ANGYALSZRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:25
lmodom... hogy honnan tudom? Megint a stt pincben vagyok. s nem jn... Az regr nem jtt el. Ht meghaltak volna az lmodk? Elvesztnk? Vagy az egsznek semmi rtelme nem volt? Egy ostoba kpzelgs? Nem... Hiszem, hogy minden jra fordulhat. Hogy kpesek vagyunk tenni valamit. A sttben fnyt ltok... Ht mgis itt van. Nem. Ez nem . Csak egy tkr amit por lep, mintha dohos padlson "lt" volna, sreg szekrnyek trsasgban. Rnzek, de nem ltom magam. Nem bzom magamban... Mlyen tudom, hogy nem. Ismers ez a dolog. Mr tudom, hogy valaki ki fog lpni a tkrbl. Ezt megrtam. De nem itt, nem most. Mr rg. Dohos vast llomst pillantok meg ahol egy alak ll; valaki aki olyan mint n, mgis ismerfetlen. Mert csak egy Sren ltezik s tudom, hogy az n vagyok. Az alak felmfordul. Mintha tltn a poros tkr rtelmetlen homlyt. Rohanni keezd, mintha grcssen szort rablncaimtl prblna megfosztani, a tekintete olyan. Nem fog sikerlni. Mert a lelkem rabja vagyok. Csak a msik oldalam juthat t a tkr izz rcsain. De azt az oldalam ismerem. s ez a lenszoknys lny nem . Az a gonosz vagy inkbb stt rsz rsaim ta haldoklik. A fny legyzte s mgis; rajta ll vagy bukik az egsz. Meg akarok szabadulni. Segteni. Menteni azt, ami mg menthet. Br nem tudom lehet-e mg.Hogy az a fert ami ezen a vilgon uralkodik megllthat e mg. Reszketem. A hidegtl vagy a flelemtl? Mr nem tudom. Nem vagyok kpes elfogadni azt, hogy minderrl az emberek tehetnek. HIszen n is ember vagyok. Nem vagyok ms azoktl akik megmrgeztk a lelkeket... A fkat, az llatokat...a vilgunkat...Flek...
|