok f�ldj�t. Sajnos m�r minden k�szen �ll a v�gs� t�mad�sra, s csak egy dolog hi�nyzik. S ha ez a kez�be ker�l, akkor mindennek v�ge lehet. Elj�n az, amit�l mindenki f�l…

 - Mi az a dolog? – k�rdezte halkan Tim.

 - A H�rom K�dex �s egy olyan angyal, aki ismeri a k�dexek kulcs�t…

 - A H�rom K�dex?

 - Igen, ezt a h�rom k�nyvet a T�lvil�gi K�nyvt�rban �rzik, Santari�ban. A H�rom K�dex a h�rom vil�g �sszetart� ereje. Minden vil�gnak van egy k�dexe, melyben le�rt�k az �t ig�t, ami arra a vil�gra vonatkozik.

 - A h�rom vil�g?

 - A D�monok Vil�ga, a Haland�k Vil�ga �s az Angyalok Vil�ga. Ezeket a vil�gokat ig�k tartj�k �ssze, melyet az �r rendelt hozz�juk. De mindegyik k�nyvben benne van a Teremt�s �s a Megsemmis�l�s Ig�je. Ha ezek a k�nyvek Satanael kez�be ker�lnek, akkor elkezd�dik az apokalipszis. Att�l a pillanatt�l fogva megsz�nnek a vil�gok k�zti kapcsok, s az �r se nektek, embereknek, se nek�nk nem tud seg�teni. Addig azonban b�ke van, m�g a k�nyvek ki nem ny�lnak, s ehhez kell az a szem�ly, aki ismeri a kulcsot.

 - A kulcsot? – k�rdezte Tim – Az mi, valami var�zsige?

 - Nem, a kulcs egy szem�ly �s az � lelke… Sajnos senki nem tudja, hogy ki is a kulcs a k�nyvh�z. Lehet haland� �s angyal egyar�nt. Ezt csak a Mindenhat� tudja �s � f�ltve �rzi a titkot. Ez�rt van az, hogy Satanael d�monokat k�ld a haland�khoz, �s rabol el, k�noz meg angyalokat, h�tha r�lel a kulcsra…

Celest a t�rt�net v�g�hez �rt, s elhallgatott. Fej�t az �g fel� ford�totta, nem akarta l�tni Tim arc�t. Arc�t meg�rintette a csendes sz�l, nagy leveg�t vett, majd kif�jta.

 - Furcsa t�rt�net. – sz�lalt meg Tim – Furcsa �s felkavar�. A tudat, hogy b�rmikor v�ge lehet mindennek, valahogy…

 - F�lelemmel t�lt el? – k�rdezte Celest, mivel a fi� elhallgatott.

 - Nem, egy�ltal�n nem! – r�zta a fej�t Tim – Csak, megh�kkentett, nem hittem volna, hogy b�rmi ilyen lehets�ges. B�r az igazat megvallva, azt sem hittem, hogy angyalok l�teznek. – nagy leveg�t vett �s elfek�dt a f�ben, az �gre f�ggesztve tekintet�t – Lehet ez�rt el fogsz �t�lni, de �n igaz�b�l nem hittem soha Istenben.

 - Tudom �n azt nagyon j�l… - mosolyodott el Celest �s a fi� mell� fek�dt.

 - �s ez nem kiz�r� t�nyez�?

 - Mivel kapcsolatban?

 - Veled…

 - Isten minden embert szeret, m�g azokat is, akikben kev�s a hit! Az �r szeretete nem szelekt�l� �s bossz��ll�… ezt soha ne feledd el! Angyal pedig nem csak a h�v� embereknek j�r… ez nem juttat�s, ez adom�ny, hogy az �leted nyugodt �s boldog lehessen…

 - Az igazat megvallva, most sem hiszek benne �gy, mint k�ne. Sz�momra � az a szem�ly, aki �rk�dik a vil�g felett, az, aki mindent elind�tott… �s ennyi. M�g nem l�ttam �t, �s sajnos olyan vagyok, mint Tam�s… Viszont az angyalokban meg kell tanulnom hinni, �s b�zni… - Tim Celest fel� ford�totta a fej�t – Valahogy titeket m�r nem tudlak nem �szre venni…

A nap ezt�n esem�nytelen�l telt el. Tim elgondolkodott a hallottakon, Celest pedig nem zavarta meg elm�lked�s�ben. A nap d�lut�nba hajlott �t �s Celest a b�cs�z�shoz k�sz�lt. Mikor fel�llt a fi� �rtetlen�l meredt r�.

 - M�ris menned kell?

 - Santari�ban is van dolgom, de meg�g�rtem, hogy minden nap elj�v�k, nem?

Tim b�lintott, olyan gyorsan eltelt az a kis id� m�g egy�tt voltak…

Celest r�mosolygott, majd felemelkedett a leveg�be s elt�nt. Tim csak n�zett ut�na, majd � is felt�p�szkodott, kivezette Zsiv�nyt a v�lgyb�l s visszaindultak. Alig egy �r�val k�s�bb m�r otthon volt, s csak akkor �rezte meg mennyire �hes. A konyh�ba ment, hogy csin�ljon egy szendvicset, ott azonban szembe tal�lta mag�t Martinnal, aki az egyik szobal�ny f�zte. Megk�sz�r�lte a tork�t, s erre Martin felkapta a fej�t. A szobal�ny azonnal t�vozott, az unokab�tyja pedig g�nyos tekintettel meredt r�.

 - Nah�t az �n kedves unoka�cs�m hazatal�lt?

Tim nem v�laszolt, hanem kivette a h�t�b�l a narancslevet �s t�lt�tt mag�nak. Martin erre folytatta.

 - Na �s mit csin�lt�l ma eg�sz nap?

 - J�l �reztem magam, �s a kedvem is j� volt m�g haza nem j�ttem �s meg nem l�ttam a k�pedet…

 - Te kis piszok, j� lesz ha nem s�rtegetsz, mert m�g megb�nod!

 - Ki volt az az eszel�s, aki megv�gta Zsiv�ny nyak�t?

 - Hogy mi van? – k�rdezte Martin, s hangj�b�l elt�nt a g�nyos felhang.

 - Ne tedd a h�ly�t, ki volt? – d�lt neki a konyhapultnak Tim – V�rj, jobbat k�rdezek, kit utas�tott�l r�?

 - M�g hogy �n? Hogy mersz engem megv�dolni, ebben a h�zban… - de Martin elharapta a mondatot, mert meg�rezte, hogy t�l messzire ment.

Tim nem kapta fel a vizet, csak belekortyolt a narancsl�be s nyugodtan folytatta.

 - Ebben a h�zban akkor v�dollak meg, amikor akarlak! De ne t�rj�nk el a t�rgyt�l. Sz�val mi haszna sz�rmazott volna ap�mnak abb�l, ha egy sebes�lt lovat ad el? �s te kit b�zt�l meg a feladattal? V�laszolj!

 - Engem te ne s�rtegess! Az az �tkozott gebe biztos megsebezte mag�t, nehogy azt hidd, hogy valaki is b�ntani akarta! T�l dr�ga ahhoz…

  - Nagyon j�l tudom, de Zsiv�ny nyak�n az a v�g�s k�s �ltal sz�letett… Na mond csak el sz�pen… Vagy ha kinyitod a sz�d elesel ap�m b�kez� t�mogat�st�l?

Martin felh�zta mag�t �s d�h�ben ki�t�tte Tim kez�b�l a poharat. Azt�n nem hallatszott semmi csak, hogy az �veg milli� darabra t�rt mikor, a f�ldre esett. A narancsl� sz�tter�lt a konyha k�v�n, a k�t fi� pedig farkasszemet n�zett egym�ssal. Ekkor l�pett be Sophie �s a szak�csn�. Ijedten n�ztek a k�t fi�ra, azt�n Sophie ki�ltotta el mag�t.

 - Timothy �s Martin McBride, mi folyik itt!, �s szabad lenne megtudnom, hogy mi�rt v�lt romhalmazz� a konyha? Azonnal magyar�zatot k�vetelek.

Martin sz�ra se m�ltatta a h�zvezet�n�t, csak elhagyta a helyis�get. Tim lecsukta a szem�t �s kif�jta a leveg�t, megpr�b�lt nyugodts�got er�ltetni a hangj�ra.

 - Semmi baj, csak volt egy kis n�zetelt�r�s�nk. A poh�r pedig v�letlen�l kirep�lt a kezemb�l.

 - Ez nem �gy t�nik, mintha a v�letlen m�ve lenne. Mivel szerintem nem szok�sod dob�lni a poharakat…

Tim nem v�laszolt csak let�rdelt az �vegcserepek mell� �s elkezdte �sszeszedegetni. A szak�csn� azonnal odal�pett �s kedvesen f�lre tolta.

 - Hagyja csak Timothy, majd �n felszedem, nehogy megv�gja a kez�t.

Tim fel�llt, majd lehajtott fejjel a konyhapult mellett lev� b�rsz�kre telepedett. Sophie letette a csomagokat, melyeket v�s�rolt a piacon, �s a fi�ra n�zett.

 - Mond el fiam, mi miatt kaptatok m�r megint �ssze?

Tim megr�zta a fej�t �s ezzel lez�rtnak tekintette a t�m�t, Sophie nem faggatta tov�bb, hanem elkezdte elrakni a z�lds�geket. A szak�csn� a kuk�ba rakta az �veget, felmosta a padl�t, majd a fi�hoz fordult, hogy t�lts�n-e egy m�sik poh�r �d�t�t. Tim b�lintott, s mikor a poh�r el� ker�lt belekortyolt a gy�m�lcsl�be. Sophie v�gzett a pakol�ssal �s le�lt Timmel szembe. V�rakoz�an tekintett a fi�ra, de az konokul hallgatott. N�h�ny percig csak a szak�csn� sz�sz�l�se hallatsz�dott, ahogy feltette a vacsor�t. Azt�n Tim halkan megsz�lalt.

 - Sophie, Kate, ti hisztek az angyalokban?

Mikor kimondta m�r kicsit megb�nta k�rd�s�t, s�t azt sem tudta, hogy mi�rt is tette fel. Sophie �s a szak�csn� egym�sra n�ztek, hirtelen nem tudt�k mit is feleljenek, de azt�n a Sophie sz�lalt meg.

 - Mi�rt k�rded ezt fiam?

 - Nem tudom, csak �gy eszembe jutott… Nem fontos r� v�laszolni… ha nem akartok… butas�g az eg�sz…

 - Megint �desany�d �g�rete jutott eszedbe?

Tim b�lintott, de nem mondott m�st.

 - Nos �n hiszek benn�k. – sz�lt k�zbe Kate – Igen �n hiszem �s tudom, hogy mindenkinek van egy �rangyala, aki vigy�z r�. S igaz nem l�tjuk �ket, de az�rt mindig vel�nk vannak…

 - Igen – b�lintott Sophie -, azt hiszem Kate-nek igaza van. Az angyalok vel�nk vannak! Hidd el fiam, �desany�d betartotta az �g�ret�t, k�ld�tt neked angyalt, aki minden percben figyeli l�pted… - mondta �s �tny�lt a pulton, hogy megfogja Tim kez�t.

Tim felpillantott �s mosolyogva megsz�lalt.

 - Igen, tudom! A mama mindig megtartja az �g�ret�t! �n is hiszek benn�k… igen most m�r hiszek…

Azzal fel�llt �s mosolyogva elhagyta a konyh�t. Sophie meglepetten pillantott ut�na, Kate pedig szinte csak mag�nak megjegyezte.

 - Ezt a fi�t meg mi lelte? Nem szokott ilyen lenni…

Sophie erre felkacagott, mert �gy gondolta, hogy tudja mi az oka Tim k�l�n�s viselked�s�nek. Kate ijedten n�zett r�, mert azt hitte megbolondult.

 - Sophie, j�l vagy?

 - Persze, csak r�j�ttem mi is a baja az �n mad�rk�mnak! – �s tov�bb nevetett.

 - Na �s mi baja?

 - H�t szerelmes…

Kate csak nagyot n�zett, de azt�n r�b�lintott a dologra �s mosolyogva visszafordult a vacsorak�sz�t�shez. Sophie boldog sz�vvel �llt neki a sal�tak�sz�t�snek, mert el�gedett volt. Az � dr�g�ja m�giscsak szerelmes, �s ak�rhogy is pr�b�lta tagadni kib�jt a sz�g a zs�kb�l. S azon kezdett gondolkodni, melyik iskolat�rs�ba is habarodott bele, de k�zben nem vette figyelembe Tim szavai m�g�tt rejl� l�nyeget… aki val�ban �gy �rezte, hogy szerelmes, csakhogy nem egy l�nyba, hanem egyenesen egy angyalba…

Celest �ts�t�lt Santaria hatalmas f�ter�n, amit k�l�nb�z� sz�n� m�rv�nyk�vekb�l �sszerakott mozaikk�pek d�sz�tettek. A szob�ja fel� tartott, mikor Alice l�pett el� az egyik kapualjb�l.

 - Na hol j�rt�l?

 - Tudod azt nagyon j�l.

 - Most, hogy ism�t v�dencet kapt�l, m�r soha nem leszel itt?

 - Ugyan Alice, tudod, hogy most m�r az els�dleges dolgom, hogy r� vigy�zzak.

 - H�t igen, meg�rtem �n, hiszen nem ak�rmilyen haland�… Nos ilyenkor k�v�nom b�rcsak ember lehetn�k… - mondta elgondolkodva Alice �s cinkosan Celestre pillantott.

 - Ne de Alice! – ki�ltott Celest – Hogy mondhatsz ilyen?! Egy�ltal�n, hogy is gondolhatsz r�…

 - Jaj, ugyan ne kapd fel a vizet! – legyintett Alice – Te legal�bb szerencs�s vagy! �n egy �j, �pp sz�let� dinasztia �rz�je lettem… Mit sz�ljak? Egy �jsz�l�ttel nem nagyon lehet t�rsalogni, �pp ez�rt van m�g p�r �vem, mire k�pes lesz felfogni, hogy mi is az az angyal… Addig meg v�gign�zhetem, hogyan pelenk�zz�k… Ez azt�n az �rdekfesz�t� elfoglalts�g…

Celest egy pillanatig rosszall�an n�zett r�, majd mindkettej�kb�l kiszakadt a kacag�s. Celest hirtelen bar�tn�je sz�j�ra tapasztotta a kez�t, majd elh�zta az utc�r�l. Ink�bb �gy d�nt�tt, hogy felh�vja mag�hoz �s majd ott megbesz�lnek mindent. Mikor fel�rtek a szob�ba Alice letelepedett egy hatalmas bord� �l�p�rn�ra, Celest pedig, k�t krist�lypoh�rban friss�t�t hozott �s letette kettej�k k�z� a f�ldre.

 - Hmm… A te szob�d olyan sz�p…

Celest b�lintott. Im�dta a szob�j�t, kellemes volt itt id�znie. Az szoba ov�lis alak� volt, falai halv�ny b�zs sz�n�ek, n�gy hatalmas k�tsz�rny� f�ldig �r� ablaka volt, melyek szinte mindig nyitva �lltak. A kellemes szell� �gy ki-be j�rhatott a szob�ban, meglebegtetve a feh�r �s halv�nyk�k sz�n� muszlinf�gg�ny�ket. Az �gy oldalt �llt az egyik ablak el�tt, rajta k�k ter�t� �s p�rn�k, fej�n�l �ll� gyertyatart�. A falak ment�n cserepekben p�lm�k �s m�s sz�p n�v�nyek, valamint terrakotta v�z�kban v�gott vir�gok. A padl�n puha feh�r sz�nyegek �s �l�p�rn�k. A szob�ban m�g volt n�gy �vegasztalka, melyen szanasz�t k�nyvek hevertek, mellett�k gyertyatart�k.

 - Na de mes�lj, a v�denced sz�lei, hogy fogadtak?

 - Nem t�l kedvesen, tudod �k nem hisznek az angyalokban �s az hitt�k, hogy k�pr�zik a szem�k. �gy azt�n �gy d�nt�ttem, hogy nem fogok el�tt�k mutatkozni, f�l�sleges. Majd ha a kis tr�n�r�k�s el�g nagy lesz ahhoz, hogy meg�rtse ezt az eg�szet, akkor tal�n ism�t pr�b�lkozom…

 - �rtem. – b�lintott nyugodtan Celest – Velem m�s a helyzet…

 - Azt el is hiszem! De Celest, mi baj? – k�rdezte hirtelen Alice bar�tn�je arca l�tt�n.

 - Nem is tudom… � annyira furcsa… Sokszor azt k�v�nom b�r vele t�lthetn�m minden m�sodpercem… Hogy neki kev�s ideje van �s annyi mindent akarok m�g vele megbesz�lni… M�skor meg olyan �rz�sem van, hogy el akarok t�le menek�lni, hogy ne is l�ssam, ne is halljam a hangj�t… Jaj �n m�r nem �rtek semmit!

 - Celest, figyelj r�m, alig ismered m�g…

 - Ez nem igaz! – v�gott k�zbe Celest – T�l j�l ismerem �t!

 - Hogy �rted ezt?

 - Az � hal�la �ta, folyton figyelem… Az igazat megvallva mindig arra v�gytam, az�rt im�dkoztam, hogy � lehessen a v�dencem. De mikor Gabriel �tadta az �r �zenet�t a kijel�l�sr�l, megijedtem…

 - De hogyan figyelted �t? A t�k�r csak a barlangban tal�lhat� meg, �s oda senki nem l�phet be, csak egy arkangyal t�rsas�g�ban.

 - Tudom, nos �n csaltam ezzel kapcsolatban egy kicsit…

 - Hogy mi? – n�zett meglepetten Alice.

 - A t�b�l a v�z tov�bb folyik, r�j�ttem, hogy a forr�s v�gig beh�l�zza a v�rost. Az egyik csermely �pp itt a szob�m alatt fut. Onnan szereztem a v�zb�l. Van egy k�t�lam abba �nt�ttem bel�le. Azt�n m�r nem is volt olyan neh�z, mint gondoltam…

 - Ha ezt valaki megtudja…

 - De nem fogja, ha te nem �rulsz el! – n�zett a l�nyra komolyan Celest.

 - Lakat lesz a sz�mon! – mondta Alice – De most visszat�rve r�, mi a baj… Annyira nem �rtelek t�ged… Ha r� gondolsz olyan zavart vagy… Csak nem… - erre a mondatra Celest elpirult �s lehajtotta a fej�t – Celest… Ugye nem… Mond, hogy nem!

Celest nem v�laszolt, konokul a padl�t n�zte. Alice v�rt a v�laszra, azt�n ijedten megr�zta bar�tn�je v�ll�t, s erre Celest r�n�zett