|
ANGYALSZÁRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:25
Álmodom... hogy honnan tudom? Megint a sötét pincében vagyok. És nem jön... Az öregúr nem jött el. Hát meghaltak volna az álmodók? Elvesztünk? Vagy az egésznek semmi értelme nem volt? Egy ostoba képzelgés? Nem... Hiszem, hogy minden jóra fordulhat. Hogy képesek vagyunk tenni valamit. A sötétben fényt látok... Hát mégis itt van. Nem. Ez nem ő. Csak egy tükör amit por lep, mintha dohos padláson "élt" volna, ősöreg szekrények társaságában. Ránézek, de nem látom magam. Nem bízom magamban... Mélyen tudom, hogy nem. Ismerős ez a dolog. Már tudom, hogy valaki ki fog lépni a tükörből. Ezt megírtam. De nem itt, nem most. Már rég. Dohos vasút állomást pillantok meg ahol egy alak áll; valaki aki olyan mint én, mégis ismerfetlen. Mert csak egy Sren létezik és tudom, hogy az én vagyok. Az alak felémfordul. Mintha átlátná a poros tükör értelmetlen homályát. Rohanni keezd, mintha görcsösen szorító rabláncaimtól próbálna megfosztani, a tekintete olyan. Nem fog sikerülni. Mert a lelkem rabja vagyok. Csak a másik oldalam juthat át a tükör izzó rácsain. De azt az oldalam ismerem. És ez a lenszoknyás lány nem ő. Az a gonosz vagy inkább sötét rész írásaim óta haldoklik. A fény legyőzte és mégis; rajta áll vagy bukik az egész. Meg akarok szabadulni. Segíteni. Menteni azt, ami még menthető. Bár nem tudom lehet-e még.Hogy az a fertő ami ezen a világon uralkodik megállítható e még. Reszketem. A hidegtől vagy a félelemtől? Már nem tudom. Nem vagyok képes elfogadni azt, hogy minderről az emberek tehetnek. HIszen én is ember vagyok. Nem vagyok más azoktól akik megmérgezték a lelkeket... A fákat, az állatokat...a világunkat...Félek...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
