|
ANGYALSZÁRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:31
Sötét tudat
Naphosszat ültem az asztal fölött görnyedve, és a tudatom mintha rab bilincsbe lenne zárva. Valahogy azonban tetszik ez az érintés. Vad mégis féltő és puha. Szerettem. Mintha a démonom lenne. Valaki aki segít írni. De ez a démon kegyetlen is volt. nem hagyta, hogy azzal foglalkozzam ami a célom. A tudatom sötétbe veszett és fekete tengerekben, megláncolva küzdött az új ébredésért. Rendületlen írásom bizonytalanságba merült. És emiatt valaki haldoklott. Yumi egyre fárattabnak, sáppadtabnak és soványabbnak tűnt. A démon életet ad és el is vesz. Nem akartam, hogy Yumi elmnjen. Egy napon mégis megszólítottam.
- El fogsz menni?
- Meghalok, ahogy te mondanád. Tudatom egy ideig sötétben lesz. De örömmel teszem, ha te így boldog lehetsz... És a világ boldog lehet.
Nem sírtam. A bánat mélyebb volt,mint, hogy egyszerű könnyekkel ki lehetne fejezni. AZ, hogy valaki miattam veszti el életét...felfoghatatlan volt. Rádöbbentem, hogy Yumi nem is élt igazán. Arra rendeltetett, hogy engem istápoljon. Rabigába hajtotta a fejét, értem. Megváltás volna mégis a halál? Egyre erősebb benem az az érzés, hogy ő a másik felem. Valaki aki elkesztett ráébreszteni, mi is az a szeretet. Egy ilyen lénynek megváltás a halál? Nem... Biztos, hogy nem... Freedom... Szabadság Yumi.chan. Ezt szeretnéd ugye? Hogy valóban szabad lgyél...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
