1. fejezet

�sszeforrt lelkek

 - Tara! Tara! Hol vagy? – ki�ltotta a fi� ijedten.

T�bb mint f�l �r�ja kereste a l�nyt, aki egyre csak nem volt hajland� el�b�jni. Az alattomos, magasra n�v� f�ben k�nnyen eliszkolhatott, s ezzel �ltal�ban hal�lra r�m�tette a fi�t, aki tudta, hogy az id� k�s�re j�r. Ideje lett volna visszamenni a faluba, mivel az �g haragos sz�rke sz�ne �s a horizontot v�rv�r�sre fest� lenyugv� nap nem sok j�t �g�rt…

 - Tara! K�rlek, gyere el�! – ki�ltott �jb�l – Tara! – sz�v�t vasmarokkal szor�totta �ssze a f�lelem. Nem akarta, hogy az vihar kinn �rje �ket a puszt�n.

Ahogy kitart�an tapodta a derek�ig �r� f�vet egyre csak �szak fel� tekingetett. – „A sz�l m�r elindult a J�gf�ldr�l! Hamarosan ide�r!„– gondolta. S nem t�vedett… a l�gy ny�releji sz�l megv�ltozott. M�r nem a kellemesen simogat� fuvallat volt, m�r nem… Megv�ltozott… Leh�lt �s minden l�k�ssel er�sebb lett. A fi� ide-oda imbolygott a makacs id�ben.

 - Tara! Hol vagy? – ki�ltott megint.

Ekkor hirtelen, szikr�t h�nyt az �g. Vill�m has�totta milli� foszl�nyra a felh�ket, melyekb�l mintha csak kilukadtak volna, megeredt az es�. A fi�t azonban nem �rdekelte a t�lvil�gi jelens�g, csak azt a felvillan� k�k foltot figyelte, mely egy pillanatra l�t�ter�be ker�lt. Fel� indult dacolva a sz�llel �s a pattogva kapar� es�vel. A s�r�n szakad� v�zcseppek elhom�lyos�tott�k a l�t�s�t �gy k�nytelen volt vakon, el�reny�jtott k�zzel tapogat�zni a f�ben. Hirtelen valami puha �s vizes akadt a kez�be, ujjai reflexszer�en �sszez�r�dtak �s felr�ntott�k a f�ldr�l azt a valamit…

Ism�t f�ny vil�g�totta be az �jszakai s�t�tbe fordult t�jat, a fi� azonban csak az el�tte �ll� sz�ke csurom v�z l�nyra n�zett, aki kapkodva szedte a leveg�t.

 - Liam! Ne haragudj!

 - Ne most k�rj bocs�natot! – tiltakozott a fi� – Gyere!

K�zen fogta a kisl�nyt �s maga ut�n r�ngatva elindult a sz�t�zott f�ben. Meg-megcs�sztak az ingov�nny� v�lt talajon, ruh�jukhoz hozz�tapadt a f�, hajukat t�pte a sz�l. Leveg�t is alig kaptak a s�r� cseppekben hull� es�ben, de �k csak mentek. – „M�g j�, hogy megn�ztem, hol a h�d” – gondolta Liam.

Nagy neh�zs�gek �r�n v�gre biztos talajt �rve kif�jt�k magukat. Az id� tombolt k�r�l�tt�k, de tudt�k, m�r biztons�gban vannak. P�r perc pihen� ut�n Liam megfogta Tara j�gg� fagyott kezeit �s elindultak. �tverg�dtek a h�don, s a cuppog� s�rban a falu fel� vett�k az ir�nyt, de alig n�h�ny l�p�s ut�n egy aut� f�kezett le el�tt�k. K�t f�rfi ugrott ki bel�le, fel�j�k rohantak. Felkapt�k a k�t gyereket, majd sietve vissza�ltek az aut�ba. A viszonylagos melegben �s fedett helyen a gyerekek kiss� kif�jt�k magukat, s a f�rads�g j�t�kony leple alatt elhom�lyosult el�tt�k a vil�g…

 - Most m�r nyugodj meg Doreen, k�rlek! – hallott meg Liam valahonnan messzir�l egy kellemes hangot.

R�snyire nyitott szemeivel felismerte a helyet ahol volt. – „Az O’Daly h�z…” – suttogta n�m�n. V�gre b�ke, nyugalom �s melegs�g vette k�r�l. Egy kedves arc hajolt fel�, homlok�ra tette a kez�t �s elmosolyodott.

 - Pihenj, fiam! Most m�r minden rendben! – sz�llt fel� a l�gy hangfoszl�ny mely elhagyta a n� ajkait.

Azt�n a kezek lejjebb cs�sztak �s akarattal lez�rt�k f�radt szemh�jait, Liam pedig visszalibbent az �lom megnyugtat�t birodalm�ba…

 - Liam! Kelj fel! – r�ngatta meg egy apr� k�z a fi� v�ll�t, aki erre fel�bredt.

 - Tara, mi baj? Hagyj m�r b�k�n! – v�laszolta ny�g�sen.

 - M�ssz m�r ki az �gyb�l, te lusta kutya! – csapta fel a paplant Tara – Gyere!

Liam engedve a terrornak v�g�l ingatag l�bakon k�vette a kisl�nyt az ajt�hoz. Tara �vatosan nyomta le a kilincset, apr� l�baival kitipegett a folyos�ra �s a gal�riakorl�thoz kuporodott. Liam k�vette.

A fakorl�t r�csai k�z�tt lel�ttak a f�ldszinti nappaliba, ahol hat ember �ld�g�lt, n�gyen az asztaln�l, ketten az ablak alatt egy rattan-d�v�nyon. Az asztaln�l �l�k �l�nken besz�lgettek, s a k�t gyerek minden sz�t kit�n�en hallott a hom�lyba burkolt rejtekhely�k�n.

 - Nem �rtelek meg t�ged Gilroy, mi�rt akarsz az angolokhoz menni? Hiszen sohasem szeretted �ket, �s �k se az �reket!  - mondta az egyik asztaln�l �l�, tagbaszakadt sz�k�s-v�r�ses haj�, szak�llas f�rfi.

 - Sohasem akartam gazd�lkod� lenni – sz�lalt meg a Gilroynak nevezett f�rfi enyh�n lehangoltan –, nem hatott meg a f�ld, ezt te is j�l tudod Craig – n�zett fel az el�bb besz�l� bar�tj�ra.

 - Ez a te �leted, de k�rlek, gondolj a csal�dodra is! – ingatta a fej�t Craig.

 - Ezt m�r megbesz�lt�k. Doreen �s Helen beleegyeztek, Liam pedig m�g k�ly�k, hamar t�lteszi mag�t a v�ltoz�sokon.

A Craig nev� f�rfi a mellette �l� n�re n�zett rem�nykedve, hogy t�le biztat�st �s n�mi ellenvet�st kap bar�tja szerinte eszement �tlete miatt.

 - Craig! – tette r� a n� barna kez�t f�rj��re – Nem �llhatunk a v�ltoz�sok �tj�ba! Ne akard megk�tni �ket! – mondta mosolyg� arccal, majd bar�taik fel� fordult – Rem�lem, az�rt nem felejtetek el minket!

 - Ne is mondj ilyet, Elatha! Minden h�ten besz�lni fogunk! – nyugtatta bar�tn�j�t Doreen, aki az asztaln�l �l� n�gyes m�sik n� tagja volt.

Craig fel�llt �s a szoba t�lfel�n l�v� kandall�hoz l�pkedett nyugodt l�ptekkel. Egy f�zfa polcr�l levett egy fal�dik�t �s visszament az asztalhoz. Feles�g�re n�zett, aki �tadta neki az addig kez�ben tartogatott kulcsot. Miut�n a l�da kiny�lt, Craig egy bor�t�kot vett ki bel�le, majd �tadta azt Gilroynak �s feles�g�nek.

 - Ez egy kis aj�nd�k, t�l�nk, hogy k�nnyebb legyen az �jrakezd�s Walesben.

Gilroy meglepetten �s �rtetlen�l meredt bar�tj�ra, Doreen tiltakozva sz�lalt meg.

 - Craig, Elatha, ezt nem fogadhatjuk el! Ez – bontotta ki �vatosan a bor�t�kot Doreen –, ez rengeteg p�nz! Hiszen ezt nektek is t�bb h�napba ker�lt �sszegy�jteni…

 - K�rlek, Doreen – v�gott k�zbe Craig –, mikor megtudtuk mire k�sz�lt�k, m�g akkor �gy d�nt�tt�nk, hogy seg�t�nk. �n �gy gondoltam, hogy p�nzzel t�bbre mentek, mint b�rmi m�ssal.

 - K�sz�nj�k! – �llt fel Gilroy �s fel�llt, kezet ny�jtva bar�tj�nak.

Ek�zben a d�v�nyon �l�k meg sem sz�laltak. Az id�sebb n�, Craig O’Daly anyja volt, a m�sik pedig Gilroy Keenan nagyobbik gyermeke, a tizenk�t �ves Helen volt. Helen v�gig �rdekl�d�ssel hallgatta a t�rt�netet. Apj�nak igaza volt, � maga k�nnyen beleegyezett a v�ltoz�sba, mivel sz�lei nyolcoszt�lyos gimn�ziumba �ratt�k be Walesbe. Szerette sz�leit, �s zoksz� n�lk�l teljes�tette k�r�seiket. B�r az els� pillanatban mikor k�z�lt�k vele a k�lt�z�s t�ny�t, fell�ngolt benne a l�zad�s t�ze, de v�g�l belenyugodott sors�ba. Azon az est�n, m�r meg sem sz�lalt mikor sz�lei �s legk�zelibb bar�taik az utaz�sr�l besz�ltek. N�m�n �ld�g�lt fej�t az �reg Mrs. O’Daly v�ll�nak hajtva, s szinte m�r aludt, mikor a feln�ttek fel�lltak az asztalt�l.

A gal�riakorl�tn�l kuporg� gyerekek a besz�lget�s befejezt�vel visszasurrantak a szob�ba �s hangtalanul bem�sztak az �gyba. Tara Liam fel� fordult, arca ijedt �s nyugtalan volt. Keze tapogatva ny�lt a fi� keze ut�n. Mikor el�rte a k�t gyermeki k�z �sszekulcsol�dott.

 - Nem akarom, hogy elmenjetek! – suttogta Tara.

 - �n sem! – b�lintott Liam.

 - Biztos, hogy el kell k�lt�zn�t�k?

 - A papa szerint, m�r minden k�szen van. Az iskol�b�l kivettek �s Helen mondta, hogy beirattak egy m�sikba, ott Walesben.

 - Hi�nyozni fogsz!

 - Te is nekem, de �g�rd meg, hogy �rni fogsz! – n�zett a kisl�nyra f�l� tekintettel Liam.

Tara b�lintott, majd k�zelebb b�jt kis bar�tj�hoz, s lassan mindkett�j�ket elnyomta az �lom. Az ablakon bes�t�tt az ez�st�s f�ny� hold. Kinn m�r kitisztult az id�, a csillagok apr� szikrak�nt ragyogtak a tintasz�n� �gbolton. A szoba fal�ra �s az �gyra r�vet�lt a feh�r t�lvil�gi f�ny, s a k�t gyermek, mint k�t angyal aludt a nagy francia�gyban, p�rn�k �s takar�k k�z�tt, arcukon tiszta nyugalom honolt…