|
ANGYALSZÁRNY by Yumi-chan
Yumi-chan 2007.04.25. 18:21
1. fejezet - Soha meg nem haló
Hogy szerettem írni? Kétségtelen. Hogy sokan olvasták? Igen. Nem hittem, hogy jól írok. Féltem a hatalomtól amit kaptam. Talán, hogy javítsak az életen, azért vágtam bele, kockáztatva vele azt, hogy bele bolondulok. De nem történt meg. És írtam. Életről, halálról és a valóságról. Arról, hogy az álmok nem veszhetnek el. Utaztam a képzlet vasútján, repültem magasba szálló végtelen égbe érő hintán és a barátok által tartott biztonság hídján. De nem élhetek örökre. Nem írhatok végtelenül, mert a halál utamat állja. Így hát bíznom kell egy álomban, amit én alkottam. Keresnem kell egy hidat amely a saját magam által elképzelt világba vezet. Mert a sors akarta, hogy saját magamból merített bizalmam engedje az öröklétet. Azt, hogy élni tudjak és segíteni annak, aki rászorul. Nem vagyok angyal. De az álmok mindent megengednek. Ha meghalnék porladni kezdenek. A világ amit alkottam elhalványul és végül sötétségbe vész. Az emberek bűnöznek. Élettel nem törődve véges - végig pusztítanak. De azok, akik még hisznek a mesékben tovább élhetnek, úgy ahogy szeretnének. Ők a gyerekek. Angyallá válnak és gondos kezek munkáiban, álom világokban telepszenek le. De mi történne akkor, ha az álmodók meghalnak, a lelkek sötétben bolyonganak és életük nélkül a fényt keresve pusztulnak el. Elhalnak a gyerekek angyali szívei és végül már senki nem hinne a mesékben. A világ lelketlen ürességgé vállva amiben nincs melegség és nincsenek barátok. Senki nem állíthat akadályt a végső pusztulás elé és nem lennének többé megmentők: álmodó lelkek, angyali szívek. Világunk a pusztulás felé halad. Fel kell kutatnom az álmodókat és az írót aki teremt egy új világot. Ahol a jó és a gonosz egykén és egyensúlyban tartja a békét. Te leszel az. Én már tudom. Csak egy kis idő és meghallod az álmodók szavát. Akkor végre megmenekülünk. Az utolsó megmentő te leszel. Te Sren és senki más. Halld az álmodók szavát...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
