|
ANGYALSZÁRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:30
6. fejezet - Már nem csak a világot féltettem...
Már nem csak a világot féltettem...
Hallottam már ezt a szót: túlhjszolt. Fogalmam igen csekély volt arról, hogy ez mit jelent. De Sren öntudatra ébredt. Nekem naphosszat vele kellett lennem és őriznem álmait. Enni, aludni vagy más efféle luxusra nem volt időm. Kirakat üvegeken vagy csak egy mosdótükörben; mindenhol ott voltam. Kívántam-e a halált? Sötét pillanatokban igen, nagyon is. De nem hallhattam, meg. Már nem csak a világot féltettem. Sren egyszerűen túlfontossá vállt, olyan volt mintha életem része volna. Bármi baja, akár egy karcolást is ejtett volna rajta valaki, én ott lettem volna. Megvédtem volna nem létező életem árán. Mert nem volt életem. Már régen nem.
Én azért éltem, hogy megvédjem az új Írót. Ennyi vagyok. Egy egyszerű védelmező akit arra alkottak, hogy Srent védje. Eldobon majd az életem, ha aküldetésemnek vége. Nem nem halnék, meg, de a homályba költöznék és senki nem találna rám. Tényleg senki. A lelkem akkor születne újjá, ha a világ újjá születne. Árva lélek vagyok, a szüleim azok akik, alkottak. Ők sem szeretetből, hanem a világért. És, hogy mit is érzek Sren iránt? Nem valaki olyat aki védelemre szorul; vagy olyannak akinek csak azért kellek, hogy gondozzam. Nem... Ő olyan mintha egysszere lenne az anyám a testvérem és én magam. Szeretet? Ezt a szót nem ismerem. Mert poros
buszmegállókon töltöttem életem a megfelelő személyt keresve. Mert már éreztem, hogy ki vagy te. Hogy tehetséges volnál? Kétségtelen. Egy tükör vagy aki új életet kínál azoknak akik szavak nélkül könyörögnek. Ez vagy te. A megtestesült remény...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
