Részletek, idézetek a Túloldal Mesterétől                      /by Sren/

... Helló, idegen… Helló, öreg barátom. Sohasem hittem benned, nem igazán. Úgy vélem, Alain hitt, azt pedig tudom, hogy Cuthbert is – ő mindent elhitt - , de én makacs voltam. Csak dajkamesének tartottalak… még egy szélnek, amely körbekering öreg dadám üres fejében, mielőtt kihussanna fecsegő száján. Közben te egész idő alatt itt voltál, az óvilág másik menekültjeként, akár az a szivattyú a pihenőállomáson, meg az ócska gépezetek a hegyek mélyén. Vajon a törött roncsokat imádó Lassú Mutánsok lennének végső leszármazottai egy népnek, amely valaha ebben az erdőben élt, és végül elmenekült a haragod elől…? Nem tudom, sohasem fogjuk tudni… de úgy érzem, igazam van. Igen. Azután idejöttem én a barátaimmal – az új jó barátaimmal, akik annyira kezdenek hasonlítani a régi jó barátaimhoz. Idejöttünk, varázsköröket vontunk magunk körül, minden körül, amihez hozzáértünk, egyik mérgező szálat a másik után, és most itt heversz a lábunknál. A világ ismét továbbmozdult, és ez alkalommal te maradtál le, öreg barátom.

                                                                                             / A Setét Torony c. könyvéből/

... Bizonyos, hogy a város alatti ősrégi számítógépekben megmaradt egy intelligencia, egyetlen élő szervezet, amelyet rég megháborítottak ép elméjében könyörtelen dipoláris áramköreinek kizárólagos valóságként érzékelt körülményei. Több mint nyolcszáz éve tárolta memóriabankjaiban mindjobban elidegenedő logikáját, és tárolhatta volna még egyszer nyolcszázig, ha be nem állít Roland a barátaival; ám ez a mens non corpus* minden évvel jobban elborult és meghibbant; egyre hosszabb alvási szakaszait is inkább álomnak nevezhetnénk, és ezek az álmok úgy lettek mind eszelősebbek, ahogy elmozdult a világ. Most, bár a Sugarakat gerjesztő kimondhatat5lan gépek meggyöngültek, az eszement és embertelen értelem felébredt a romlás termeiben, és még egyszer elkezdett, bár kísértethez illően testetlenül, csörtetni a holtak csarnokaiban.

Más szavakkal, Blaine, a Mono készülődött, hogy elhúzzon Dodge Cityből.

                                                                                                 / A Setét Torony c.könyvéből/

                                                                                                          * test nélküli értelem

… Susannah addig gurította előre tolókocsiját, amíg a kerék meg nem érintette a tompazöld lépcsősor tövét. Ez vezetett ahhoz a trónhoz, amin még Lord Perth is eltörpült volna.

- Én Susannah Dean vagyok, a kicsi és megnyomorított – mondta - , és arra neveltek, hogy udvarias legyek, de ne tűrjem a baromságot. Azért vagyunk itt, mert nyalván itt kell lennünk. Mi másért kellett levetnünk a saját cipőnket? 

- MIT AKARSZ TŐLEM, SUSANNAH? MIT KÍVÁNSZ, KIS PÁSZTORLÁNYKA?

- Tudod te azt – felelte a nő. – Azt akarjuk, amit tudomásom szerint mindenki: haza akarunk menni, mert mindenütt jó, de legjobb otthon. Mi…

- Nem mehetsz haza – szólalt meg Jake. Suttogva, rémülten hadart. – Nem mehetsz haza, ezt Thomas Wolfe mondta, és ez az igazság.

- Ez hazugság, mézem – felelte Susannah. – Szemenszedett hazugság. Igenis hazamehetsz. Csak annyit kell tenned, hogy megkeresed a megfelelő szivárványt, és átmész alatta. Mi már megtaláltuk; a többi, tudod, már csak lábmunka.

                                                                                                           / A Setét Torony c. könyvéből/