|
ANGYALSZÁRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:28
5. fejezet - Meg akar halni...
Életâ026 Hát ezt kell megmentenem. És persze itt ez a tükör. Akárhányszor belenézek egy angyalszárnyú lányt pillantok meg benne. Fenséges? Nem. Csupán nemesen egyszerű. Valahogy úgy hozzám nőtt. De el fog menni. Már az elején közölte. â01E Ha itteni feladatomnak a végére értem a szárnyak vissza térnek a gazdájukhoz, én pedig egy olyan helyre távozk ami már homályva vész, de még nem tűnt el.â01D Árvának érezném magam? Lehet. De, ha én teremtettem, miért hagyom â01Emeghalniâ01D? Félek? Nem. Arra már nincs időm. Meg találtam azt ami megteremti a tökéletes álom világot. Nem tudom, hogyan lehet, hogy tökéletes lelki nyugalomban írtam a művem. Valami amit nem láttam, simogatta a lelkem. Ez rossz szó. Ápolta. Nem engedte, hogy kihűljön vagy feladja. Nem engedett semmit csak írni. És nem bántam. Ez a valami tudta, hogy mi a jónekem. Elgondolkoztam azon, hogy ő Yumi-e. Mindig arra jutottam, hogy igen. És nyomasztott. Valahol mélyen nyomasztott az, hogy valaki aki így törődik velem MEG AKAR halni. Nem értettem. De a napok múltával az érzés, hogy meg kell mentenem, egyre erősödött. Titkolni próbáltam és tudatom legmélyebb zugaiba rejtettem. Már tudtam a tökéletes megodástâ026
A lány, miután fellépett a vonat fekete lépcsőire, végig pásztázta azt a tekintetével. Élőembert nem talált.
vagontól vagonig futott reménykedve, hogy a sors szánt számára valakit. Az utolsó vagonok egikében aztán rátalált a lányra. Némán bámult ki a sötét ablakokon.
Ezen a vonaton fogunk utazni. Úgy mentem meg, hogy a végtelenbe utazom, akár egy álmodó, és ő velem lesz. Ha meg akar halni, dolgom végeztével én is vele megyek. Új álmodók és időtlenek lelkeiként a világ élni fogâ026 megígéremâ026
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
