ANGYALSZÁRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:32
8. fejezet - Évezredes láncok
Évezredes láncok
Életem hosszú évei alatt arra voltam hivatott, hogy megvédjem a kor íróját. Amikor az bevégezte feladatát én â01Emeghaltamâ01D. De mit jelent a halál számomra? Egy hatalmas utazást? Igen. Hiszen ebben a relatív valóságban nincs testem. Sőt a két világ egyikében sincs szabad lelkem. Valami fogva tart. Egy szellem vagyok. Nem vagyok szabad és azt hiszem soha nem is leszek az. De benned nem csalódtam Sren. Ha szabad lelkem nincs is, az elmém még az. Tudtam, hogy nem úgy lesz, ahogy eltervezted. A démonod nem fogja hagyni, hogy arról írj amiről akarsz. Mert szomjazik az életre, arra amit soha nem kaphatott meg igazán. De nem baj. Mert teljesülni fog a rád bízott feladat. Én viszont nem ígéremâ026 nem ígérhetem, hogy ott leszek melletted, mert van amivel egyedül kell szembenézned. Be kell azonban vallanom, hogy most először utazásaim óta félek elmenni. Mert tudatodon kívül tanítani kezdtél a szeretetre. Milyen könnyű kimondniâ026 és mégisâ026 mennyire megfogalmazhatatlanâ026 Az eddigi Írók mind tárgyként, olyas valamiként tekintettek rám, mint egy védőpajzsra. Egy egyszerű lélektelen dologra. De te Srenâ026 te nem ilyen voltál. Olyan voltál az első pillanattól, mintha évek óta ismernénk egymást, barátok lennénkâ026
Még nem tudom mit hoz a jövőâ026 De nem fogom sokáig bírni a mostani megterhelést. A világot megmentheted, de engem nem. Vagy talán mégis. Lehet, hogy neked sikerülneâ026 De valóban elég fontos vagyok neked ahhoz, hogy megszabadíts az évezredes láncoktól?
|